Ma a Felvidék legendás bányászvárosát látogatjuk meg.
Besztercebányától és Zólyomtól kb. 25 kilométerre délnyugatra, egy völgykatlanban fekszik településünk, mely egykor a Magyar Királyság legjelentősebb bányászvárosa volt. A legenda szerint a települést egy Sebenitz nevű pásztor alapította, aki két gyíknak köszönhetően talált arany- és ezüstlelőhelyeket az Óhegy lábánál. A 13. században IV. Béla szabad királyi város rangra emelte, a tatárjárás után pedig szász és bajor bányászokat telepített be. A világon itt alkalmaztak először puskaport a bányászatban (a 17. században), a 18. század második felében pedig itt jött létre a világ első bányászati akadémiája. Itt keletkezett a híres bányászhimnusz, amely az egész országban elterjedt a vájárok körében.
A század végére Pozsony és Debrecen után Magyarország harmadik legnépesebb településévé vált, és elnyerte a jogot, hogy országos vásárokat tarthasson. A 19. században azonban a bányászati tevékenység lehanyatlott, és a város fokozatosan elszegényedett. Az 1950-es években az immár Csehszlovákiához tartozó település két városrésze is önálló községgé vált, így területe kevesebb mint a felére csökkent. Napjainkban a 10 ezer fős település vezető ágazata a turizmus és vendéglátás, az idelátogatók körében a Szentháromság tér és a 18. század végén épült városháza is népszerű. Utóbbi nevezetessége az óra, amelynek mutatói fordítva mutatják az időt: a kismutató az percek, a nagy pedig az órák múlását jelzi.
Felkészültél? Jöhet a kép!
Nem volt elég? Vadászd le tegnapi városunkat is!
