#VILÁGOM

18+ A testem nem én vagyok

hv 2015. november 14., szombat 11:44

Reméljük, hogy a búcsúkoncert ellenére látjuk még Tereskovát színpadon énekelni.

A Gödör Klub színpada mögötti vásznon hatalmas Tereskova-arckép világít, a háttérben vörös csillag, kulcscsontján Lenin arcképe, arcán Hitler-bajusz: a provokáció nem öncélúan, hanem esztétikai minőségként jelenik meg Tereskova munkáiban. A világ, konkrétabban pedig az ország abszurditására adott hangos válaszok ezek, éppen ezért volt furcsa az Orbán Viktorról festett pop-art képek körül kialakult cirkusz is. Nem éppen az egyre nyomasztóbbá és zártabbá váló, lassan önmaga seggébe fulladó ország az, amely megérdemel egy ilyen sorozatot kedvenc vezetőjéről?

Az én nevem Tereskova

Múlt szombaton tartotta búcsúkoncertjét a magyar underground elmúlt éveinek egyik legszórakoztatóbb énekesnője, Tereskova. A sokak által csak az Illatos a pinám című sláger, vagy a Magyarország-átirat miatt ismert énekesnőt már többször elérte az ítélet, miszerint provokatív, a tapasztalat azonban – főleg mostanában – az, hogy minél ironikusabb valaki, annál könnyebben húzza rá a közvélemény jobb híján ezt a jelzőt, pláne ha még időnként ún. csúnya szavakat is használ.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Isten egy seggfej, de szerencsére van egy kislánya

Brownie 2015. november 13., péntek 19:43

És amit apu elbaltázott, azt ő rendbe rakja - a maga módján. Dióhéjban erről szól a belga Jaco Van Dormael, a Toto, a hős és a Mr. Nobody (Senki úr életei) rendezőjének új filmje, a Legújabb testamentum, amit november 12-től vetítenek a hazai mozikban. Na jó, ennél azért sokkal többről: a polgárpukkasztó fekete vígjáték nagy egzisztenciális kérdése, hogy jobb-e a kényelmes tudatlanságban tengetni mindennapjainkat, vagy akkor kezdhetnénk csak el igazán szabadon és őszintén élni, ha megtudnánk, hogy mennyi időnk van hátra...

Távolról sincs vége, olvasson még »

Kell-e kis Jézus a lépcsőfordulóba?

Divany.hu 2015. november 12., csütörtök 13:32

Tetszik?

  • 44
    Jópofa, de nem tenném ki
  • 49
    Kéne!
  • 48
    Rémes
  • 19
    Giccses, én jobbat photoshopolok!

Mi is megemlékeztünk már az ukrán művész, Alekszej Kondakov munkáiról, aki azt vette a fejébe, hogy klasszikus festmények szereplőit helyezi modern környezetbe. Most a weburbaniston találtuk, hogy – feltehetően a nagy sikerre való tekintettel – újabb sorozattal rukkolt elő.

A környezet új, de a téma a régi, tehát még mindig barokk festmények szereplői keresik a helyüket egy új, kortárs környezetben, bár ennek a mostani sorozatnak pár képe grafika, így azok inkább hasonlítanak egy fura számítógépes játék hátterére, mint hús-vér helyszínekre (Szűz Mária karján a gyermekkel és a báránykával például akár egy Counter Strike helyszínen is álldogálhatna a lépcsőfordulóban).

Távolról sincs vége, olvasson még »

Boldog születésnapot, és egy Oscart végre Leonardo DiCapriónak!

Lina 2015. november 11., szerda 17:46

Ma ünnepli 41. születésnapját a Titanic óta számos nagy alakítást a háta mögött tudó Leonardo DiCaprio. Az egykor tinisztár már nem egyszer bizonyította, hogy nem lehet csak úgy beskatulyázni, és képes teljesen átlényegülni egy szerep kedvéért. A negyedik x-et taposó filmsztárról érdekes információkat olvashat a folytatásban.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nézzen dokumentumfilmeket, ha tudni szeretné, hol él!

