Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nem mindenki szereti viszontlátni saját arcképét az online meetingeken.
Ha a Zoom gyakori használata fokozott szorongáshoz és negatív énképhez vezethet, akkor logikus lenne az is, hogy a kevesebb önnézés elviselhetőbbé tenné a virtuális meetingeket. Ennek ellenére egy közelmúltbeli tanulmány megállapította, hogy sok embert egyáltalán nem zavar az „állandó tükörhatás”. A kutatás azt mutatta ki, hogy bizonyos emberek jobban élvezik ezeket a virtuális találkozókat, miközben látják magukat a képernyőn.
A kutatás
A kutatók két csoport résztvevőit vizsgálták, az alkalmazottakét és a diákokét, akik rendszeresen részt vesznek virtuális találkozókon, és megállapították, hogy az önértékelésük az önképük épp aktuális szintjétől függ.
A Computers in Human Behavior című folyóiratban megjelent eredmények azt mutatták, hogy az öntudatosabb és magabiztosabb résztvevők nagyobb valószínűséggel viszonyulnak pozitívan ezekhez a virtuális meetingekhez is, ahol nem félnek látni saját arcukat.
Azok a résztvevők, akik magasabb szintű önbizalomhiányról számoltak be, kevésbé szívesen látják viszont magukat a képernyőn.
A tanulmány szerzője, Kristine Kuhn, nem szerette nézni magát ezeken a kamerákon keresztül, és kíváncsi volt mások tapasztalataira is ezzel kapcsolatban. „A világjárvány kezdetén nagyon nem szerettem magamat látni az értekezletek során” – mondja Kuhn. „A kollégáimnak is nagyon eltérő volt a véleménye arról, hogy a tanulóknak kamerát kell-e használniuk az órákon.”
A résztvevők felméréseket töltöttek ki ezekről a virtuális találkozókkal kapcsolatos véleményeikről, értékelve saját maguk véleményét egy skálán, olyan kérdésekben, mint „Nagyon érdekel, hogyan mutatkozok mások előtt” és„Általában tisztában vagyok a külsőmmel” vagy „Nem érdekel a külsőm”. Mind a diákok, mind az alkalmazottak esetében a felmérés kimutatta, hogy erősen eltérőek a vélemények a kamerahasználattal kapcsolatban a virtuális értekezletek során. „Az önszemléletünk az egyéni tulajdonságainktól függ” – mondja Kuhn.
Hogyan befolyásolják a tükrök a viselkedésünket?
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy egy tükör jelenléte számtalan módon befolyásolhatja az emberi viselkedést. Ez akkor tudatosulhat benned is legjobban, amikor hirtelen megpillantod magad egy tükörben (kamerán), és ennek hatására
javítasz a testtartásodon, vagy észre sem veszed, hogy grimaszolsz, de mivel már látod, ezért abbahagyod azt.
Regisztrált dietetikusként és táplálkozási terapeutaként, Katherine Metzelaar munkájának nagy része az étkezési és a negatív önértékelésből adódó zavarokkal kapcsolatos. Metzelaar szerint a közelünkben lévő tükörkép néha negatív hatásokat vált ki. „Ha látjuk a saját tükörképünket, az egyszerre erősíti a testkontrollálló viselkedésünket, és fokozza önmagunk tárgyiasítását is” – mondja Metzelaar. „Azok az emberek, akik körül sok tükör van, általában rosszabb önreflexiót mutatnak.”
Metzelaar saját praxisában azt tapasztalta, hogy nőtt az önutálat azon páciensei körében, akiknek a világjárvány alatt a Zoom segítségével kellett kapcsolatba lépniük egymással. „Azon viccelődöm a pácienseimmel, hogy az én fogadóóráimra sem jönnek tükörrel maguk előtt, akkor miért tennék most ezt?” – mondja Metzelaar.
De bebizonyosodott, hogy önmagunk látása bizonyos tevékenységek közben meglepően pozitív módon is hatással lehet ránk. Tanulmányok kimutatták, hogy tükör jelenlétében, a középiskolás diákok kisebb valószínűséggel csaltak a feladatok során, a gyerekek kevésbé hazudtak vagy loptak, és az egyének kevésbé voltak hajlamosak, a nemi, faji vagy vallási sztereotípiák alapján megítélni másokat.
Mi befolyásol minket?
Tehát, ha a tükrök pozitív módon is befolyásolhatják viselkedésünket, miért olyan veszélyesek az énkép és mentális egészség terén? „Ez a társadalom elérhetetlen szépségideáljainak tudható be” – mondja Metzelaar. „Úgy látom, hogy az embert (személyiségjegyeitől függetlenül) még mindig az befolyásolja leginkább, hogy a társadalom mit sugall a szépségről globálisan felé” – mondja.
Ennek a problémának a megoldása jelentős társadalmi változást igényel, egy lehetséges megoldás lehet azonban a tükrök gyógyulási eszközként való használata.
Például a kutatások kimutatták, hogy a tükör előtt hangosan kimondott önmegerősítések és pozitív mantrák magasabb szintű megnyugtató pozitív érzelmeket váltanak ki,
mint a tükörjelenlét nélküli, hangosan kimondott pozitív mondatok.
Tara Well, a Barnard College pszichológiaprofesszora kutatásokat végzett a tükörmeditációról, amely szerinte csökkentheti a stresszt és növelheti önmagunk megszeretését. Az ilyen típusú meditációk során a résztvevő legalább 10-15 percig a saját tükörképét nézi, miközben megőrzi nyugodt, meditatív állapotát. A résztvevőket arra kérik, hogy a szorongás és az önkritika csökkentése érdekében a kedvesség szándékával nézzenek magukba, és mondjanak maguknak pár kedves mondatot, és hogy mit szeretnek önmagukban.
A legtöbb ember számára az énképe alapvetően kapcsolódik az önérzetéhez. Tehát nagyon fontos, hogy akár a számítógép képernyőjén, akár a fürdőszobai tükörben látjuk magunkat viszont, ha kedvesebben bánunk magunkkal, nemcsak a virtuális munkanapjainkon, hanem az életünkön is sokat javíthatunk.
