Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Dolce vita, magyarul annyit jelent, hogy édes élet. Ha kimondjuk ezt a két szót, rögtön halljuk a dallamos hangzását, de ami több, szinte érezzük a kifejezés „olaszosságát”, ami ma már egy életérzés. Ha olaszországi utazást tervez az ember, megszállja ez a bizonyos „dolce vita”, az a könnyed lazaság, a nyugalom, ami Olaszországból árad. Legalábbis számunkra, ha turistaként vagyunk ott. De merre induljunk, ha igazán érezni akarjuk Itália lüktetését?
Róma, Milánó, Firenze vagy Velence lassan – főleg a koronavírus-járvány nehézségei után – megint olyan természetes úti cél lesz, mint Budapestről elutazni Szegedre vagy épp Sopronba. „A fapados légitársaságoknál már akciókat sem kell várni, pár ezer forintért meseszép olasz városokba utazhatunk. Ám érdemes továbblapozgatni az olasz utakról szóló internetes oldalakat, mert a jól ismert helyeken túl is vannak különlegességek, amelyeket bárki könnyedén bejárhat” – hívja fel a figyelmünket Gyovai Helén Olaszország-szakértő.
Puglia, az olasz csizma sarka
Puglia Olaszország legkeletibb régiója, székhelye Bari. Az Appennini-félsziget délkeleti részét, az „olasz csizma sarkát” foglalja el. Bari Nápoly után a második legnagyobb délolasz nagyváros, egy hatalmas kikötőközpont.
A labirintusszerű városrész szűk sikátoraiban megéri egy kicsit elveszni. A város legnagyobb nevezetessége a 12. századi, román stílusban épült Szent Miklós-bazilika.
„A magyar turisták számára annyira talán nem ismert, pedig van mit bejárni. Apró falvak, zegzugos kis utcák, kristálytiszta tenger, és pluszban: rengeteg történelmi emlék. Ezen a vidéken az olívaolaj alapélelmiszernek számít, hiszen innen származnak a legjobb minőségű olívák. A cozze arracanate olívaolajban kisütött kagylók, paradicsommal, fokhagymával, oregánóval még azoknak is mesés gasztroélményeket nyújtanak, akik nem a hasuk miatt indultak el Olaszországba” – tette hozzá Helén, aki több mint tíz éve él Torinóban, de Pugliát is jól ismeri, sőt könyvet is írt Olaszországról.
A délolasz ritmus is más, mint amit északon megszokhattunk: a helyiek nyugodtabban élvezik az életet, és errefelé a sziesztát is komolyan veszik. Barin kívül érdemes felkeresni Polignano a Marét, Monopolit és Ostunit is.
Ischia, vulkanikus sziget a Nápolyi-öbölben
Ischia csak 30 km-re fekszik az olasz parttól, Capri szigete mellett. Azok, akik imádják a gyógyvizeket és az apró szigeteket, azoknak ez a hely lesz a legnagyobb szerelem. Hatalmas sziklákon magasodó kastély, csodás kis templomok, és az elmaradhatatlan olasz utcácskák.
A szigetet zöld szigetnek is nevezik, mert pálmasorok és citrusok váltogatják egymást, amerre csak a szem ellát. Az olasz konyha itt sem fog csalódást okozni. Egyetlen étteremből sem hiányoznak a szardíniából, tintahalból, polipból, garnélarákból készült finomságok.
Fontos tudni, hogy Ischiának nincs reptere, a legkönnyebben Nápolyba repülve juthatunk el a szigetre, onnan pedig komppal át, ami egy 90 perces út, de még az is tele élménnyel.
A kétes hírű Palermo
Ha Szicília fővárosát, Palermót említjük mint úti cél, sokan felkapják a fejüket, és egy szinonima ugrik be rá: maffia. Palermónak egy kicsit tényleg kettős arca van. A tisztaságot is nehéz a várossal egy lapon említeni, de aki járt már Palermóban, egészen máshogy emlékszik rá: sokszínű és multikulti. Gyönyörű építészeti csodákkal és a halpiacokkal. Pezsgő és lüktető, miközben bájos és titokzatos. Mintha tényleg a Keresztapa című filmbe csöppentünk volna.
Palermo már kicsit afrikai hangulatú, a városra jellemző a street food nagy választéka, és amit itt nem lehet megkapni, az talán nincs is.
Szardínia, a megtévesztő trópusi sziget
Szicília és Capri mellett Szardínia is egyre kedveltebb a turisták körében. Ehhez nagyban hozzájárul, hogy ha fotókat látunk róla, könnyen összetéveszthetjük a szigetet egy trópusi hellyel. Szardínia egyébként a Földközi-tenger második legnagyobb szigete, területén több kilométer hosszan húzódnak a finom homokos, kristálytiszta vizű strandok. A szigeten jelentős a szőlőtermesztés és a borászat, és erre a hagyományra nagyon büszkék.
Borkedvelőknek kötelező megkóstolni a Cannonau, a Vermentino di Gallura, a Vernaccia és a Carignano del Sulcis fajtákat, valamint jól kiépített borutak is vezetnek a szigeten keresztül, amit érdemes felfedezni.
A sziget másik érdekessége, hogy ritka állatfajok is élnek itt – flamingók és fehér szamarak –, melyek megóvására több természetvédelmi területet hoztak létre. A sziget fővárosában, Cagliariban lehet megkóstolni azt a különleges pizzát, amelyet kizárólag Szardínián készítenek.
Piemont, a fehér folt
Olaszország második legnagyobb régiója, Piemont lett a kakukktojásunk, ezzel elszakadtunk a délolasz régiótól.
„Észak egy kicsit még mindig fehér folt a magyar utazók térképén, pedig Torinó nyüzsgő, káprázatos kulturális örökséggel rendelkező metropolisz. A Langhe, Roero és Monferrato borvidékeink szépségétől és boraitól mindenki megrészegül, a Lago Maggiore szigetein sétálgatni pedig meseszerű élmény” – véli Olaszország szakértője, aki szerint az élet és a természet itt egészen más arcát mutatja, mint délen.
„Nagy számban találhatunk többek között gleccsereredetű alpesi tavakat, de az erre megforduló spanyol, francia és itáliai művészek is gazdag örökséget hagytak maguk után. Legfontosabb építészeti emlékei talán a Savoyai család királyi rezidenciái, melyek 1997-től az UNESCO Világörökség listáján is szerepelnek csakúgy, mint a Szent Hegyek” – tett hozzá Gyovai Helén.