Lina 2015. november 11., szerda 15:56

Megannyi kérdést, társadalmi problémát és globális jelenséget boncolgat az az 55 dokumentumfilm, amely a 10. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentum Filmfesztivál keretein kerül bemutatásra. A felhozatal annyira erős, hogy csak nehezen tudtuk kiválasztani belőle azt a tíz filmet, amit meg szeretnénk nézni. A folytatásban mutatjuk, melyik alkotásokra vagyunk leginkább kíváncsiak.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nem erőltetett ez, túlélni mindent?

hv 2015. november 10., kedd 16:24

Az Anyám és más futóbolondok a családból nemcsak a címe miatt vicces. Fekete Ibolya újabb történelmi tablót rendezett groteszk epizódokkal, aforizmákkal, és sok költözéssel.

A Bolse vitával ismertté váló Fekete Ibolya múlt héten bemutatott önéletrajzi mozija, az Anyám és más futóbolondok a családból Magyarország, és egy Erdélyből elszármazott család 20. századi történetét meséli el úgy, hogy közben nem lesz sem bárgyú, sem tolakodó. Ez a film nem akar többnek tűnni, mint ami valójában: egy szerethető, olykor groteszk, vagy éppen megható, kicsit identitás-zavaros, nosztalgikus családmese, néhány remek színészi teljesítménnyel.

Nem is olyan régimódi történet

Az Anyám és más futóbolondok a családból bevált kliséket és megoldásokat mozgat, mégis sokféle benyomást hoz. Olyan, mintha összekevernénk a Régimódi történet című Szabó Magda-regényt egy Cseh Tamás-dallal, a Csinibabával, és valami nagy történelmi tablófilmmel, például A napfény ízével, vagy Az én XX. századommal. Van benne ugyanis minden: boldogtalan családok, szerencsétlen fordulatok, korai halálesetek, erős nők, és szám szerint 27 költözés a történelmi és mai Magyarország területén. A képi megoldások néha zavaróan széttartóak, viszont viccesek a burleszkesre gyorsított jelenetek, és az archív felvételek is - randevúzó szereplőink így kerülnek például egy Karády-film díszleteibe.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nem Tim Burton rendezi az Alice Tükörországbant

bb 2015. november 9., hétfő 19:24

Bár nagyon vártuk, végül nem voltunk hasra esve Tim Burton öt évvel ezelőtt bemutatott Alice Csodaországban című 3D-s szuperprodukciójától, ennek ellenére szinte borítékolható volt a Lewis Carrol által írt klasszikus folytatása, mivel az körülbelül egymilliárd dollárt hozott akkor a Disneynek.

A napokban ki is jött az eredetileg 1872-ben íródott Alice Tükörországban első előzetese, amiben ezúttal is olyan A-listás színészek kaptak helyet, mint Johnny Depp (Bolond Kalapos), Helena Bonham Carter (Vörös Királynő), Sacha Baron Cohen (Idő), vagy Anna Hathaway (Fehér Királynő), és természetesen ebben is Mia Wasikowska játssza Alice szerepét – írja a nylon.com a rajzfilm élőfilmes változatáról, melynek Tim Burton ezúttal csak a producere, a filmet James Bobin rendezi. Ez nem okvetlenül baj, de tény, hogy különös választás, Bobin ugyanis olyan elborult alkotásokon dolgozott az elmúlt években, mint az Ali G Indahouse, a Brüno, a Borat, a Slágermájerek vagy a Muppets.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Jakab Juli mimózából lett vagány csaj

