Jo Cameron a skóciai Ness-tó partján él férjével, elmondása szerint boldog és hétköznapi életet. Esetére öt évvel ezelőtt figyeltek fel az orvosok: amikor meg kellett operálni a kezét, Cameron egyáltalán nem kért fájdalomcsillapítást. Noha a tudósok közel száz éve vizsgálnak olyan embereket, akik nem (vagy csak nagyon kevés) fájdalmat éreznek, Cameron állapota egészen egyedülálló. Történetéről a The New York Times újságírója, Heather Murphy számolt be.
#1 Az élet fizikai fájdalom nélkül
Csak akkor kapja el a kezét, amikor megcsapja az orrát az égő hús szaga. Cameron egyáltalán nem érez fájdalmat, időnként a férje figyelmezteti, hogy vérzik valamije. Marokszámra eheti a legdurvább csilit, meg sem kottyan neki. Sokáig a porckopását sem érzékelte, így teljesen szétroncsolódtak a csontjai, mire csípőprotézist kapott. Cameront sokkolta, hogy az orvosok ennyire érdeklődnek iránta, hiszen ő sosem tartotta különlegesnek magát. Ebben az is szerepet játszhatott, hogy
ugyan gyakran megvágja és megégeti magát, a testén nem maradnak hegek.
#2 Egy különleges génváltozat áll a háttérben
A kutatók ezt a felgyorsult gyógyulási folyamatot is annak a kivételes génmutációnak tudják be, amivel Cameron rendelkezik. Mindannyiunkban megtalálható a szakmai körökben FAAH-OUT néven emlegetett gén, amelynek az eleje Cameron esetében törlődött. Valószínűleg már az édesapjánál is ez lehetett a helyzet, mert a visszaemlékezések szerint neki sem volt soha szüksége fájdalomcsillapításra. Cameron két gyermeke közül a fia részben örökölte ezt a genetikát, fájdalmat azonban érez.
#3 A fájdalomcsillapítás új korszaka következik?
A tudomány történetében nem példa nélkül való, hogy ritka tulajdonságokkal rendelkező személyek vizsgálatából kiindulva érnek el átütő eredményeket az orvoslásban. A szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát csökkentő sztatinok felfedezéséhez is az vezetett, hogy olyan családokat tanulmányoztak, amelyek összes tagja a 20-as éveiben infarktust kapott. A biológusok most abban bíznak, hogy Cameron esete segít kifejleszteni a fájdalom kezelésének új módszereit. Persze egy ilyen génterápia létrehozásához sok lépésre, sok millió dollárra és sok évre van még szükség. A fájdalomcsillapítás alternatív módjainak kidolgozása azonban nem tűr halasztást: napjainkban ugyanis az USA-ban rengeteg olyan opioidtartalmú szer van forgalomban, ami komoly függőségi problémákhoz vezet, és gyakran az első lépést jelenti többek között a heroinaddikció felé vezető úton.
Naponta 9 New York-i hal meg opioidtúladagolásban
Az Amerikai Betegségellenőrzési és -megelőzési Központ adatai szerint az elmúlt két évtizedben 400 000 ember halt meg az Egyesült Államokban az orvosok által felírt vagy illegális szerekkel történő túladagolásban. New York államban úgy vásárolják az emberek az opioidtartalmú gyógyszereket, mint a cukrot: 2000-2011 között kilencszeresére növekedett ezeknek a recepteknek a száma. Az egyik nagy forgalmazó, a Cardinal Health egymaga 780 millió pirulát dobott piacra egy bizonyos opioidtartalmú gyógyszerből 2010-2018 között anélkül, hogy az ügynökeik megfelelő tájékoztatást kaptak volna az anyag veszélyességéről. Azokat pedig, akik jeleztek az egyes gyógyszertárak szélsőségesen magas, illetve gyanús rendeléseiről, kirúgták. Mindez annak a hatalmas pernek az iratanyagából derül ki, amit jelenleg New York állam folytat az OxyContin nevű orvosság gyártója, a Purdue Pharma vállalat ellen, melynek tulajdonosait pénzügyi csalással vádolják, illetve azzal, hogy kellő körültekintés nélkül, valamint anyagi érdekből, a létező szabályozásokat megkerülve árasztották el a lakosságot a gyógyszerrel.
#4 Akkor sem ijedt meg, amikor autóbalesete volt
A fájdalom észlelésére való képtelenség mellett Cameron további figyelemre méltó tulajdonsága, hogy rendkívül alacsony a szorongásszintje: nem is tud visszaemlékezni olyan időszakra, amikor depresszív lett volna, vagy félt volna valamitől. Akkor sem ijedt meg, amikor közlekedési balesetet élt át. Amikor egy közeli hozzátartozója meghalt, szomorú volt ugyan, de saját megfogalmazása szerint nem tört darabokra. Tapasztalatait így összegezte:
Őrületbe kergetem az embereket azzal, hogy vidám vagyok.
#5 A testi és a lelki fájdalom összefügg
A kutatók feltételezése szerint Cameron génváltozata a kannabinoidreceptorok fokozott aktivitásával jár együtt, ami csökkenti a fizikai és a pszichés fájdalom érzését. A testi és lelki fájdalmat feldolgozó agyterületek egyébként átfedést mutatnak, de a pontos folyamatok és kapcsolatok feltárása még további munkát igényel. Naomi Eisenberger, a Los Angelesben található Kaliforniai Egyetem professzora azonban egyre több bizonyítékot talál arra vonatkozóan, hogy
azok az emberek, akik érzékenyebbek a fizikai fájdalomra, érzékenyebben reagálnak a visszautasításra is.
Az állítás fordítva is működni látszik: a szorongóbb emberek intenzívebben érzik ugyanazt a fájdalomingert. A szorongás és a fájdalom ráadásul sokszor egymást katalizálja, mintegy negatív spirálra lökve a szenvedő egyént, azaz minél jobban rászorongsz a fájdalomra, annál erősebb fájdalmat érzel, amitől még jobban szorongani kezdesz…
#6 Mielőtt irigykedni kezdenél Cameronra
Utólag visszatekintve a skót nő úgy látja, hogy genetikai állapota segíthette a pályaválasztásban. Az általános iskolai tanári állását követően súlyos értelmi fogyatékossággal élő, illetve pszichiátriai zavarokkal diagnosztizált személyekkel dolgozott együtt, akik időnkénti váratlan viselkedése, dühkitörései sohasem riasztották őt. Ugyanakkor Cameron meglehetősen feledékeny, amit szintén az állapotával hoznak összefüggésbe az orvosok. Gyakran elfelejti mondat közepén a gondolatait, vagy hogy hova tette a kulcsát. A szorongásnélküliségnek pedig ára van: Cameron úgy éli le az életét, hogy jóleső izgalmat sem tapasztal meg soha. Egy olyan érzelmi buborékban van, amiben nincsenek jelzések a világ veszélyességére vonatkozóan. Ezzel szinte egyedül van a földön.
Borítókép: Reuters.
