A bubópestis a 17. század közepén érte el Olaszországot. Gyorsan terjedt Genován és Rómán keresztül egészen Nápolyig, mintegy 200–400 ezer halottat hagyva maga után. Akkoriban nemcsak a betegséggel kapcsolatos hírek, de a korlátozások és óvintézkedések is hiányoztak, így szabadon terjedhetett a járvány a települések között.
Az állam speciális pestisdoktorokat alkalmazott, akiknek csak a betegek kezelése és a halálozási listák vezetése volt a feladatuk. A doktorok, hogy megvédjék magukat, az azóta már ikonikussá vált csőrszerű maszkot és viaszos köpenyt viselték. De vajon ez elegendő volt-e ahhoz, hogy a pestisdoktorok megvédjék magukat a fekete haláltól?
Miért pont madárcsőr?
A pestissel kapcsolatos korai orvosi feljegyzések szerint a rossz levegő (mal aria) okozza a fertőzést. Azóta kiderült, hogy a járvány kialakulásáért a bolhákon talált enterobaktérium felelős, ami patkányokon keresztül terjedt el Európa-szerte.
A szerencsétlen áldozat először influenzaszerű tüneteket tapasztal, majd a nyirokcsomói megduzzadnak és fájdalmasak lesznek. Néhány nappal később a beteg végtagjai üszkösödni kezdenek, és rendszeresen hány vért. A fertőzés alig egy hét alatt képes végezni áldozatával, így nem csoda, hogy a doktorok mindent megtettek annak érdekében, hogy elkerüljék a bajt. Az akkori elmélet szerint a cél az volt, hogy megvédjék magukat a kellemetlen szagoktól.
A pestisdoktorok ruhájának ikonikus darabja a csőrszerű maszk. A hosszú csőr célja az volt, hogy az abban elhelyezett szárított virágok és fűszerek segítségével megszűrje a levegőt, ezzel távol tartva a fertőzést a doktortól. A viaszos köpeny bőrből készült, ennek és a doktorok által viselt kesztyűnek a célja az volt, hogy megakadályozza a fertőzöttekkel való érintkezést. Felszerelésükhöz tartozott még egy kalap, ami csupán megkülönböztető jelzést szolgált, míg a doktorok által használt bot segítségével fizikai érintkezés nélkül tudták utasítani és vizsgálni a betegeket.
És ez védte meg őket a pestistől?
Feljegyzések szerint a pestisdoktorok nem fertőződtek meg a járvánnyal. A maszk csőrébe helyezett rózsa, levendula és borsmenta helyett azonban inkább a viaszos ruha volt az, ami megvédte őket, ennek köszönhetően ugyanis a fertőzést terjesztő bolháknak nem sok esélyük volt eljutni a doktorok bőréig.
És bár a pestisdoktorok öltözéke (annak ellenére, hogy meglehetősen ijesztő volt) végül hatékonynak bizonyult, ugyanez sajnos nem mondható el az akkori gyógymódokról. Az általános kezelés érvágásból, illetve a piócáknak a megduzzadt nyirokcsomókra helyezéséből állt, így a legtöbb beteg egész egyszerűen elvérzett.
