Itt a határ a szenvedély és a függőség között

Rengeteg dologról állították már, hogy függőséget okozhat. Ez a lista akkor bővült jelentősen, amikor kezdték felismerni, hogy nem csak kémiai, de viselkedéses függőségek is léteznek. És valóban, elméletileg bármilyen tevékenység mentén kirajzolódhat a függőség, az más kérdés, hogy a gyakorlatban végül miből lesz tényleg az. Ez egyszerre ijesztő és feloldozó: hiszen ha szinte bármi képes függővé tenni, veszélyben vagyok, de ha bármi képes függővé tenni, nem vagyok nagyobb veszélyben a tevékenységeim által, mint bárki más. Mi a helyzet a kémiai szerekkel? Például hol a határ szociális ivás és a függőség féktelensége között? Van-e egyáltalán pontosan meghúzható határ? Tudok-e élvezni egy pohár bort vagy egy kártyapartit anélkül, hogy a függőség veszélyére kelljen gondolnom? Önben is felmerültek már hasonló kérdések? Keressük meg a különbséget szenvedély és szenvedélybetegség között!

Beteges szenvedély, szenvedélybetegség

A szenvedélybetegség rokon fogalma az addikció, ami a függőség megfelelője. A kifejezés a latin „addictus”  szóhoz kapcsolódik, jelentése adós rabszolga, az adósság törlesztésére ítélt rab. Más értelmezésben alárendelt, kiszolgáltatott. Az azonban nem derül ki, hogy ez az alávetettség és kiszolgáltatottság mire irányul. Sem a német, sem az angol, de más európai nyelvekben sincs olyan kifejezés, mely  az addikciót szenvedélybetegségként, vagyis a szenvedélyek betegségeként nevesítené. Hát valóban erről lenne szó?  A szenvedély – mely kifejezés egyébként csordultig van pozitív tartalommal – alakít ki betegséget?

Pozitív szenvedélyekre márpedig szükségünk van. Olyan élményekre, melyek az öröm érzésének hordozói, melyek energetizálnak vagy éppen nyugtatólag hatnak ránk és én-pillanataink kitöltésére képesek. Csíkszentmihályi Mihálynak köszönhetjük a flow-élmény fogalmát, ami egy olyan állapot kialakulására utal, amely élményszerűségével boldogságérzetet, elégedettséget, önmegerősítést  eredményez. A flow-élmény megtörténésének gyakorisága nagyban befolyásolja az életminőséget. Nem körülhatárolható azoknak a cselekvéseknek és történéseknek a halmaza, amelyek képesek flow-élményt előidézni, hiszen nem a történés jellegén, hanem minőségén van a hangsúly az élmény átélése során. Történhet mindez zenehallgatás, sport vagy éppen rajzolás közben. Mi más lenne ez, ha nem egy mindennapi pillanat szenvedélyének átélése?

Amikor a szenvedély nem marad büntetlenül

Ha a szenvedély valami ilyesmit jelent, akkor hogyan vezet mindez kóros folyamatokhoz? Pléh Csaba és Boross Ottília nevéhez fűződő lexikoni meghatározás alapján a szenvedély „erős érzelem, lelkesedés egy másik személy, cselekvés vagy tárgy iránt. Extrém mértékben megszállottsághoz vagy függőséghez vezethet”.  De mit jelent egy-egy cselekvés végrahajtásának vagy szer használatának „extrém mértéke”? Egyrészt a fogyasztásra vagy cselekvésre szánt idő, pénz és energia, valamint a velejáró kockázatvállalás mértéke lépi át az ésszerű határokat. Az időráfordítás –de igaz ez a költségekre és az energiabefektetésre is – sokszor meghaladja azt, ami a függő eredeti szándékaiban szerepelt. Míg az építő jellegű szenvedélyeknél örömteli vágy jelentkezik, ettől eltérően addikcióknál a fogyasztásra vagy cselekvésre irányuló késztetés sokkal inkább kínzó sóvárgás. Míg az egészséges, örömteli szenvedély a hab a tortán, megkoronázza a mindennapos teendőket, addig a függőség kiszorítja a rutinszerű és szükséges teendőket, munkát, tanulást, családot egyaránt.

Az építő jellegű szenvedélynek nem látják kárát a barátok, a családtagok, a partnerek, a függőség azonban egy idő után rombolóan hat a személyes kapcsolatokra. Fontos, hogy a konstruktív szenvedély nem kizárólagos abban az értelemben, mi szerint a kézilabda mellett meg tud férni a fotózás, mint két szenvedéllyel végzett hobbi. A függőségnél a szenvedély minden mást képes kiszorítani, elemi igényeket és szükségleteket is. Ezzel együtt az addikciót formáló szenvedély tárgya akkor is szerephez jut, ha az már veszélyes egyénre és környezetére, ez egészséges és örömteli szenvedélyek gyakorlása során nem merülhet fel. Mint ahogy az sem, hogy megvonásos tünetek kísérjék a szenvedéllyel teli cselekvés gyakorlásának elmaradását, ez azonban jelen van függőség esetén.

Hol a határ?

Nehéz lenne mindenre és mindenkire érvényes szabályt alkotni és éles határt vonni egészséges és függőséget jelző szenvedély közt. Talán az előbb említett szempontok segíthetnek eldönteni, hogy az adott szenvedély az örömteli élményszerzés igényét elégíti-e ki, vagy sürgető szükségletkielégítésként távolít el egy hiányállapottól.

Fontos szem előtt tartani, hogy bizonyos pszichoaktív szerek használata esetén aligha elképzelhető a tartósan fenntartható szociális fogyasztás, mert kémiailag magyarázható módon rövid időn belül függőség kialakítására képesek. Így aligha beszélhetünk konstruktív szenvedélyről. A viselkedések terén azonban azt látjuk, hogy egy-egy tevékenység ki tudja alakítani a maga függőségét, míg másoknál megmarad a pozitív szenvedélyek szintjén. Egy lelkes vállalati rendszergazda nem feltétlenül munkafüggő, és az edzőteremből elégedetten távozók sem feltétlenül testedzésfüggők. A kérdés tehát nem az, hogy mit teszünk, sokkal inkább az, hogy hogyan, milyen minőségben tesszük azt.

Amikor a szenvedély óv meg a betegségtől

Felépülő függők esetében gyakran történik bátorítás arra nézvést, hogy találjanak pozitív élményekhez vezető tevékenységeket, hobbikat. Így válhat egy felépülőből például amatőr színész vagy lelkes szakács. A mértéktartás és az örömszerző funkció kiszámítható és rizikómentes fenntartása adja hozzá a pozitív jelzőt ezekhez a szenvedélyekhez. Serdülőknél pont az ehhez hasonló pozitív szenvedélyeknek –úgy mint sport, tánc, színjátszás –lehet egyebek mellett preventív értéke. A szenvedély fogalmát tehát ne temessük el. Csak találjuk meg a számára, és a számunkra egyaránt legméltóbb helyét az életünkben.