Lina 2015. november 8., vasárnap 13:44

Jakab Juli színésznő, forgatókönyvíró és dramaturg is, de legtöbbeknek talán mégis legelső minőségében, a tavalyi év egyik legnagyobb magyar filmes durranása, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan női főszereplőjeként, esetleg a Senki szigete szökött menyasszonyaként lesz ismerős. Most pedig teljesen új szerepkört próbált ki: Tomcsányi Dóri divattervező új kampányának arca lett, innen jött az ötlet, hogy megkérdezzük, mit csinál, amikor épp nem az egyik legmenőbb magyar divattervező ruháiban pózol. Különböző projektjeiről a folytatásban olvashat.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A minivalóságban kekszből van a Hold

Dívány 2015. november 7., szombat 17:45

Tatsuya Tanaka fotós odavan a mini dolgokért. Pontosabban a valóság miniatűr leképezéséért - némi vicces csavarral. Annyira odavan, hogy az elmúlt négy évben szinte minden nap alkotott egy jelenetet mini figurái és hétköznapi használati tárgyak segítségével. A Miniature Calendarnak elnevezett projekt elsőre csak mókás, de a művész olyan szinten maxolja ki az ebben rejlő lehetőségeket, hogy több tucat fotó után vigyorgás helyett már inkább a fejünket kapkodtuk. Tanaka egyébként folyamatosan posztol a Facebookon és az Instagramon is, ha esetleg nézne napi szinten ilyeneket: 

Irány Észak, ha annyit akar keresni, mint egy férfi!

Lina 2015. november 7., szombat 13:25

Még csak nem is egy másik bolygón, hanem már Európán belül is, tőlünk északabbra léteznek olyan országok, ahol nem ennyire nehéz nőnek lenni, mint itthon. Ezeken a helyeken a nemek közötti egyenlőség ott tart, ahol minden más országnak tartani kellene: a hagyományos szerepek átrendeződtek, működik a munkamegosztás, nincsen jövedelemegyenlőtlenség a nemek között, a nőknek pedig szülés után sem kell lemondaniuk a karrierjükről. A World Economic Forum éves kimutatása szerint  a Skandináv országokban a legjobb nőnek lenni  A cikkünkben mutatjuk, miért, a téma kapcsán pedig ajánlunk egy remek eseményt is a Skandináv Ház rendezésében. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Meg nem született gyerekét is befotózta a családi albumba

Divany.hu 2015. november 5., csütörtök 16:31

Az Angliában élő háromgyermekes anyuka és fotóművész, Victoria Doyle különleges fotósorozatot készített gyermekeiről: a kész képekre a kicsik mellé egy negyedik gyermek sziluettjét is odamontázsolta - számolt be a neten hamar felkapott sorozatról a People. Doyle a nyolc, öt és kétéves gyerekekről készített sorozattal a Meg nem született gyerekek hetére szerette volna felhívni a figyelmet, egyúttal emléket állítva annak, hogy 2006-ban ő maga is megtapasztalhatta, milyen elveszíteni egy magzatot. "Bár már kilenc éve történt, még mindig összeszorul a szívem, ha eszembe jut" – írta a Facebookon. A 2006-os az első vetélése volt a nyolcból, de azóta szerencsére már született három egészséges gyermeke. Bár ezért nagyon hálás, azért sokszor eszébe jutnak az elveszített magzatai, különösen a legelső: "Az első vetélés volt a legnehezebb. Sokszor elgondolkozom azon, hogy másképp is alakulhattak volna a dolgok." 

9th – 15th October is Baby Loss Awareness Week, now in its 13th year commemorating the loss of babies in pregnancy,...

Posted by Blue Bean Photography on Tuesday, October 13, 2015
Távolról sincs vége, olvasson még »

Ilyen az, amikor az asszony a macskákért rajong

etelka 2015. november 5., csütörtök 11:44

236,8 millió forintnak megfelelő dollárért kelt el a Sotheby's aukcióján a világ legnagyobb macskás festményének titulált kép - írja a New York Post. Carl Kahner osztrák festő munkája a Feleségem szerelmei címet viseli, és egy igen utópisztikus állapotot mutat be, ahol a macskák a rózsaszín szaténon és keleti szőnyegeken élvezik az életet. Továbbá a képre nemhogy Kahner úr nem fért rá, de egyetlen férfi sem található rajta. 

