Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A „magyar Verdun” erődjének ostroma tízezrek életét követelte az első világháborúban, de 1914 szentestéjén a harcoló magyar és orosz csapatok megajándékozták egymást, és jókívánságokat tartalmazó lapokat küldtek egymásnak. Történet egy furcsán lovagias karácsonyról a nagy háború poklában.
Az Osztrák–Magyar Monarchia az 1850-es évek krími háborúinak tapasztalatai nyomán egy majdan várható orosz támadás kivédésére a galíciai városok mélységi megerősítését tervezte. A Monarchia vezérkarában egyetértettek abban, hogy a San folyó partján található Przemyśl városa lenne a legalkalmasabb arra, hogy a Budapest felé vezető útvonalakat védje.
Az erőd építésének első munkálatai már a kiegyezés megkötése előtt jóval, 1854-ben elkezdődtek. 1859-ben Przemyśl vasúti összeköttetést kapott Krakkóval, 1872-ben pedig a Kárpátokon keresztül Budapesttel. Az erőd építése és modernizálása 1878 és 1914 között folyamatosan haladt, a hadmérnökök a várost az erődítmények két gyűrűjével vették körül. A külső, 45 kilométer hosszú gyűrű, amelynek elsőként kellett volna a támadókat feltartóztatnia, megközelítőleg 40 kisebb-nagyobb erődítményből állt.
Szerzőnkről
Tulok Péter történész a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tudományos kutatója, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktorandusza. Kutatási területe a magyar történeti historiográfia, a 19-20. századi diplomácia- és művelődéstörténet, a svéd–magyar diplomáciai kapcsolatok, Budapest ostroma és a magyarországi embermentés története.
„Magyar Verdun” a San partján
A hadmérnökök a Przemyślt körülvevő dombokon a Meuse-parti Verdun után Európa második legnagyobb erődítményrendszerét építették fel, amelynek feladata a keletről támadó orosz hadsereg feltartóztatása volt. Az erőd építésének köszönhetően a város második fénykorát élte. Kaszárnyák, kórházak, szállodák és szecessziós házak, elegáns villák, gyárak épültek. A San folyó felett több hidat is emeltek, és tábori repülőtereket építettek a közelben.
Az 1900-as évek elejére Przemyśl a Kárpátok északi részének egyik legnagyobb városa, és az Osztrák–Magyar Monarchia fő katonai támaszpontja volt. A világháború kitörése után az itt található erődök 875 lövegét és egyéb fegyverzetét 714 ágyúval, 52 tarackkal, 95 mozsárral és 72 géppuskával egészítették ki. A legénység létszáma 131 ezer főre, a lovak száma 21 ezerre nőtt.
Az ostromgyűrű bezárul
Az orosz haderő a vártnál gyorsabban vonult fel a Monarchia határánál, és 1914. szeptember 26-án a przemyśli erődöt körbevették az orosz seregtestek. Az összehangolt tüzérségi támadások és gyalogsági rohamok ellenére az oroszok egy erődítményt sem tudtak elfoglalni, miközben ezrek haltak meg vagy estek fogságba. A sikertelen támadások hatására az erőd első ostroma nemsokára véget ért.
A második roham 1914. november 8-án kezdődött, és egészen 1915. március 22-ig tartott. Ekkor azonban az oroszok más taktikát választottak: bekerítették az erődöt és várták, hogy a védők tartalékai kimerüljenek. Fontos megjegyezni, hogy a Monarchia vezérkara a sikertelen orosz ostrom után nem töltötte fel megfelelő mennyiséggel a készleteket, és nem erősítették tovább az erődöt.
Fogynak a készletek
Przemyśl erődjében több ezer magyar katona állomásozott, többek között az 5. szegedi gyalogezred katonái. Kuriózum, hogy kifejezetten katonáknak szánt újságot adtak ki itt német, magyar és lengyel nyelven. A magyar változat a Tábori Újság nevet viselte, amely a legfontosabb hírek mellett történelmi témájú cikkeket és az itt szolgáló Gyóni Géza verseit közölte. A helyőrségi templomban magyar nyelvű istentiszteleteket tartottak.
Ahogy telt az idő, a védők lassan mindenben hiányt szenvedtek. Folyamatosan csökkentették az amúgy is elégtelen élelmiszeradagokat, a takarmány hiánya miatt az alultáplált állatok, lovak is tömegesen betegedtek meg és pusztultak el. Az utánpótlás akadozott, az ellátmánnyal és munícióval megrakott szekereket a lovak elhullása miatt gyakran a katonáknak kellett húzniuk. A védőket és az ostromlókat is tizedelte a kolera és más betegségek, és a Kárpátok kegyetlen hidege és a méteres hó miatt is szenvedtek a katonák, sokan megfagytak a lövészárkokban.
Lovagias gesztusok a kíméletlen küzdelemben
Így következett el 1914 karácsonya. December 15-től a védők már a levágásra ítélt lovakat ették, és ezt tudták az ostromló oroszok is, az első állásokban rendszeresen kiabáltak át a védőknek, lónyerítést imitálva gúnyolták őket. Azonban a gúnyolódás mellett számtalan példa volt arra is, hogy ajándékokat küldtek a várőrségnek. A szemben álló felek közötti senkiföldjén található, a harcokban rendszerint számtalan sebet szerzett fák ágaira kötötték fel csomagjaikat. A zsákokban friss orosz cipó, konzerv, hosszú szárú orosz cigaretta volt, benne a sokak által használt mahorka, amely tökmagból és dohányszárból készült.
Egy alkalommal a megtömött ajándékzsákba egy német nyelvű levelet tettek orosz tisztek: „Egész szívünkből a vár minden bátor védőjének boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk. Béke legyen a földön és megelégedés az emberek között. Isten teljesítse minden kívánságukat. Ezt kívánják az V. Tüzérbrigád tisztjei és legénysége.”
A karácsonyt követő időszakban harci cselekmény szinte egyáltalán nem volt, hallgattak a fegyverek. Két hét múlva, az ortodox karácsony eljövetelekor a magyar csapatok is viszonozták az oroszok jókívánságait. Kitűztek a fára egy nagy zsákot, amelyért óvatosan jött egy tiszti járőr. Közel lopóztak a zsákhoz, amelybe a magyarok a legfinomabb cigarettát, fehér kenyeret, házikolbászt tették, hadd gondolják az oroszok, hogy az ellátás még mindig kitűnő az erődben. Az orosz tiszt először kardjával megszurkálta a zsákot, majd amikor látta, hogy ajándékot kaptak, a magyar állások felé fordulva kardjával tisztelgett, és hurrát kiáltva tiszti pisztolyával a levegőbe lőtt, majd megfogta, és sietve visszatért az orosz állásba.
Przemyśl végnapjai
A karácsonyok megünneplése után a harcok folytatódtak. Az utolsó, kétségbeesett kitörési kísérlet 1915. március 19-én volt. A vezetési hibák, valamint a katonák teljes kimerültségének eredményeképpen 8500 magyar katona közül az erődbe alig 2600 tért vissza. A kitörési próbálkozások sikertelensége, a teljesen kimerült élelmiszer-, gyógyszer- és lőszertartalékok, valamint a demoralizáltság miatt a várparancsnokság a négy hónapos ostrom után úgy döntött, hogy az erődöt feladja.
Mielőtt az oroszok megszállták volna az erődöt, a védők felrobbantották az erődítményeket, az ágyúkat, a fegyvereket hatástalanították, és megsemmisítettek minden maradék felszerelést. A tábori repülőtérről felszállva a frontvonalon túlra vitték a megmaradt repülőgépeket. Ezután orosz hadifogságba esett 9 tábornok, 93 törzstiszt, 2500 főtiszt és több mint 117 ezer katona.
1915 áprilisában II. Miklós cár is Przemyślbe utazott, hogy megtekintse az erődöt. Az osztrák–magyar és német hadtestek néhány hónappal később, 1915 júniusának első napjaiban még visszafoglalták azt, ami az erődből megmaradt, de ezután Przemyśl már nem kapott több szerepet a Nagy Háborúban.
