Történelme során az emberiség folyamatosan kérdéseket tett fel azzal kapcsolatosan, hogy a Bibliában leírt események mögött állhatnak-e racionálisan is megmagyarázható okok. Ami az egyiptomi tíz csapást illeti, a válasz igen: a kutatók az elmúlt évek során feltárták, milyen jelenségek alakíthatták ki ezeket.
Aki egy kicsit is ismeri az Ószövetséget, az tisztában van azzal, hogy mielőtt Mózes kivezette volna a zsidó népet Egyiptomból, hosszasan kellett alkudoznia a fáraóval. Az uralkodónak ugyanis engedélyt kellett adnia arra, hogy az emberek elindulhassanak, ő pedig ettől vonakodott.
Ez várt az egyiptomiakra
Az Ószövetség szerint Isten ekkor tíz, egymást követő csapást küldött Egyiptom népére. A fáraó megrettent mindegyiktől, megadta engedélyét az elvonulásra, majd minden egyes alkalommal meggondolta magát, ezért érkeztek az újabbnál újabb megpróbáltatások. Végül az utolsó csapás, az összes elsőszülött gyermek halála volt az, amely után tényleg elengedte a zsidókat – igaz, ezt követően hadseregével indult utánuk. Ekkor kelt át száraz lábbal a Mózes szétválasztotta tengeren a választott nép, majd, amikor a próféta leengedte az addig a magasba tartott botját, a víz az utánuk zúduló egyiptomi hadsereget emésztette el.
A tíz csapás a következő volt a Biblia szerint:
- a vizek vérré változtak
- békák
- tetvek
- más rovarok
- döghalál barmokon
- fekélyek embereken és barmokon
- jégeső
- sáskák
- háromnapos sötétség
- elsőszülöttek halála
Így magyarázható meg a tíz csapás
Haladjunk sorban: az első ókori csapásnál Mózes a Nílus, testvére, Áron pedig a kisebb folyóvizek vörösre festését hajtotta végre az Úr segítségével. Ennek hatására a víz ihatatlanná vált, a halak kihaltak: mindez megmagyarázható egyfajta piros alga virágzásával, mely nagy mennyiségben tényleg pirosra festheti a vizet. Alapvetően óceánokban szokott bekövetkezni a jelenség, vörös árként hivatkoznak rá, de folyóvizekben is megtörténhet, és valóban halálos is lehet, mivel
a folyamat során mérgező toxinok szabadulnak fel, amelyeket a kagylók kötnek meg, az azokat elfogyasztó állatok pedig elpusztulnak.
Furcsa szagot is okozhat a jelenség, mely az embereket zavarja.
Ezt követően békák hada öntötte el az egyiptomi otthonokat, bemásztak az ágyaikba és a fazekaikba, élhetetlenné téve a mindennapokat. Ha ennek a jelenségnek nincs is meg az olyan egzakt magyarázata, amilyet a vérré vált víz esetében megadtunk, az tény, hogy hasonló eseményt többször feljegyeztek a történelem során – 2010-ben is megindult egy békainvázió Görögországban, akkor feltehetően élelemért indult a brekegő had.
Logikus a következő csapás
Miután a békákat elpusztították, a tetvek következtek – békák híján érthető, hogy el tudtak szaporodni. Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy béka nélkül ilyen élősködőkkel teltek meg az egyiptomi otthonok, végképp nem annak ismeretében, hogy a modern kori higéniai vívmányoktól attól még messze járt az emberiség.
Hasonló a következő csapás is: a kutatók szerint az ekkoriban zajló klímafolyamatok hatására lephették el az embereket a kellemetlen rovarok.
A következő csapás a haszonállatokat tizdelete meg, és kísértetiesen emlékeztet a marhavészre, amely egy fertőző és halálos vírusos betegség. Ez pusztította a szarvasmarha és más kérődzők állományát Afrikában és Európában a 18. századtól a 19. század végéig. A betegséget a kutyák szopornyicájával és a kanyaróval azonos családba tartozó vírus okozta; a fertőzött állatoknál magas lázat, hasmenést és fekélyeket tapasztaltak, utóbbit a szájban és az orrban. A kór Ázsiából ered, és ötezer éve jutott el Afrikába az ősi kereskedelmi útvonalakon át.
És még jött rosszabb is
Az embereken következőként megjelenő fekélyek minden bizonnyal egy rendkívül fertőző betegség, a himlő kitörését jelentik. Ez a kórság jellegzetes hólyagokat okozott, és már akár 3000 évvel ezelőtt is jelen lehetett Egyiptomban.
Számos múmián – köztük V. Ramszesz fáraó múmiáján – himlő okozta hegeket találtak.
A jégeső egy fokkal enyhébbnek tűnhet első blikkre, mint az előző csapások. Az erőteljes, fekete vihart egy vulkánkitörés okozhatta 3500 évvel ezelőtt, Santorini szigetén. A légkörbe lövellt hamu Egyiptom felett járt, amikor egy hatalmas felhőszakadás és jégeső a földre vitte azt, rettegésbe taszítva a helyieket. Ugyanez a vulkánkitörés teremthette meg az ideális körülményeket a soron következő sáskajáráshoz, mellyel az volt a legnagyobb probléma, hogy amit a jég nem vert szét, azt felfalták az ízeltlábú állatok, így ellehetetlenítve az egyiptomiak élelmezését.
A legnehezebbje a végére maradt
A sötétséget, mely Egyiptomra ereszkedett, vagy a már említett vulkáni hamuból álló felhő, vagy pedig egy napfogyatkozás okozhatta. Végül jött az utolsó csapás, az elsőszülöttek halála. A Clinical Microbiology Reviews című folyóiratban 2003-ban megjelent elmélet szerint a folyókat vérvörösre színező algavirágzás talán mikotoxinokat szabadított fel, olyan mérgező anyagokat, amelyek betegséget és halált okozhatnak az embereknél. Az ezekkel a mikotoxinokkal szennyezett gabona halálos lehetett, és ez magyarázhatja az elsőszülött gyermekek halálát.
A Telegraph szerint az elsőszülöttek szedhették először a gabonát, és így ők elsőként estek áldozatul.
Az eseményekre II. Ramszesz fáraó uralkodása alatt kerülhetett sor: az ő idejében egy extrém aszályhullám söpört végig az egyiptomi birodalmon, ami elméletek szerint elindította a csapások egymást követő sorát. A csapások egymásból következtek: a tetvek lehettek olyan élősködők, amelyek az elhullott békáktól fertőződtek meg, és adták tovább a megbetegedést a haszonállatoknak. Van olyan teória is, amely a már említett vulkánkitörésnek tulajdonítja szinte az összes problémát, és egy elképzelés szerint az elsőszülötteket voltaképpen az egyiptomiak áldozták fel, hogy vége legyen végre szenvedéseiknek.
Ha olvasnál az egyiptomi mindennapokról, ezt a cikkünket ajánljuk!
