Kétnapos olasz kirándulásunk első állomásán az Alpok lábához látogatunk.
Északkelet-Olaszországban járunk, közvetlenül az olasz–szlovén határ mellett: festői kisvárosunk, amely főként bortermeléséről ismert, az Isonzó és a Vipava folyók völgyének találkozásánál fekszik. A környék már az őskorban lakott volt, a római időkben pedig fontos kereskedelmi út húzódott itt. A mai település nevével először egy 1001-ben lejegyzett oklevélben találkozhatunk, melyben III. Ottó német-római császár IV. Ravennai Giovanninak és Friuli Eppstein veriheni grófnak adományozza a területet. A 16. századtól a város és a megye a Habsburg Birodalom tartományává vált (a mai Szlovénia nagy részével együtt), ekkortól indult igazán fejlődésnek, törvénykezési székhely is működött itt.
Napóleon elfoglalta a Habsburgoktól a várost, amely aztán az Illír Királyság része lett, egészen 1849-ig, amikor visszakerült Bécs uralma alá. Az isonzói csaták során a város súlyos károkat szenvedett és többször gazdát cserélt – a frontvonal közvetlenül a település mellett húzódott –, végül az Olasz Királysághoz került. A napjainkban 34 ezer lakost számláló város legfőbb látnivalója a középkorban emelt vár, amelyben reneszánsz festményekkel díszített kápolna is található, a 14. században épült katedrális, mely az I. világháborúban majdnem teljesen megsemmisült, illetve a jezsuita Szent Ignác-templom.
Felkészültél? Jöhet a kép!
Nem volt elég? Vadászd le tegnapi városunkat is!