A kép olyan súlyos (a mérete 182X259 cm), hogy amikor fel akarták akasztani a kiállításhoz, kiszakadtak a tartók a falból, így egy speciális falat kellett készíteni a becses 103 kg-os darabnak. 

CS5jTcOW4AAAVxl
Fotó: Twitter / Sotheby's

Kate Birdsall Johnson a képen látható 350 macskája egyébiránt egy 12,14 négyzetkilométeres területen élt, Kaliforniában. Minden macskának volt neve, és egy csapatnyi szolga gondoskodott a jóllétükről- számolt be Melanie Brister a Sotheby's szóvivője. 

A kép középpontjában Sultan ül, egy 3000 dolláros (860000 Ft) macska ül, akit Johnson párizsi utazása során vásárolt. 

Kahler sosem festett macskát a kép elkészülte előtt, ezért 3 éven át rajzolta őket, hogy megfigyelje a viselkedésüket, a személyiségüket és mozdulataikat. A festőnő a kép elkészülte után 2 évvel, 1893-ban hunyt el, de 500000 dollárt (143 millió forint) hagyott hátra a macskák gondozására.

 

Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti!

Kövessen minket a Facebookon is!

 

Így néznének ki a Disney-filmek főgonoszai hús-vér emberként

Edicsek 2015. november 3., kedd 11:29

A finn Jirka Väätäinennek komolyan beakadtak a Disney rajzfilmek: a múltkor már bemutattuk, mennyire jó csajok és jó pasik lennének az ismert mesék főhősei az ő feldolgozásában, most azt mutatta meg, hogy a gonoszok hogyan néznének ki hús-vér emberként.  

Távolról sincs vége, olvasson még »

Kárpáti Péter önt is beleírhatja a tejcsarnokba!

maze 2015. november 2., hétfő 19:32

A sikeres kortárs drámaszerző (valamint rendező és dramaturg) 2007-ben írta Az öldöklő tejcsarnok (avagy piszkos Fred nem lép közbe sajnos) című színdarabját, amit most rendezőként jegyez a Hátsó Kapuban. Beszélgettünk vele arról, miért vette elő most pont ezt a darabot; arról, hogy mennyire kívánnak különleges teret a művei; és arról is, mennyi esély van a túlélésre zéró támogatással.

Az öldöklő tejcsarnokot először rendezed, november 11-én fogjátok bemutatni a Hátsó Kapuban. Ez egyben az első olyan bemutatója az általad írt darabnak, ami nem a megszokott színházi térben lesz megrendezve...

Nincs tíz éve, hogy írtam, és már a tatabányai előadásnál – amit Novák Eszter rendezett – éreztem, hogy nehezen élt meg nagyszínpadon. Miközben írtam, egyáltalán nem gondoltam abba bele, hogy ez egy tökéletes kocsmaszínház. Kocsmában játszódik a történet, a teret is ennek megfelelően kell használni. 

Miért pont Az öldöklő tejcsarnok, miért most? Azt leszámítva, hogy Rejtő Jenő 110. születésnapja pont kapóra jött, de aligha ez lehetett az eredeti ok.

A mostani színészgárda magja Kaposváron végzett - egyébként a fiam is, aki szintén benne van az előadásban -, és már régóta tervezgették valamilyen módon színre vinni, mert szerették ezt a darabot. Tavaly, egy közös barátunk esküvőjén hajnali négy körül elszegődtünk egymásnak és tánc közben kitaláltuk, hogyan csináljuk meg. Szerencsére még nem voltunk annyira kapatosak, hogy ne tudjunk mindent rendkívül precízen kitalálni. Álomszereposztás lesz, mert mindenki velünk van, akire akkor gondoltunk.

