Napóleon nagy álma volt elfoglalni Moszkvát, a cárok ősi palotáját, a Kremlt, de valójában sosem irányíthatta a várost, mert lángok pusztították el azt.
Moszkvát a krónikák először 1147-ben említik. A 12. század elején a Kijevi Nagyfejedelemség több különálló fejedelemségre esett szét. Ebben az időszakban I. György kijevi nagyfejedelem (1090-1157) új városok és közösségek építésébe kezdett. Ekkor még a Moszkva folyó mentén szétszórtan voltak kisebb falvak, ezt a helyet választotta, hogy létrehozzon egy fallal körülvett várost. Fából készült falakat emeltek, hogy megvédjék az egykori falvak lakóit.
Egy idő után a várost Moszkvának kezdték nevezni az azonos nevű folyó miatt.
Moszkva története azonban nem volt mentes a katasztrófáktól, városi életét rendszeresen tűzvészek, zavargások és járványok szakították meg. Batu Khan mongol uralkodó 1238-ban feldúlta Moszkvát, Tokhtamysh Khan és I. Devlet Giráj krími kán pedig egy évszázaddal később porig égette. Nem voltak ritkák a természeti okokból bekövetkezett tüzek sem. Az 1365-ös mindenszenteki tűzvész majdnem a földdel tette egyenlővé a várost.
Inkább lángoljon Moszkva, de nem lehetett Napóleoné
Egy másik pusztító tűzvész 1812-ben történt, amikor Napóleon serege bevonult Moszkvába. A történészek között máig nincs egyetértés abban, hogy a tűz a dacos lakosok gyújtogatásának eredménye volt-e, vagy egy hivatalos stratégiai terv része. Akár így, akár úgy, Bonapartét arra kényszerítette, hogy visszavonuljon a külvárosba, ahol a következő napokat a Moszkvától északnyugatra fekvő Petrovszkij-palotában töltötte. Innen nézte a lángoló várost, így pedig valójában soha nem tudta meghódítani.
Mire a császár és a serege elérte a várost, a helyiek jelentős része elmenekült a támadástól tartva, ekkor több 250 ezer lakos élt itt. Az orosz erők is visszavonultak, de nem hagyták, hogy a franciák kezére kerüljön a város. Három hónappal korábban Napóleon közel 500 ezer embert vezetett át a Nyeman folyón, majd Moszkva felé vette az irányt. A várost elérve üresen találták azt, de a katonák már alig várták, hogy megpihenjenek a hosszú út után. Moszkvában sok fényűző, palotaszerű otthon volt, amelyeket elfoglaltak a tisztek és a katonák. Kiszolgálták magukat étellel és itallal, és végül aludni tértek.
Philippe Paul, comte de Ségur tábornok szerint Napóleonnak azonban gyanús volt a csend, ezt meg is írta később, amikor lejegyezte az 1812-es invázió történetét. A császár állítólag azt mondta:
„Talán ezek a lakosok nem is tudják, hogyan kell megadni magukat, hiszen itt minden új; ők nekünk, mi pedig nekik”.
Aznap éjjel a császár úgy döntött, hogy Moszkva külvárosában pihen meg. Szeptember 15-én hajnali 2 óra körül értesült arról, hogy tűzvész lángol az elhagyott városban. A francia uralkodó elhagyta rögtönzött szállását, és a Kreml felé vette az irányt, amely még messze volt a lángoktól. A tűz óráról órára egyre nagyobb lett, hamarosan Moszkva számos faépületét elpusztította. Napóleon csak akkor egyezett bele, hogy elhagyja a helyszínt, amikor maga a Kreml is kigyulladt.
Kevés járható út maradt, de a császárnak és embereinek sikerült elmenekülni.
A lángok napokig pusztítottak az orosz városban, és csak szeptember 18-án csitultak el. A Kreml végül túlélte, de a város épületeinek háromnegyede elpusztult. A franciák arra a következtetésre jutottak, hogy a tűz a moszkvaiak műve volt.
Ahelyett, hogy engedték volna Napóleonnak, hogy elfoglalja, inkább hagyták leégni.
Októberben végül Napóleon és emberei hazaindultak, bár folyamatosan támadták őket, a legtöbb veszteséget a betegségek és a hideg okozták. Végül kevesebb mint 100 ezer embere maradt. Nem sokkal azután, hogy Napóleon kijutott Oroszországból, elhagyta a hadseregét, és visszatért Párizsba, hogy megvédje egyre gyengébb hatalmi pozícióját. Azonban 1814 áprilisában le kellett mondania, majd a következő évben visszatért a trónra, hogy aztán a britek által a waterlooi csatában elszenvedett vereség után ismét elveszítse a koronát. Napóleon 1821-ben száműzetésben halt meg.
Újra kellett építeni Moszkvát
Még ma is látható a Napóleon előtti Moszkva egy része, ahol a francia parancsnokság foglalt helyet. Az ezekben az utcákban található házak egy része túlélte az 1812-es tűzvészt. Azonban a város más részei nem voltak ennyire szerencsések, így Moszkvát újra kellett építeni, nagyrészt a semmiből. 1812 előtt 290 templom volt Moszkvában, de csak 115 élte túl a napóleoni hadjáratot. A város 9158 házából pedig mindössze 2626 maradt épségben.
A diadal dicsőítésére 1839-ben elhatározták, hogy a korábbi Szent Alekszisz kolostor területén felépítik a Megváltó Krisztus-székesegyházat. A projekthez országszerte kellett forrásokat gyűjteni, és csak 1880-ban készült el. A felszabadulást ünneplő egyéb projektek közé tartozik többek között az Alekszandrovszkij szad, a Manézs, a Vörös tér és a Színház tér.
Moszkva a későbbi időszakokban is nagyarányú pusztítást szenvedett. A Kreml 1917-ben tüzérségi ágyúzás következtében súlyosan megrongálódott. Aztán a szovjet időkben a hatóságok ideológiai okokból sok történelmi épületet lebontottak, rengeteg templomot sem kíméltek.
Gogol sírjának kalandos története van, egy időben még csak nem is ő feküdt a sírköve alatt, hanem egy másik drámaíró. Az alábbi cikkünkből kiderül, hogy mi történt.
