Bár ma már a pálmafák és a napfény mellett a fürdőzés és hajókázás szerelmesei, tengeri teknősök és korallzátonyok uralják a képet, a Mexikói-öböl mélye egy letűnt, száraz világról mesél még, a dinoszauruszok korából.
Ugyan ma az 1 550 000 négyzetkilométeres Mexikói-öböl legmélyebb pontja a tengervíz alatt 5203 méter mélyen található, a területet nem mindig borította több kilométer vastag vízréteg. Néhány százmillió évvel ezelőtt, a földtörténeti kréta korban még dinoszauruszok futkostak a szárazföldön éppen az öböl ma már tengerrel borított talaján.
Az öböl, mely egykor szárazföld volt
2025 egyik érdekes fejleménye volt Donald Trump azon rendelete, mely szerint a Mexikói-öbölt Amerikai-öböllé kell átnevezni az amerikai térképeken. Az indoklásban szinte minden szerepel, az olajkitermelés, a halászat, a turizmus, a tengeri szállítás és a kikötők, de nyilván nem szerepelnek történeti, pláne földtörténeti szempontok.
A kutatók egyik elképzelése szerint az egykor Új-spanyolországi-, Szent Mihály-, Yucatán- vagy Cortés-öbölnek, sőt az aztékok által Chalchiuhtlicueyecatlnak nevezett Mexikói-öböl kialakulása körülbelül 150 millió évvel ezelőtt kezdődött, amikor egy hatalmas, mocorgó földkéregdarab levált Észak-Amerikáról, és a helyére betört az őstenger. Az öböl mélyén ma is felfedezhetők ennek geológiai nyomai, melyek immár nemcsak tudományos, de gazdasági szempontból is jelentősek – például a földgáz- és kőolajlelőhelyek okán.
Egyes tudományos nézetek szerint a terület a dinoszauruszok idején még a Gondwana szuperkontinens részét képezhette a déli félteke szárazföldjeivel együtt, beleértve az Antarktiszt, Dél-Amerikát, Afrikát, Ausztráliát, de még a mai északi féltekéről az Arab-félszigetet és Indiát is. Egészen addig, míg a földkéreg mozgása, majd a tengerszint emelkedése óriási változásokat nem hozott, s kialakult a Mexikói-öböl jelenleg merőben eltérő képe.
Ha érdekel a mai Mexikó, ezt a korábbi cikkünket is ajánljuk figyelmedbe.