Valók egyáltalán a te darabjaid hagyományos kőszínházba?

Az biztos, hogy amikor korábban kőszínházban dolgoztam, adódott abból probléma, hogy nehéz volt színpadra állítani őket. De ahogy kiléptem kiderült, hogy egyáltalán nem olyan nehéz, csak azok között a keretek között nem olyan könnyű megcsinálni.

A hiányérzet miatt léptél ki?

Előbb-utóbb mindenkinek hiányérzete támad azzal kapcsolatban, amit csinál. Azzal együtt, hogy Novák Eszterrel és másokkal is nagyon szép előadásokat készítettünk, mégis volt bennem egy olyan, hogy másféle kell keresgélni már…

...vagy hogy meg kell újulnia a színháznak? 

A színház ne számítson rám, újuljon meg magától, az életemnek kell megújulnia, kellenek az új kihívások. Tanítani is későn kezdtem, aztán az, hogy összefogjak egy egész társaságot, úgymond rendezzek, azt is későn. Most már úgy érzem, hogy tudom csinálni, úgyhogy elképzelhető, hogy jön majd megint valami új. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Döntse el ön, milyen kortárs európai film kerüljön a mozikba!

Divany.hu 2015. november 2., hétfő 15:27

Amennyiben ön egy igazi filmfanatikus, már bizonyára értesült róla, hogy november harmincadikáig ismét lehet abba a száz fős klubba jelentkezni (pályázni), ahol a szerencsés tagok az idén hazánkban még be nem mutatott európai filmek közül tízet vitathatnak majd meg, és választhatják ki a legjobbat, vagy a sikerre legesélyesebbet közülük. Nem véletlen, hiszen a Scope100 egy hazai, ingyenes, zártkörű online filmfesztivál a filmes termés krémjéből, száz magyar filmőrült (lásd ScopeKözönség) számára. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

De jó, hogy Kurt Vonnegut nem elégedett meg az autóügynöki karrierrel!

maze 2015. november 1., vasárnap 17:46

Pöpec kis infografikát találtunk annak ékes bizonyítékaként, hogy minden kezdet nehéz, némelyik meg még annál is nehezebb. A Unplag.com mutatott rá, hogy mégoly hatalmas irodalmi ikonok, mint Salinger, Faulkner vagy Vonnegut is voltak egykor kezdők, nem is annyira álommelókkal. James Joyce-nak, az Ulysses szerzőjének azért nem ment olyan nagyon rosszul, hiszen előadóművészként dolgozott, gitáron és zongorán szórakoztatta a közönségét; de nem mindenki volt ilyen szerencsés. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Tudja, mit üzennek ezek a sírkőszimbólumok?

S-W. Zsó 2015. november 1., vasárnap 12:54

A sírkövekbe vésett szimbólumok sok mindent elárulnak a halottak hiedelmeiről, vagy legalábbis a hozzátartozók által az elhunytaknak tulajdonított életfilozófiáról. A sírkőszimbolika azonban nem csak széles körben jól ismert jelképekből áll, hiszen vannak egészen ritka, összetett és rejtélyes motívumok is, amelyek csak bizonyos vallású, valamilyen csoportba vagy szervezetbe tartozó emberek számára nyernek értelmet. A régi magyar sírokon például gyakran volt látható a méh, ami a halál és az újjászületés, valamint a halhatatlanság és a lélek jelképe, a kereszténység szimbólumrendszerében pedig a rózsa Istent, Jézus Krisztust és Szűz Máriát is jelképezi.

Az WebUrbanist.com összegyűjtött néhány jellegzetes sírkőbe vésett motívumot a világ más-más tájairól, amik valamilyen fontos üzenetet hordoznak az élők számára. A galériáért kattintson a képre!

