Bárki, aki használt már mobiltelefont vagy számítógépet, ismeri a rövid távú, vezeték nélküli adattovábbításra használt Bluetooth-szabvány logóját: de vajon hogyan keletkezett, és mit takar a különös, sokszögletű embléma, és mi köze az információtechnológiához a vikingeknek?
Áfonyamániás király volt a névadó
A Bluetooth-szabvány megalkotása az 1990-es évek derekára nyúlik vissza, amikor az Intel, az Ericsson és a Nokia cégek fejlesztői úgy gondolták, szükségük lehet egy közös platformra, amellyel képesek vezeték nélkül adatokat továbbítani egymás készülékei, számítógépei között. A három – később az IBM becsatlakozásával négy – vállalat rövid távú rádiós adatátviteli eljárásait összehangoló szabvány 1997-ben született meg, az alkotók pedig egyedi és könnyen megjegyezhető nevet szerettek volna adni „gyermeküknek”.
Az Intel mérnöke, Jim Kardach és az Ericsson csapatához tartozó Sven Mattisson mindketten lelkes amatőr történészek voltak, akiket lenyűgöztek a néhai viking harcosok, így került a képbe – egy közös italozás alkalmával – a 10. században élt legendás dán király, I. Harald Gormsson, gúnynevén Harald blátönn, vagyis Kékfogú Harald. A viking uralkodó, aki állítólag folyton áfonyát evett, ezért lettek kékek a fogai, mások szerint egy zápfoga miatt kapta gúnynevét, közös királysággá egyesítette a dán törzseket, a két mérnök pedig úgy vélte, ez a tett hasonló ahhoz, ahogyan találmányuk összekapcsolja a különböző technológiákat és kommunikációs szabványokat.
Viking rúnákból rakták össze a jelet
A Bluetooth vagyis Kékfog elnevezést eredetileg csupán ideiglenes kódnévnek szánták, végül azonban a szabvány piacra dobása után is használatban maradt, és világszerte elterjedt – annak dacára, hogy az IBM a personal area networking (személyes területi hálózat), azaz PAN elnevezés mellett kardoskodott –, így idővel egy logóra is szükség lett.
A Bluetooth-jel designjánál az alkotók visszanyúltak a név skandináv gyökeréhez, és a viking rúnákat vették alapul, egymásra vetítették a Harald Bluetooth név monogramját, vagyis a H és a B betűt jelölő két rúnát (ᚼ és ᛒ). Az így keletkezett, egyszerű, könnyen megjegyezhető, de ugyanakkor frappáns logó – melyet olykor egy ovális kék keretbe illesztenek be –, az azóta eltelt több mint húsz évben is változatlan maradt, és a mobilkommunikáció és a számítástechnika forradalmának köszönhetően napjaink egyik legismertebb, leggyakrabban látottszimbólumává nőtte ki magát.
