Megszokhattuk már, hogy a történelem során rengeteg furcsa esettel találkozunk, és az emberek igen különös módokon lehetetlenítik el egymást. Aki épp nem csatában, szüléskor vagy betegségben halt meg, arra sokszor érdekes vég várt. A rejtélyes elhalálozások száma jellemzően több volt, mint ma, és a trónért, hatalomért zajló harc során sokszor igen meglepő cselekhez folyamodtak. Ha egyik napról a másikra meghalt egy nemes, annak okát sok esetben rejtély lengte körül, de a régi feljegyzésekben rögzített, ismert halálokok is kiválthatják belőlünk a csodálkozást. Íme, a középkori brit történelem 8 igen különös halálneme.
1. Megharapta egy halott ember // Sigurd Eysteinsson, Orkney grófja (875–892 körül)
Sigurd az Orkney-sziget viking uralkodója volt, akinek hőstettei miatt a Sigurd, a Hatalmas becenevet kapta. Igazi viking módjára nekilátott Skócia északi részének meghódításához, amelyet akkoriban egy pikteknek nevezett népcsoport lakott. Emiatt összeütközésbe került Moray grófjával, Máel Brigte-vel, a kiálló fogú emberrel. Mivel akkoriban a beceneveket egy-egy személy legjellegzetesebb tulajdonságáról adták, biztosak lehetünk benne, hogy a fogai különösen feltűnőek lehettek, hisz erről kapta nevét is.
Miután kihívta a pikt grófot egy olyan csatára, ahol mindkét félnek 40 embere lehetett, Sigurd visszalépett az alkutól, és 80-at hozott magával. Máel Brigte és serege elkerülhetetlenül vereséget szenvedett, és elszenvedte azt a szégyent, hogy levágták a fejüket, és a vikingek nyergéhez kötözték őket. De Máel Brigte és hatalmas fogai így is bosszút álltak: Ahogy levágott feje a lovon pattogott, fogai megkarcolták Sigurd lábát. A fertőzés elhatalmasodott, és a viking uralkodó meghalt, mielőtt visszaért volna az Orkney-szigetekre.
2. Leszúrták a vécén // II. Edmund angol király (993–1016 körül)
Apja 1016 áprilisában bekövetkezett halála után Edmundot választotta Anglia királyává a Londonban tartózkodó Witan-tanács – a király tanácsadóiként működő nemesek kis csoportja – kis számú tagja. A többi tag, akik Southamptonban tartózkodtak, a megszálló dán vezért, Knutot választották helyette. A következő hat hónapot az angol koronáért való versengéssel töltötték, mígnem Edmund 1016 októberében az assanduni csatában elszenvedett veresége véget vetett ambícióinak. Be kellett érnie a wessexi királyi címmel, míg Knut az ország többi részét elfoglalta.
Edmund egy hónappal később, 1016 novemberében meghalt. A történet elbeszélésekor Henry, Huntingdon krónikása, az események leírásához különösen szenzációs és meglehetősen hátborzongató változatot választott. Az Assandunban szerzett sebek elfertőződése következtében bekövetkezett lassú halál helyett Huntingdon azt állította, hogy Edmundot egy merénylő ölte meg, aki az illemhely alatti pöcegödörben rejtőzött el, és „kétszer éles késsel a király nemi szervébe vágott, majd a fegyvert a belekben hagyva, elmenekült onnan”. Bár Knutnak hasznára vált a halála, mind Huntingdon, mind William of Malmsbury azt állítja, hogy egy angol, Eadric Streona volt az, aki felbérelte a merénylőt, és amikor később kivégezték a bűncselekményért, „a pokolba lehelte ki utálatos lelkét”.
3. Szarvasvadászat közben lelőtték // II. Vilmos angol király (1056–1100 körül)
II. Vilmos I. Vilmos (a Hódító) harmadik fia volt, és apja 1087-ben bekövetkezett halála után örökölte Angliát; a fontosabb normandiai hercegség idősebb testvérére, Róbertre szállt. Középső testvérük, Richárd 1075 körül halt meg vadászat közben a New Forestben – ugyanez a sors várt Vilmosra is, csak 25 évvel később.
1100 augusztusában Vilmos Sir Walter Tirellel vadászott, aki egy szarvasra célzott, de helyette mellbe lőtte a királyt.