Belezett békákat köt az észt művésznő

Menő/Ciki

Dívány 2015. október 31., szombat 14:41

Önnek sincs kedve kisállatokat boncolni? Szívesen megkímélné ettől a gyerekét is? Akkor az a szuper hírünk van, hogy elengedheti a halálra ítélt kétéltűt, a szertárban raboskodó egeret, a kemény munkával befogott denevért. Emily Stoneking ugyanis aKNITomy néven megalkotta az állatbarát  boncolást, az ő boncasztala a felnyitott állatokat fonal segítségével ábrázolja. Magyarul: a művésznő belezett békákat, madarakat, nyulakat és egyéb állatokat köt. Meg űrlényt. Meg felnyitott Húsvéti Nyulat, tojással a gyomrában.

Arról, hogy ennek az egésznek mennyi értelme van fogalmunk sincs, mert hát hiába bájosan élethűek a kötött belsőszervek, hiába járulnak hozzá az erőszakmentes világhoz, az iskolák nyilván nem fogják lecserélniélő kísérleti állataikat ezekre, valóban cukinak meg kevéssé mondható egy feltrancsírozott döglött galamb, még ha kötött is. Mindenesetre az ötlet megért egy posztot, ön meg döntse el, menő-e vagy ciki!

366 szavazat 286 szavazat

Tévedsz, ha azt hiszed, megérkeztél

Lina 2015. október 30., péntek 18:13

A menekültkrízis kellős közepén, amikor kerítések épülnek, országhatárok nyílnak meg majd zárulnak le, nehéz bármiféle előítélet vagy várakozás nélkül beülni egy olyan filmdrámára, amely pont egy menekült történetét dolgozza fel. Jacques Audiard legújabb alkotása, az Arany Pálmát kapott Dheepan – Egy menekült története erős gyomros volt a szombat esti idillben, de nem csak a téma aktualitása miatt.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Neveljen punkot a gyerekből!

aa 2015. október 29., csütörtök 13:06

Az olyan csodálatos gyerekkönyvek, mint a What Every Child Needs To Know About Punk illetve a Go the Fuck to Sleep után egy újabb gyöngyszemmel rukkolt elő az egyre szélesebb körben ismert brooklyni könyvkiadó, az 1996-ban alapított Akashic Books. A szokatlan témák és szókimondó címek nem véletlenek: a kiadót a poszt-hardcore zenekar, a Soulside valamint a GVSB basszusgitárosa, Johnny Temple alapította azzal a céllal, hogy nyilvánosságra hozza a független művészek munkáit.

Fotó: akashicbooks.com
Távolról sincs vége, olvasson még »

25 éve farag műalkotásokat a föld alatt, és élvezi

ermiz 2015. október 28., szerda 11:49

Ra Paulette nem nagyon szeretheti a társaságot. Bár nem ismerjük személyesen az előbb említett urat, mégis bátran ki merjük ezt jelenteni, Paulette ugyanis az elmúlt 25 évet Új-Mexikó egyik sivatagos részén, barlangokat vájva és kifaragva töltötte egyedül, mindössze kutyája társaságában. Paulette amúgy szobrász, és úgy került az új-mexikói sivatagba, hogy felfedezett ott egy barlangot, mely hatalmas tereivel lenyűgözte – ez pedig aztán hozta magával a többit. Művészetével sem igazán kérkedett, valójában akkor vált ismertté, amikor két éve bemutattak egy dokumentumfilmet róla.  

Paulette nem egyetlen barlanggal töltötte az elmúlt két és fél évtizedét, legalább egy tucat "barlangszobrot" faragott ez idő alatt. Saját bevallása szerint őt az alkotás folyamata érdekli az egészből, amint befejezte az egyiket, már tovább is áll és újba fog. Alkotására egyfajta környezetvédelmi projektként tekint, célja, hogy nézői érzelmileg megnyíljanak, válaszul arra az erőre és nagyságra, amit ezek a barlangok képviselnek, és amit ő "barlang-hatásnak" nevez. Művésznek sem tekinti magát: a róla készült dokumentumfilmben úgy fogalmaz, néha inkább geológusnak érzi magát, aki csak felszínre hozza azt, ami amúgy is ott van (bár ezt a hasonlatot mi Michelangelótól ismerjük, mint a szobrászata definícióját, de végül is van létjogosultsága ebben a megfogalmazásban is).

