Egyáltalán nem véletlen, hogy a fánkoknak és a hasonló, cukorban és zsírban egyaránt erős ételeknek különösen nehéz ellenállnunk - írja a New Scientist. A résztvevőket különböző kívánatos nassolnivalókkal kínzó kutatók szerint mindez az agy jutalomérzetért felelős régiójának „túlműködésének” köszönhető.
Cukros zsír, mhmmm…
A résztvevők agyát funkcionális mágneses rezonanciavizsgálatok segítségével megvizsgáló kutatók szerint amennyiben zsírt és cukrot is tartalmazó ételeket ábrázoló képeket mutattak a tesztalanyoknak, sokkal aktívabb volt az agy jutalomérzetért felelős régiója, mint amikor cukrokat vagy zsíros sajtokat/húsételeket kellett bámulniuk. A dopamint termelő striátum (csíkolt test) aktivitásának figyelemmel kísérése mellett arra is megkérték egyébként a résztvevőket, hogy egy aukció keretein belül licitáljanak azokra az ételekre, amiket kinéztek maguknak.
Természetesen ebben az esetben is a magas cukortartalmuk mellett jó sok zsírt is tartalmazó ételek voltak a legkelendőbbek, annak ellenére, hogy még arra is odafigyeltek a kutatók, hogy az ételek kalóriatartalmának megfelelő adagokat ábrázoljanak a képek.
Kétszer annyi dopamint termel az agy
A Yale kutatója, Dana Small szerint valószínűleg azért ilyen ellenállhatatlanok a zsírban és cukorban egyaránt bővelkedő ételek, mert két különböző folyamatról van szó: a szénhidrátokra és a zsírra külön-külön is reagál az agy jutalomérzetért felelős régiója, ami nagyobb mennyiségű dopamin felszabadulásával jár együtt.
Ez valószínűleg azért van így, mert a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató őseink főleg növényeket és húst fogyasztottak, soha nem találkoztak tehát „az agyat átverő” zsírban és szénhidrátokban egyaránt gazdag ételekkel.
Az állatok is hasonlóan reagálnak egyébként: azok a rágcsálók, amelyek csak cukros vagy csak zsíros ételekhez férnek hozzá, nem esznek többet a kelleténél, a cukorban és zsírban egyaránt gazdag táplálékokhoz is hozzáférő társaik viszont telizabálják magukat és elhíznak.