Tirel azonnal mindent eldobott, otthagyta a királyt, ahol elesett, és Franciaországba menekült. Nem meglepő módon azt állította, hogy baleset történt.
Valószínűbbnek tűnik azonban, hogy ez egy merénylet volt, amelyet Vilmos öccse, I. Henrik parancsára hajtottak végre. Ő ugyanis érdekes módon egyenesen Winchester felé vette az irányt, elfoglalta a kincstárat, és királlyá koronáztatta magát.
A pánikszerű menekülésben senki sem törődött Vilmossal. Két napig az erdőben hagyták heverni, mígnem egy paraszt rátalált, és a winchesteri székesegyházba vitte. A torony alá temették, amely egy évvel később leomlott.
4. Túl sok halat evett // I. Henrik (Anglia, 1068–1135 körül)
1106-ra I. Henrik bebörtönözte legidősebb bátyját, Róbertet, és elfoglalta magának Normandiát – persze miután valószínűleg megölette II. Vilmost.
Henriket meglehetősen bölcs és előrelátó királynak tartották, de makacs is tudott lenni, amint azt 1135 decemberében bekövetkezett halála is mutatja. Annak ellenére, hogy korábban megbetegedett, miután lámpáshalat (egy meglehetősen szörnyű kinézetű halat, amely angolnára hasonlít, és a szája helyett szívókkal rendelkezik) evett, Henrik úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja orvosa figyelmeztetését, és egy jó nap után, amikor Normandiában vadászott, bőségesen fogyasztott belőle vacsorára. Krónikása, Henry of Huntingdon (ez ugyanaz a krónikás, mint a korábban említett), beszámolt arról, hogy ételmérgezésben megbetegedett, „heves lázban szenvedett, miközben megpróbált megszabadulni a nyomasztó tehertől”, és egy héttel később meg is halt.
Természetesen fennáll annak a lehetősége, hogy a halat megmérgezték. Henrik 35 éves uralkodása alatt számos ellenséget szerzett magának, köztük a normann bárókat, akikkel halála idején harcolt, és saját lányát, Matilda császárnőt, aki még mindig dühös volt Henrik azon döntése miatt, hogy nem ruházta rá Normandia várait, hogy ezzel is megerősítse pozícióját mint az örököse.
5. Lezuhant egy szikláról // III. Sándor skót király (1241–1286)
Sándor 7 éves korában lett király, és 1251-ben, 10 éves korában vette feleségül első feleségét, Angliai Margitot. Margit 1275-ben bekövetkezett haláláig három gyermeket szült neki, sajnos 1284-re mind életüket vesztették, így Sándor egyéves norvég unokája maradt a feltételezett egyetlen örököse. Sándor, aki kétségbeesetten vágyott egy fiúra, 1285-ben feleségül vette a Dreux-ból származó Jolandát.
A következő évben a királynő a fife-beli Kinghorne kastélyban tartózkodott, és Sándor, hogy időben odaérjen hozzá a születésnapjára, Edinburghból indult útnak, és az éjszakát is átutazta érte. A kortársak arról számoltak be, hogy nem volt szokatlan, hogy a király ilyen kockázatot vállaljon, de ez alkalommal végzetesnek bizonyult az a makacssága, hogy nem hallgatott a tanácsadóira. Elszakadt vezetőitől, és másnap egy meredek szakadék tövében találtak rá, nyaktöréssel.
Feltételezések szerint a lova megbotlott a sötétben, és a halálba taszította egy szakadékba.
Bár a krónikák nem utalnak bűncselekményre, Sándor halála Skóciát utódlási válságba sodorta.
6. Halálra éheztették // II. angol Richárd (1367–1400)
A brit történelemben elég sok olyan király volt, aki a falánkságáról is elhíresült, (és ezt vagyonuknál fogva meg is tehették), így egy olyan királyt találni, aki éhen halt, meglehetősen szokatlan.
II. Richárdnak meglehetősen vegyes volt a hírneve. Egyesek haladó gondolkodású királynak tartják, aki megvetette a háborút, és szerette a művészetet, kortársai azonban zsarnoknak látták, aki hajlamos volt ellopni az örökségüket. 1399-ben unokatestvére, Henry Bolingbroke visszatért a száműzetésből, és nemcsak az örökségét vette vissza, hanem Richárd trónjára is igényt tartott.
