A rendszeres edzés nemcsak a testünknek, de a lelkünknek, mentális egészségünknek is jót tesz. Hogy mi van ránk még ilyen hatással? Hát a meditáció. De vajon mi van akkor, ha az edzést és a meditációt kombináljuk? Vajon úgy sokkal klasszabb lesz a lét? Egy friss kutatás szerint a válasz egyértelműen igen.
A Translational Psychiatryban megjelent vizsgálatban a Rutgers Egyetem kutatói 52 ember koncentrálási képességeit és agyműködését vizsgálták, közülük 22-en depressziótól szenvedtek. A kutatók a korábbi vizsgálatokból tudták, hogy a depresszió egyik jellemző tünete, vagyis a problémákon való rágódás két agyterületet biztosan érint, méghozzá a kontrollért és a figyelemért (is) felelős prefrontális lebenyt, és a hippokampuszt, aminek az emlékezetünket köszönhetjük. A kutatók tudták azt is, hogy aki rendszeresen meditál, annak koncentrációt igénylő helyzetben másképp aktív a prefrontális lebenye, mint társainak, ahogy azt is, hogy az edzés serkenti a hippokampusz működését. A vizsgálat kezdeti szakaszából kiderült, hogy a depressziós résztvevők prefrontális kérgének aktivitása elért a többiekétől, így ők kevésbé tudtak fókuszálni, koncentrálni a laborban kapott feladatokra. Aztán nekiálltak meditálni és edzeni.
A meditációs alkalmak során a résztvevők feladata az volt, hogy igyekezzenek vagy a légzésükre fókuszálni a figyelmüket, vagy arra, ahogy gyalogolnak, és amikor a figyelmük elterelődik, vegyék ezt észre, nyugtázzák, és igyekezzenek visszaterelni a feladatra. A heti kétszer fél óra meditáció után embereink ugyanennyi időt töltöttek a futópadon, mindezt nyolc héten keresztül. Az eredmények szerint a depressziós résztvevők tünetei ez idő alatt 40 százalékkal csökkentek: kevesebbet rágódtak, jobban tudtak koncentrálni, és a prefrontális kérgük aktivitása figyelmi feladatok idején már jobban hasonlított a nem depressziós csoportéhoz.
A kontrollcsoport tagjai pedig egyszerűen csak jobban érezték magukat a bőrükben. Dr. Brandon Alderman professzor, a kutatás vezetője szerint a látványos eredmények a meditáció és az edzés együttes hatásának köszönhetőek, a futás ugyanis segítette a hippokampuszban az új idegsejtek születését, még a meditáció ezek működését serkentette.
A kutatásnak persze megvannak a maga korlátai (például elég kevesen vettek részt benne), vagyis nem fognak ártani a további vizsgálatok sem a témában, de addig sem árthat minimum heti két órát meditációra és edzésre fordítanunk. A végeredmény csak jó lehet.
