Beköszöntött a tavaszi nyár, a 25-30 fok körüli hőmérséklet hatására izzadunk, mint a lovak, és legtöbben műanyag palackokkal rohangálnak a táskájukban. Az árusok előre dörgölik a kezüket, a hűtőkben ott figyelnek az ízesített és a natúr vizek is. De vajon mit igyunk a kánikulában? El kell-e hinni a rémhíreket, mely szerint a műanyagpalackokban álló víz veszélyes lehet? Vagy igyuk egyszerűen azt, ami a csapból kijön? Körbenéztünk, mit érdemes választani, ha nem akarunk szomjasak maradni.
Ásványvíz
A szocializmusban még nem nagyon fakszniztak vele, manapság bármilyen típus elérhető a polcokon. Buborékos és mentes, ízesített és babavíz egyaránt kapható. Aki igényli, az vehet ízesítettet, oxigénnel dúsítottat, vagy lúgost is. Na de megéri-e 50-200 forintot kiadni a vízért?
Azoknak mindenképpen megéri, akik a biztonságra törekszenek. Ezeket a vizeket több ponton is ellenőrzik, címkéjükön ott van, hogy milyen mikro- és makroelemeket tartalmaznak, és szinte biztosak lehetünk benne, hogy mindig azonos minőségű terméket kapunk. Vesebetegeknek érdemes megnézni, hogy milyen kalcium- vagy magnéziumtartalommal rendelkezik kedvenc vizük, a nátriumtartalmat pedig a magas vérnyomással küzdőknek és a szív- és érrendszeri betegeknek érdemes ellenőrizniük. Tudatos fogyasztók akár nagyobb kiszerelésben is megvásárolhatják a vizet, és otthon tölthetik át kulacsba vagy más palackba, hogy könnyen szállítható legyen. Minél kisebb ugyanis a kiszerelés, annál drágább a termék.
Számos alkalommal vizsgálták már be az ásványvizeket, mert minden évben felröppen a hír, hogy veszélyesek lehetnek ezek a termékek. Akármelyik labor végezte is a vizsgálatokat, sosem mutattak ki veszélyes anyagot ezekből a termékekből. Hazai fogyasztóként persze érdemesebb hazai vizet vásárolni, és nem Eviant venni, ami 1000 kilométert utazott, de minden valószínűség szerint ez csak a megrögzött fenntartható fejlődésért síkraszálló emberek számára fontos.
Az ásványvizek ellen lobbizók általában a fajlagosan magasabb ár mellett azt szokták kifogásolni, hogy túl sok hulladék keletkezik a műanyag palackok miatt. Ez igaz sajnos, így marad a szelektív hulladékgyűjtőbe való szállítás, vagy a házilagos újrahasznosítás. Egyébként azt érdemes venni, ami megfelel a pénztárcánknak, és még ízlik is.
Forrásból vizet
Valószínűleg nincsenek túl sokan azok, akik valamely forrás közelében élnek, pedig jó alternatívát jelenthet a forrásból hozott víz.
Az iható vizű források általában jól kiépítettek, és felirat jelzi, hogy fogyasztásuk biztonságos. Nem érdemes ismeretlen forrással kísérletezni, mert számos baktérium lehet a vízben. A "legális" forrásokat rendszeresen ellenőrzik, így ezeket érdemes felkeresni.
Bár kevesen tudják, de bizonyos forrásokhoz, ha kocsival akarunk eljutni, akkor fizetni kell az erdészeti magánút használatáért. Ez nem egy nagy összeg, a pilisi Kaán Károly-forráshoz való bejutásért például havonta 1000 forintot kell fizetni gépkocsinként, ezt a Pilisi Parkerdő fenntartásra fordítja. Javasolt sok marmonkannát beszerezni, és azzal nekiindulni a túrának, mert így jobban járunk mi is, és a természet is. Azt, hogy hol található forrásvíz Magyarországon,itt lehet megnézni.
Ha marad a csapvíz
Annak ellenére, hogy sokan félnek a gyógyszermaradványoktól és hormonoktól a vízben, el kell hessegetni azt a rémképet, hogy egyenest a Dunából érkező vizet isszuk. A csapvíz legnagyobb része parti szűrésű kutakból származik. Ezek, ha kiürülnek, akkor a Dunából töltődnek újra, de közben áthaladnak a földrétegen, amely megszűri a vizet. Ezután kerül sor a vegyi tisztításra. Nem kell megijedni, hazánk nagy részén a csapvíz fogyasztható.
Vannak ugyan települések, ahol arzénos a víz, ezt azonban jól tudják az ott lakók. A csapvízzel szembeni érv általában az, hogy klóros, rossz ízű. Ez ellen is lehet tenni. Ha az ember egy üvegkancsóban hagyja állni a vizet, akkor jobb íze lesz, hűtőbe téve pedig még hideg is marad. Ha nagyon rossz ízű a környéken a víz, akkor ajánlott citromot facsarni bele, ez nem csak jobbá teszi, de az egészségünkre is jó hatással van.
Tisztított víz
A 4000 forintos kancsóktól a sok százezres csodatisztítókig számtalan lehetősége van a választásra annak aki ragaszkodik a „tiszta” vízhez. Az elv hasonló, a szűrőanyagok eltérőek. A kancsó felső részébe töltött víz egy szűrőn halad át, amiben aktív szén, ill. ioncserélő gyantagolyócskák találhatók. Ezek megkötik a klórt, a növényvédő szereket és szerves szennyeződéseket, csökkentik a víz keménységét, és csökkentik a vízben lévő nehézfémek tartalmát.
A víz egyszerűen lecsöpög a kancsó aljába, és már fogyasztható is. A betéteket havonta, vagy felhasznált vízmennyiségtől függően kell cserélni. Ezek ára eltérő, 1000-2500 forintot kóstálnak. Egy betét 100-200 liter víz megszűrésére van hitelesítve, gyártótól függően.
A következő lépcsőfokot a csapra szerelhető, illetve a vezetékre köthető vízszűrők jelentik. Ezek ára 30000 forinttól a csillagos égig terjed, attól függően, hogy mennyire hiszünk a fordított ozmózisnak, illetve a Pí-vizes varázslatnak. A HVG 2009-ben elvégzett egy tesztet, amiben megvizsgálták a különféle tisztítókat. Érdemes végigböngészni, számos megdöbbentő tény derül ki arról, mi a jobb, az olcsó vagy a drága.
Tanácsot adni szinte lehetetlen, minden gyártó és forgalmazó a saját márkáját preferálja, eltérés főleg a szűrők számában és a technológiában van. Azt érdemes azért tudni, hogy a víztisztítók annyira szűrnek, hogy az ásványi sókat vissza kell pótolni. Ehhez persze meg kell venni a sóvisszapótlót, amit legalább évente egyszer cserélni kell. Emellett érdemes rendszeresen cserélni a szűrőket is, mert egyébként semmi értelme az egész tisztogatási procedúrának. Azt mindenképpen fontos megnézni, hogy a készülék árán kívül mikor és mennyi karbantartást igényel, illetve, hogy évente mennyi fenntartási költséggel kell számolni, mert nem várt meglepetések érhetik az embert.
És akkor még hol van Emoto mester kancsója, ami energiát adagol a vízhez, a rezgéseit megváltoztatva?
Mi micsoda?
