A háborúellenes tüntetések elengedhetetlen kelléke, de a divatba is beitta magát – gyakran pólókon, sapkákon, táskákon és egyéb ruhadarabokon, kiegészítőkön bukkan fel – a körből és három vonalbál álló békejel: de mit is szimbolizál pontosan, és hogyan keletkezett napjaink egyik leghíresebb szimbóluma?
A nukleáris leszerelés szimbólumaként született
Az ókori Görögországban az olajág, a keresztény szimbolikában pedig a fehér galamb jelképezte a békét – mindkét szimbólum máig érvényes és használatban van –, a manapság legnépszerűbb, kör alakú békejel viszont kifejezetten modern találmány, pontosabban a hidegháború szülötte. 1958 áprilisában, nagypénteken a Kampány a Nukleáris Leszerelésért (Campaign for Nuclear Disarmanent = CND) nevű brit szervezet masszív demonstrációt tartott, tiltakozásképp, amiért a NATO és a brit kormány úgy döntött, védelmi célú atomfegyvereket telepít a dél-angliai Berkshire megyébe: az aktivisták a londoni Trafalgar téren gyülekeztek, majd gyalog átvonultak a 88 kilométerre található Aldermaston faluba, a rakéták tervezett otthonába.
A szigetország addigi legjelentősebb békemegmozdulásához szükség volt egy jelképre, melyet a CND aktivistái – akik a Gandhi által hirdetett békés ellenállás filozófiáját követték – a menetelés során magukkal vihetnek, egyszerűen és látványosan kifejezve a tiltakozás célját. A szervezet egy ismert grafikusművészt és keresztény békeaktivistát, Gerald Holtomot kérte fel, hogy tervezzen számukra egy logót: Holtom egy egyszerű, de frappáns, mindössze egy körből és három vonalból rajzolt szimbólummal állt elő, amely annyira elnyerte a CND vezetőségének tetszését, hogy azonnal, vita nélkül elfogadták.
Eredetileg a kétségbeesést jelenítette meg
A körben látható három vonal az N és a D betűknek (Nuclear Disarmanent, vagyis nukleáris leszerelés) megfelelő katonai zászlójelek összeolvasztásából keletkezett, maga a szimbólum pedig Francisco Goya 1808. május 3-a: Madrid védőinek kivégzése című híres festményét idézi meg, melyen egy fehér ruhás férfialak magasba emelt kézzel várja, hogy a kivégzőosztag golyói kioltsák az életét. Holtom úgy nyilatkozott, műve az ember kétségbeesését jeleníti meg, amely különösen időszerűnek hatott az ’50-es évek atomháborús félelemtől terhes légkörében.
A tervező eredetileg azt fontolgatta, hogy a kereszt jelét használja fel, azonban végül úgy döntött, sokkal univerzálisabb, nem csupán egyetlen vallásra és kultúrkörre jellemző szimbolikával él; a keresztes hadjáratok nem éppen erőszakmentes jellege szintén eltántorította őt a keresztény jelkép alkalmazásától. Később a Goya képe által ihletett dizájnt is megbánta: azt szerette volna, ha a jelképet megfordítva használják, hiszen így szerinte az élet fájára hasonlít, és nem a kétségbeesést, hanem az életörömöt jeleníti meg, addigra azonban már annyira közismert és népszerű lett a logó, hogy esze ágában sem volt senkinek megváltoztatni azt.
Levédetni és betiltani is próbálták a békejelet
A híres jelkép eredetileg tehát a nukleáris leszerelés szimbóluma volt, a következő évtizedben azonban magukévá tették a vietnámi háború ellen tiltakozó mozgalmak és egyéb civil kezdeményezések, így jelentése átalakult, a béke iránti általános vágyat kifejező szimbólummá vált. A ’60-as, ’70-es években a békejel szinte az összes háborúellenes tüntetésen feltűnt, zászlókon, transzparenseken jelent meg, a hippik ráfestették furgonjaikra, fejkendőikre, rávarrták táskáikra és különböző ruhadarabjaikra, de a Vietnámban harcoló katonák is szívesen ékesítették vele a sisakjukat.
A békejel dizájnját szándékosan nem védette le sem Holton, sem a CND, így bárki számára szabadon felhasználható: 1970-ben egy floridai cipőgyártó cég megpróbálta saját logójaként bejegyeztetni azt, a bíróság a szimbólum univerzális jellegére hivatkozva azonban elutasította kérelmüket. Persze nem mindenkinek nyerte el a tetszését a híres jelkép, Dél-Afrikában például az apartheid rendszer alatt igyekeztek betiltani a használatát, az Egyesült Államokban pedig egyes csoportok kommunistabarátnak vagy éppen nácibarátnak, illetve keresztényellenesnek minősítették azt. A békejel természetesen mindennek ellenére kitartott, és napjainkban is az egyik legismertebb jelképnek számít világszerte, melynek újra és újra aktualitást adnak a háborúk, terrorcselekmények és társadalmi konfliktusok.