Az új IV. Henrik eleinte engedékeny volt, és úgy tűnik, hogy Richárdot a yorkshire-i Pontefract kastélyban raboskodó fogolyként akarta látni, életben hagyva őt. Richárd hűséges támogatóinak összeesküvése azonban véget vetett ennek. Úgy tartják, hogy IV. Henrik halálra éheztette Richárdot, hogy elkerülje a felkent király vérének kiontásával járó bélyeget. Azonban az is elképzelhető, hogy Richárd öngyilkosság által, önéheztetéssel halt meg. Akárhogy is, 1400 februárjában már halott volt.
7. Felrobbantotta a saját ágyúja // II. skót Jakab (1430–1460)
Apjával ellentétben, aki a könyvek szeretetét ápolta, II. Jakab szenvedélye a hadviselés, a vadászat és a tüzérség volt – ami végül végzetesnek bizonyult.
Kihasználva a rózsák háborúja idején Angliában tomboló káoszt, Jakab 1460-ban a figyelmét a még mindig angolok által tartott Roxburgh várának visszafoglalására fordította. Hosszú ostromra készülve Jakab „tüzérséggel jól felszerelt sereget” hozott magával, köztük a legértékesebb ágyúját, az Oroszlánnak nevezett nagy bombázóágyút. A krónikás Robert Lindsay feljegyezte, hogy Jakab lement és mellé állt, amikor az hirtelen felrobbant, és „a combcsontját kettéhasította a lövés közben eltörő, félrecsiszolt ágyú darabja. Ettől a földre zuhant, és gyorsan meghalt.”
8. Borba fulladt // György, Clarence hercege (1449–1478)
György IV. Edward bajkeverő öccse volt. A rózsák háborúja alatt sosem volt egészen biztos abban, hogy melyik oldalon áll: először támogatta a bátyját, amikor az elfoglalta a trónt, de aztán Richard Neville-lel, Warwick grófjával együtt azt tervezte, hogy inkább megdöntik uralmát. Amikor ez nem jött össze, ismét pálfordulást hajtott végre. Hűsége azonban még ekkor sem volt szilárd.
1476-ra Edwardnak elege lett, és Györgyöt bűnösnek találták árulásban. Bár kivégzése magánjellegű volt, a hagyomány szerint Györgyöt egy kád nagyon drága Madeira borba fojtották. Erre nincs egyértelmű bizonyíték, de a csontokon, amelyekről úgy vélték, hogy Györgyé, nem látszott a lefejezés nyoma (bár egyesek kételkednek abban, hogy ő az), valamint a lányáról készült portrén látható, hogy egy karkötőt visel, amelyen egy dézsából készült bájital van. Egyesek szerint még maga György is ezt a szokatlan kiutat választotta az életből, talán azért, hogy elkerülje a középkori hóhérmunka borzalmasságát.
+1. Elaltatta az orvosa // V. György (1865–1936)
A brit történelemnek nem csak a régi lapjain találkozunk különös esetekkel. 1986-ban Francis Watson történész végre közzétette azt a titkot, amelyet azóta rejtegetett, hogy 36 évvel korábban elolvasta V. György orvosának, Lord Bertrand Dawsonnak a naplóját.
V. György Viktória királynő unokája volt, és neki köszönhető, hogy a királyi család 1917-ben felvette a Windsor nevet. Egy 1915-ös esése óta többször megbetegedett – és ezen az sem segített, hogy erős dohányos volt, és hörghurutban szenvedett. 1936 januárjára nyilvánvalóvá vált, hogy utoljára betegedett meg, és a királyi orvosát hívták hozzá. Dawson, ahelyett, hogy megvárta volna, hogy a vég természetes úton jöjjön el, úgy döntött, hogy a királynak éjfél előtt meg kell halnia, hogy a hír a The Times reggeli kiadásában jelenjen meg, ne pedig a „kevésbé megfelelő esti lapokban”.
A királyi család tudott erről a tervről, de persze a király nem. Így történt, hogy a király jóváhagyása nélkül, morfiumot és kokaint tartalmazó halálos injekcióval végzett vele a saját orvosa.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
