A budapesti születésű Telkes Máriát Amerikában Napkirálynőként (Sun Queen) emlegetik, Magyarországon viszont még ma is kevesen ismerik a tudós nevét.
Telkes Mária 34 éves volt, amikor Amerika legsikeresebb női közé választották: a Cleveland Press 1934-ben tette közzé a listát, amelyen 11 nő neve szerepelt. A magyar származású tudós többek között egy teniszbajnok, egy Pulitzer-nyertes regényíró, egy filmsztár, egy jótékonykodó Rockefeller-feleség, egy vállalatigazgató és az Üdvhadsereg vezetője mellett nyerte el ezt a címet.
Laboratórium a faházban
Telkes Mária egy jómódú budapesti család első gyermekeként látta meg a napvilágot a századfordulón, hét testvére között a legidősebbként. Középiskoláit az angolkisasszonyoknál és egy katolikus leánygimnáziumban végezte, szívesen zongorázott és festett, vidám természetű, társaságkedvelő lány volt. A kémia iránt igen korán érdeklődni kezdett: „Tizenegy éves voltam, amikor egy egyszerű iskolai kísérlet, a kén olvasztása egy pillanat alatt felkeltette az érdeklődésemet a kémia iránt. Tesztcsöveket és kémiai főzőpoharakat vásároltam, és az otthonunk kertjében álló kis faház lett a laboratóriumom.
A szüleimet mulattatta a lelkesedésem, és még egy hangos, de ártalmatlan robbanás után is türelemmel álltak hozzá ehhez a különös hobbihoz.
Mohón olvastam a természettudományos könyveket, és a természetismeret-órákon túl, az iskola falain kívül is folyton kísérleteztem” – emlékezett vissza 1964-ben.
Egy magyar nő Amerikában
Az otthoni kísérleteket később felváltották az egyetem falai között végzett kutatások: 1920-ban fizika szakon diplomázott a Budapesti Tudományegyetemen, 1924-ben pedig a fizikai kémia területén szerzett doktori fokozatot. Ugyanebben az évben nagybátyja, a clevelandi magyar konzul Amerikába invitálta, és Mária elfogadta a meghívást: a clevelandi klinika biofizikai laboratóriumában dolgozott, majd alig másfél év múlva az osztály vezetője lett. 1927-ben nem csak tudományos tevékenysége miatt kapott elismerést: az Erie-tó partján nyaralt, amikor szemtanúja volt egy tűzesetnek. Egy faház gyulladt ki, ahonnét egy kétségbeesett asszony szaladt ki, és jajveszékelt, hogy kislánya az égő házban maradt. Telkes Mária élete kockáztatásával bement a házba, és kimentette a gyermeket, amiért később kitüntetésben részesült.
Találmánya életeket mentett
A fiatal tudósnő, akinek nemcsak az esze, hanem a szíve is helyén volt, a harmincas években az agyvelő infravörös sugárzását vizsgálta. Az őt 1935-ben méltató Az Est című lap szerint például ehhez hasonló kísérletekkel: „Telkes Mária egy üvegben borjúagyvelő proteinoldatát helyezte el. Egy bizonyos vegyszer hozzáadása és a villanylámpák leoltása után a borjúagyból erős zöldes fény sugárzott ki.” De az ő találmánya volt a napenergiával működő tengervíz-sótalanító berendezés is, ami a második világháborúban jó szolgálatot tett az amerikai katonáknak. A felfújható, labda formájú eszköz belsejében egy fekete filcpárna volt elhelyezve.
Szükséghelyzetben a hajótöröttek vagy a tengerbe zuhant pilóták ezt sós vízbe mártották, a labda belső falán pedig lecsapódott, majd az erre kialakított rekeszbe csordogált az immár sótalanított vízgőz.
A „Telkes-házak”
A tudós 1939-ben Bostonba költözött, és a Massachusetts Institute of Technology (MIT) tanáraként és kutatójaként folytatta pályafutását. Ekkor már kifejezetten a napenergia érdekelte: leginkább az, hogyan lehet átalakítani, tárolni és felhasználni a nap energiáját. A projektet, amelyben dolgozott (majd irányított), egy amerikai iparmágnás finanszírozta, és ennek keretében épült fel 1948-ban az első olyan ház a Boston melletti Doverben, amelyet teljes egészében a napenergia hasznosításával fűtöttek. Telkes Mária elgondolása a kémiai hőtároláson alapult, és a prototípust még öt másik „Telkes-ház” követte.
A tudós, ha főz
Telkes Mária ezenkívül tervezett például olyan tűzhelyet is, amely nem tüzelőanyaggal, hanem napenergiával működik – az volt az álma, hogy a harmadik világbeli országokban a legszegényebbeknek segítsen ezzel. „De szomszédai is hamar megtudták, hogy az új, tüzelőanyagot nem kívánó »sparhert« pompásan működik.
Mert a West oldalon levő 10. emeleti lakása teraszán, a naptűzhelyen, finom dél-amerikai tortillákat, indiai curryt és más főtt ételeket készített. Úgy főzte, sütötte tepsiben és nyárson a trópusi országok ételeit, mint azon vidékek lakossága”
– számolt be a találmányról 1956-ban az Amerikai Magyar Népszava.
A napenergiától a hideg tárolásáig
Telkes Mária élete során húsz szabadalmat nyújtott be, számos kitüntetés birtokosa volt. Az egyetemi kutatásokon kívül nagyvállalati tanácsadóként foglalkoztatták, és tengerészeti, valamint űrprogramokban is részt vett. Élete utolsó éveiben a hideg tárolása foglalkoztatta, ezzel kapcsolatban benyújtott szabadalma forradalmasította a légkondicionálást.
A lehetetlen érdekelte
A tudós 1977-ben ment nyugdíjba, ekkor a napfényes Floridába költözött. Magyarországra 1995-ben, 95 évesen tért vissza először – és utoljára. A tudósnő, aki az elsők között ismerte fel a napenergia fontosságát, 1995. december 2-án hunyt el Budapesten. Hitvallása – amelyet még 1942-ben fogalmazott meg egy beszédében – egész életét végigkísérte: „A lehetetlennek vélt dolgok érdekelnek. Szeretek olyan dolgokat csinálni, amiről azt mondják, hogy nem lehet.” A Napkirálynőt 2012-ben Gábor Dénes és Steve Jobs mellett posztumusz választották be az amerikai Feltalálók Nemzeti Dicsőségcsarnokába (National Inventors Hall of Fame). (Címlapkép: Telkes Mária a naptűzhely mellett, tudósok társaságában.)
Ha szívesen olvasnál még kevéssé ismert magyar tudósnőkről, ezt a cikket ajánljuk:
