Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A történelemben számos hős nevét ismerjük, ám akadnak olyanok, akik bátorságuk és érdemeik ellenére sem kapták meg a méltó elismerést életük során. Közéjük tartozott Milunka Savić, a szerb katonanő, aki levágatta a haját, férfiruhát öltött, és testvére helyett titokban, férfiként vonult be a hadseregbe.
A hadtörténelem legtöbbet kitüntetett női harcosává vált, mégis, a háborúk után egy bank takarítónőjeként dolgozott.
Ki volt Milunka Savić?
Milunka Savić 1889. június 28-án született Koprivnicában, egy mindössze húsz lelket számláló, festői dél-nyugat szerbiai faluban. Szegény parasztcsaládban nőtt fel, gyermekkorát a vidéki élet egyszerű, ám kemény mindennapjai formálták. Azonban 1912 őszén minden megváltozott, amikor kitört az első Balkán-háború. Milunka tuberkulózisban szenvedő bátyja – ahogyan minden hadra fogható férfi – behívót kapott a hadseregbe. A lány azonban nem engedte, hogy beteg testvére a frontra menjen. Elhatározta, hogy átveszi a helyét. Akkoriban a szerb hadseregben a nők nem harcolhattak, így Milunka levágatta hosszú haját, férfiruhába bújt, és Milun Savić néven állt a sorozóbizottság elé. A csel bevált – senki sem sejtette, hogy az újonc valójában egy fiatal nő volt.
Megsérült, így derült fény a katonanő titkára
Az első Balkán-háború során Milunka rendkívüli bátorságot tanúsított. A harctéren gyorsan kitűnt rátermettségével, és megkapta első kitüntetését is, később a bregalnicai csata során őrmesterré léptették elő. Ám 1913 júniusában egy bolgár gránát találta el. Súlyos sérülése miatt a tábori kórházba szállították, és a vizsgálatok során fény derült titkára: a bátor katona valójában egy fiatal nő. A 20. század elején a hadseregekben a nők feladatai inkább az egészségügyi ellátásra és a háttérmunkára korlátozódtak. Amikor a lelepleződés után parancsnoka ápolói beosztásba akarta helyezni, Milunka határozott nemet mondott. Egyértelművé tette: nem azért állt hadba, hogy sebeket kössön, hanem hogy fegyverrel védje a hazáját.
Rövid tanakodás után a felettesei engedtek elszántságának, és visszaküldték a gyalogsághoz – immár hivatalosan is katonaként.
Milunka Savić az első és a második világháborúban
Amikor 1914-ben kitört az első világháború, Milunka Savić már tapasztalt harcos volt, aki bátran helytállt a frontvonalban. Különösen legendássá vált a kolubarai csatában való részvétele, ahol egymaga vezetett szuronyos rohamot egy húsz ellenséges katona által elfoglalt lövészárok ellen, amellyel igen komoly áttörést ért el a csapata számára. 1916-ban, a Crna Bend-i csata során pedig véletlenül egy bolgár katonák által elfoglalt állásba jutott, ahol foglyul ejtett 23 bolgár katonát. A szerb hadsereg meggyengülése után Milunka Savić a francia hadseregben is szolgált, ahol eleinte kételkedtek benne amiatt, hogy egy nő egyáltalán képes lehet harcolni vagy fegyvert használni.
Maurice Sarrail francia tábornok fogadást kötött vele: egy 1880-as évjáratú konyakot helyezett 40 méterre, és azt mondta, kézigránáttal nem tudja eltalálni. Milunka első dobásra szétrobbantotta a palackot, majd a nyereményt megosztotta az egységével.
A fenti anekdota jól hangsúlyozza, milyen előítéleteket kellett leküzdenie, hogy újra elismerjék nőként harci képességeit.
A hadtörténelem legkitüntetettebb nője lett
Háborús szolgálataiért rendkívül sok elismerésben részesült, így a hadtörténelem legkitüntetettebb nőjének számít. A szerb érdemrendek mellett egyedüli nőként elnyerte a francia Hadikeresztet, valamint a francia Becsületrend 4. és 5. fokozatát is. A britek szintén két kitüntetéssel ismerték el bátorságát. 1919-ben leszerelt, ezután Franciaország letelepedési lehetőséget és tisztességes katonai nyugdíjat is felajánlott számára, ám Milunka mindezt visszautasította, és inkább Belgrádban maradt.
A két világháború közötti években Belgrádban telepedett le, és a postánál vállalt munkát. Családot alapított: vér szerinti lánya mellé három kislányt is örökbe fogadott. Házassága azonban hamar megromlott, így egyedül nevelte fel gyermekeit. A megélhetésért különféle munkákat vállalt el – végül egy banknál dolgozott takarítónőként. Így telt békeidőben annak a nőnek az élete, aki három háborúban harcolt, kilenc sebesülést túlélt, és tizenkét katonai kitüntetést érdemelt ki. A második világháború kitörésekor Savić nem a fegyvert választotta, hanem a sebesültek ápolását. A német megszállás idején azonban a felszabadító mozgalom támogatása és a megszállókkal való együttműködés visszautasítása miatt a Banjica koncentrációs táborba hurcolták.
Közel egy évet töltött a hírhedt táborban, ahol ezrek vesztek oda, ám katonai hírneve megmentette az életét: egy német tiszt felismerte és közbenjárására szabadon bocsátották.
Kései elismerés és örökség
Bár a második világháborút is túlélte, Milunka Savić élete hátralévő részét szegénységben töltötte, és nevét hosszú időre szinte teljesen elfelejtette a világ. Csak az 1970-es években került ismét a figyelem középpontjába, amikor egyenruhájában, kitüntetéseivel jelent meg jubileumi ünnepségeken. 1972-ben a Belgrádi Városi Tanács végre méltóbb körülményeket teremtett számára: egy kis lakást adományoztak neki, hogy kikerüljön nehéz élethelyzetéből. Egy évvel később, 1973. október 5-én, 85 éves korában hunyt el.
Ma már Szerbia egyik legnagyobb nemzeti hőseként tisztelik. Nevét utcák és iskolák viselik, több városban szobra áll, életéről filmek, színdarabok és múzeumi kiállítások születtek. Története arra emlékeztet, hogy a bátorság, a hűség és az önfeláldozás nem mindig kapja meg idejében az elismerést – de az utókor előbb-utóbb rátalál az igaz hősökre, és megadja nekik méltó helyüket a történelemben.
Hallottál már Boudica nevéről? A modern időkig szinte nem ismerte senki, azonban Viktória királynő őt tartotta példaképének. Az ókori harcosnő szobra mai napig a Westminster téren áll. Hőstetteiről a lenti cikkben mesélünk bővebben.