Paulette-ről és barlangjáról sokáig csak kevesek tudtak (többek közt azok, akiknek húszdolláros órabérért, néha akár több mint két év ráfordításával készített látványos barlanglakásokat), míg fel nem fedezte magának Jeffrey Karoff rendező, aki a következő három évet vele töltötte a barlangokban. Az eredmény a Cavedigger című, Oscar-díjra is jelölt dokumentumfilm lett, ami egy csapásra híressé tette Paulette-et. Ennek a hírnévnek köszönhető az is, hogy egyik ilyen, megrendelésre készült barlangja – ami egy komplett lakást is rejt elektromos világítással, fapadlóval, sőt egy színpompás mozaikokkal burkolt fürdőszobával – 995000 dollárért (közel 300 millió forintért) eladó. Bár ez az eredeti árnak egy Oscar-jelölt dokumentumfilmmel felszorzott értéke, Paulette-et nem zavarja, hogy keresni akarnak a munkáin. Mint a filmben mondja: ezekből a barlangokból ő nem gazdagodott meg, de számára nem is a pénzről szól ez az egész Hanem arról, hogy csinálhassa. Mert – ahogy a szintén a filmben elhangzott kérdésre, miszerint 25 év mégiscsak elég hosszú idő, nem érzi-e úgy, hogy kicsit megszállottja lett ennek a barlang-dolognak –, Paulette kedvesen csak annyit válaszol: "Vajon a gyerek megszállottja a játéknak? Szerintem a megszállottság nem a legjobb szó erre. Ha valaki valami olyasmit csinálhat, amit szeret, azt folyamatosan csinálni akarja". 

Ön ne jöjjön ki Eszenyi Enikő '56-os darabjáról!

Gyulai Bence 2015. október 27., kedd 16:07

A múlt hétvégén, pontosan az 1956-os forradalom évfordulóján, október 23-án volt a bemutatója Eszenyi Enikő legutóbbi rendezésének a Pesti Színházban. Nádas Pétertől a Találkozás című drámát mutatták be, én a hivatalos premiert egy nappal megelőző kvázi-főpróbát láttam, így múlt csütörtök óta várom, hogy az internet tele legyen felbőszült beszámolókkal-kritikákkal. De nincs tele, sőt, nem nagyon találok az egészről semmit. Úgyhogy akkor megírom én, hogy mi történt, mert volt egy csomó minden. A legérdekesebb az, hogy legalább 3 pár néző előadás közben felállt és kiment, a legfontosabb pedig az, hogy nagyon rosszul tették.

28fce453c0ce576e17dcec34777705de
Fotó: Dömölky Dániel / Vígszínház
Távolról sincs vége, olvasson még »

Van Gogh Csillagos éjszakáját egy egysejtű is meg tudja festeni

ermiz 2015. október 26., hétfő 16:33

Ha nem is egysejtűeknek, de mikroorganizmusoknak, valamint persze az őket kezelő tudósoknak írta ki vicces művészeti pályázatát az amerikai mikrobiológusok szövetsége 2015. szeptemberében Agar Art címmel, arra biztatva a kutatókat, hogy hozzák össze a tudományt és a művészeteket. A fő szabály az volt, hogy az agar agar nevű táptalajon növesztett organizmusokból hozzanak létre valamiféle műalkotást (laikus szemmel azért az is elég fontos szabálynak tűnik, hogy a versenyzők lesznek szívesek "minden körülmények közt szem előtt tartani a biztonságot is"). A művészekből és tudósokból álló zsűri a végső döntésnél nemcsak a kreativitást és a végeredmény dekorativitását, de a műleírás tudományos pontosságát, valamint a laikus nagyközönség számára is befogadható nyelvezetét is értékelte.

Az első helyet - és az ezzel járó 85 dolláros művészeti vásárlási utalványt - Neuronok című alkotásával Maria Penil vitte el, akinek nem ez lehet az első próbálkozása művészeti téren, mivel a leírás szerint "munkáiban gyakran visszaköszönnek a neuronok és egyéb biológiai formák".

Az alábbi mű a második helyen végzett a versenyen, a The NYC Biome Map (kb. New York mikrobiológiai közösségi térképe) címet viselő alkotás Christine Marizzi munkája. A kutató és munkatársai négyszögletű petricsészékbe a város utcatérképét rajzolták fel foszforeszkáló baktériumkultúrákból, melyeket 50 különböző személytől nyertek. A pályaműhöz csatolt leírás szerint, "a mikroorganizmusok mindenhol ott vannak, de túl kicsik ahhoz, hogy láthatóak legyenek számunkra. New York a kultúrák olvasztótégelye, mind emberileg, mind a mikrobák szintjén, miközben minden lakosának egyedi a mikrobiológiai készlete. Ezek együtt adják meg New York egyediségét, és a mikrobák világa mindenkire jelentős hatással van."

A harmadik helyezett az Aratás címet viseli és bár valóban festményszerű hatást kelt, élesztőgombák felhasználásával készült: alkotója arra szerette volna vele felhívni a figyelmet, hogy ez az egyik legősibb baktériumfajta, amit már a legrégibb civilizációk is ismertek és használtak alapvető táplálékaik - a kenyér, sör és bor - előállításában, ugyanakkor az elmúlt években a molekuláris- és sejtbiológia érdeklődésének középpontjába is került, mivel sok, az emberi szervezet számára fontos proteint ennek a baktériumnak a tanulmányozása során fedeztek fel illetve sikerült modellezni.

A közönség díját a Facebook oldali szavazás alapján a Sejt sejt mellett című alkotás kapta, ami szintén Maria Penil műve, ennek valamiért nincs különösebb magyarázó leírása, de ez is egész jól néz ki.

Mondjuk a fentiek szerintünk sehol nincsenek Van Gogh Csillagos éj című festményének baktériumokkal újraalkotott verziójához képest, nem is értjük, hogyan nem kapott semmilyen díjat. Érdemes azért többi alkotást is megnézni - itt teheti meg -, és rácsodálkozni, mennyi érdekességet - és sokszor akár szépséget is - rejthet egy Petri-csésze! 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Felismeri a zenészeket csak a hangszerükről?

Edicsek 2015. október 26., hétfő 15:43

Michael Weintrob  fotográfus legalább ötezer zenészt és zenekart fotózott az évek során Brooklynban és világszerte, hamarosan pedig megjelenik első könyve, amelyben az Instrumentheads, azaz Hangszerfejek című sorozatának képeit gyűjtötte össze. A számos országot megjárt kiállítás témája természetesen még mindig a zene és a zenészek, de a portékon a legnagyobb szerepet a hangszerek kapják, azok kerülnek főszerepbe a zenész arca helyett. Az ötlet megszületéséről és a munkáiról mesélt a Díványnak Michael Weintrob.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hétféle olvasnivaló, hogy biztos ne unatkozzon az ősszel

Lina 2015. október 25., vasárnap 18:36

Olvasna valamit, de nem tudja, mit? Mutatunk hét olyan könyvet, amelyek közül biztos megtalálja a számítását. Készültünk könnyedebbel, szexivel, olyannal, ami bátorító lehet egy egyedülálló szülőnek, háborússal, de nem gyomorforgatóval és gyönyörű novellákkal. Az ajánlóért erre tessék.

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés