Nem vagyunk valami jók abban, hogy munkatársainktól, távoli ismerőseinktől szívességet, segítséget kérjünk. Gyakran érezzük úgy, hogy van ezekben a helyzetekben valami megalázó, valami kellemetlen, ráadásul még kiszolgáltatott, bizonytalan is a pozíciónk, hiszen a másik simán nemet mondhat a kérésünkre. Az meg elég béna érzés. Különösen akkor, ha személyesen éljük át. Nem véletlen, hogy mostanában gyakran intézzük az ilyen jellegű ügyeket online (mailben vagy cseten), úgy legalább kevésbé fáj a visszautasítás. De vajon mennyire hatékony személytelenül szívességet kérni? A kutatások szerint kevéssé.
Az Association for Psychological Science oldalán nemrég megjelent kutatássorozat eredményei szerint hajlamosak vagyunk túlbecsülni az e-mailen és alulbecsülni a személyesen közvetített kéréseink erejét. Legalábbis ez történt a vizsgálatban, ahol a résztvevőknek személyesen vagy online kellett ismeretleneket felkérniük a kérdőívek kitöltésére. Hiába kételkedtek, eredmények szerint sokkal sikeresebbek voltak a feladat megoldásában azok, akik szemtől szembe beszélgettek a célszemélyekkel. De vajon miért?
A kutatók szerint azért, mert nemcsak nekünk ciki személyesen kérni, de a másiknak is kellemetlenebb visszautasítani így a kérésünket. Sokkal nehezebb tehát valakinek a szemébe nézve nemet mondani, látni azt, hogy elszomorodik, hogy megbántjuk. Ráadásul egy személyes beszélgetésnél van esély arra is, hogy a felek között szimpátia alakuljon ki, hogy képesek legyenek összekapcsolódni, hogy bizalmat érezzenek egymás iránt. Ez pedig szintén csökkenti a a visszautasítás valószínűségét.
A tanulság tehát az, hogy bármilyen nehéz, de kérni személyesen érdemes. Úgy jobbak az esélyeink, hogy elérjük célunkat.
