Bár a fenti jóslatok maradéktalanul nem is teljesültek, a karottapropaganda például nem nélkülözött minden valóságalapot. A BrainStuff podcastjában annak járt utána, igaz-e, hogy a sárgarépa-fogyasztás jót tesz a szemnek.
Mi a jó répában?
Amellett, hogy egy zsenge sárgarépa önmagában is nagyon finom, sütőben megsütve, köretként vagy krémlevesként meg simán vetekszik például az édesburgonyával vagy a sütőtökkel, még hasznos anyagokkal is tele van. Az antioxidánsok és ásványi anyagok említése mellett a sárga színt is adó anyagot, a béta-karotint kell kiemelni, ha a látásjavító hatás nyomában járunk. Szervezetünk ebből a molekulából A-vitamint állít elő, mely aztán segít egy csomó betegség megelőzésében, hiánya pedig farkasvaksághoz, bőr- és hajproblémákhoz vezethet.
Azta!, akkor tényleg javítja a látást?
Ez a megfogalmazás sajnos túlzó: egy egészséges embernek nem lesz jobb a látása attól, ha répát eszik. Viszont az biztos, hogy a szem A-vitamin-hiányból eredő problémáit valóban segíthet kezelni a répa – lassíthatja például a szem időskori romlását is. Vagyis rágd bátran, ha szemed (és bőröd) egészségét szeretnéd megőrizni, de azt ne reméld, hogy leteszed a szemüveget, vagy felvesznek a légierőhöz, amint átmész Tapsi Hapsiba.
És mikor kezdtek tódítani a szülők?
Igazából nem a szülők kerítettek túl nagy feneket a répának. A sárgarépa köré kerekített sztori szálai állítólag a második világháború idejébe és az Egyesült Királyságba vezetnek. Annak, hogy elterjesztették, hogy a Királyi Légierő pilótáinak a sok sárgarépától lett jobb a látásuk, két oka is volt. Az egyik, hogy ezzel a fedősztorival próbálták a németek előtt titokban tartani, hogy új, és sokkal hatékonyabb radartechnikát vezettek be, másrészt a sárgarépát (melyet olcsón és egyszerűen termeszthettek még saját otthonukban is a britek) is szerették volna megmarketingelni egy kicsit. Az élelmiszer- és például cukorhiány idején jól jött ez az olcsó zöldség, melyből cukor nélkül lehetett élvezhetően édes felfújtat, pudingot készíteni. Ha meg még a látás is javul tőle, biztosan szívesen eszik majd az emberek is – gondolták.
