A Felvidék egyik jeles városába utazunk.
Szlovákiában, a besztercebányai kerületben járunk, városunk – amelynek területe a bronzkortól folyamatosan lakott volt – a Gömöri-medence északi peremén helyezkedik el. Első írásos említésekor, a 13. században már kiváltságos helynek, a kalocsai érsek birtokának központjaként szerepel. A 15. században védőfalakkal vették körül, ennek dacára sokat szenvedett a portyázó töröktől és vallási villongásoktól is: 1769-ben a helyi kálvinisták megtámadták a katolikus menetét, mire válaszként Mária Terézia leromboltatta a kálvinista templomot.
Helyszínünk 1747-től szabad város, 1786-ban pedig Kishont vármegye székhelye lett. Itt szállt meg az austerlitzi csatából hazatérő Kutuzov tábornok serege, Petőfit itt választották tiszteletbeli táblabíróvá, és 1849 júliusában itt kezdte meg az egyezkedést Görgey az oroszokkal. A helyi protestáns főgimnáziumban tanult Mikszáth Kálmán és Izsó Miklós is. A napjaikban 24 ezer lakosnak otthont adó város nevezetessége a főtéren álló, barokk stílusú katolikus plébániatemplom és az ugyanitt található régi vármegyeháza (ma könyvtár).
Felkészültél? Jöhet a kép!
Nem volt elég? Vadászd le tegnapi városunkat is!
