Richard Davidson amerikai neurológus 1992-ben elég sok levelet kapott, közöttük egyet a dalai lámától.
A buddhista vezető amellett, hogy érdeklődött a kutató hogyléte felől, egyben fel is ajánlotta szerzetesei elméjét… tudományos kísérletek céljára. Itt az elmét úgy kell érteni, hogy szerzetessel együtt, másként nehezen vizsgálhatnánk rajta a meditáció folyamatát.
Sün vagy szerzetes?
Bár az ötlet eleinte furcsának tűnt, ahogy telt az idő, Davidson egyre erősebben vágyott azokra az elmékre, mígnem egy halom tudóst és EEG-készüléket hurcolt a Himalája lábához. Mások is rákaptak. Az lett a vége, hogy néhány tudományos érdeklődésű szerzetes éveken keresztül ücsörgött különféle laboratóriumokban. Több száz elektródával a fejükön koncentráltak egy objektumra. Átvezették és megtisztították a negatív energiákat. Meditáltak az ürességen és gondolatmentességen, miközben MRI- készülékekbe dugdosták őket.
Az, hogy még laboratóriumi körülmények között is képesek meditálni, már önmagában mutatja, hogy meditálni jó.
„A buddhizmus olyan, mint a tudomány: nem egy dogmán, hanem tapasztalaton alapul” – mondja Matthieu Ricard, aki tudós és szerzetes is. Molekuláris szerzetes. „Buddha azt mondta, nem elég elfogadni a tanításait, mindenkinek saját tapasztalásaiban kell ezeket újra megalkotnia.”
Könnyebb és nehezebb ügyek
Azt könnyű tudományosan igazolni, hogy a rendszeresen meditálók stressz-szintje alacsonyabb, immunrendszerük erősebb, továbbá könnyebben összpontosítanak és irányítják érzelmeiket. Sokan meg is tették. Mivel az allergiás problémák jó része kapcsolatba hozható immunproblémákkal, továbbá a stresszel (minimum az immunrendszer legyengülése miatt), tulajdonképpen tudományosan alátámasztottnak tekinthetjük, hogy a meditálás mindenképp segít.
A kutatókat a nehezebben megmutatható, hosszú távú hatások izgatják. Amikor a szerzetesek agyi tevékenységét vizsgálták, bizonyos területeken olyannyira rendhagyó működést tapasztaltak, hogy a háttérben fizikai változásokat sejtettek.
A szemfüles kérdés: meg lehet-e érteni tudományos módon a meditációt, és ha igen, akkor az jó-e nekünk valamire? Osho, a huszadik század egyik legnagyobb hatású mestere többször is viccelődött a hasonló próbálkozásokon. Az igazi meditáció nem fiziológiai folyamat, hanem pont az a vonal, ahol kilépsz ebből. Aki vizsgálni próbálja, a lényegről lemarad.
Mindenesetre meditálj!
Ez a felismerés nekünk azért jó, mert legalább nem kell elmerülni a tudományos eredmények, halántéklebenyek, hippokampuszok és elemzési nehézségek szövevényében. Végül is mindegy, sikerül-e a tudósoknak igazolniuk, hogy tizenkét év vipassana meditáció okoz-e molekuláris változásokat az agyban, avagy sem.
A lényeg az, hogy amikor meditálsz, az milyen. Ezt pedig csak kipróbálni tudod.
Az benne a jó, hogy a meditáció – definíciója szerint – az az állapot, amikor ellazulsz, és elengeded a problémáidat. Ha nem ez történik, akkor nem meditálsz, csak valami technikát ismételgetsz. Amikor jól megy, az egész kérdés úgyis lényegtelenné válik… kit érdekel az allergia?
