A járványhelyzet alatt többen is megtapasztalták, mennyire sokat számít a mindennapi kapcsolattartás, az ölelés, az érintés, jöjjön az egy baráttól, családtagtól, vagy épp szerelmestől. Azóta kiderült, hogy a gének is szerepet játszanak abban, hogy hány ölelésre van szükséged egy nap.
Az ember úgy lett kitalálva, hogy szüksége van az érintésre, újszülöttkortól egészen a haláláig. Ha nem kapja meg a számára elegendő ölelést, annak következményei lesznek: elsősorban kialakul egyfajta hiányérzet, éhség. Azokban az országokban, ahol a szó szerinti társas érintkezés nem annyira elfogadott kulturálisan – ilyen például Amerika –, nagyobb arányban hiányolják az emberek az ölelést, mint mondjuk Franciaországban, ahol a kézfogás, hátba veregetés vagy a puszi sokkal általánosabb. A tartós hiány viszont nem csupán éhessé tesz: hosszú távon akár károkat is okozhat.
Simogatási sebesség
Az érintés ugyanis nemcsak a mentális és érzelmi, hanem a fizikai egészség szempontjából is létfontosságú. Külön idegvégződéseink is vannak a gyengédség érzékelésére: az alacsony küszöbű C mechanoreceptorok. Egy 2017-es tanulmányban azt is kiszámolták, milyen az ideális érintési sebesség: 3-5 centiméter per másodperc. Ez már elég ahhoz, hogy oxitocin szabaduljon fel a szervezetben, ami képes a stressz-szintet mérhetően csökkenteni, márpedig erre a mindennapi élet nehézségei közepette szinte nap mint nap szükségünk van. Az alacsony stressz-szint egy sor testi folyamatot befolyásol, többek között az immunrendszer működését, a vérnyomást, a pulzust.
Bármilyen furcsa, mindehhez nem feltétlenül kell, hogy családban éljünk: már egy idegen véletlen, de gyengéd érintése is hatással van ránk.
Mi van, ha utálom, hogy hozzám érnek?
Egy 2012-es tanulmány szerint azok az emberek, akiket gyerekkorukban a szüleik gyakran öleltek meg, felnőttként hajlamosabbak szabadabban osztogatni a gyengéd érintést, mint mások. Azok viszont, akik gyerekként nem kaptak elég szeretetteli impulzust, érintést, nehezebben élhetik meg az intimitást, hiszen az oxitocin, szerotonin és dopamin termelődése, az egész rendszer fejlődése csorbát szenvedett. Előfordulhat, hogy az illető minden bizalmas érintéstől irtózik, vagy épp fenyegetést lát egy baráti ölelésben is. Ám ez nem jelentkezik automatikusan mindenkinél, akinek nehéz sora volt kiskorában, sőt. Sokan felnőttként pótolják azt, amit annak idején a szüleik nem adtak meg nekik.
Kory Floyd, az Arizonai Egyetem kommunikációs tanszékének a professzora végzett egy kutatást, amely rávilágít az érintésigény genetikai hátterére. Floyd összesen 464 ikerpárt vizsgált meg, nagyjából felük egypetéjű volt, a többiek kétpetéjűek. Megállapította, hogy a nők esetében a környezet 55, míg a genetika 45 százalékban határozta meg az ölelés, a gyengéd érintés iránti vágy változékonyságát, míg a férfiaknál az örökletes tényezők mintha nem játszanának szerepet.
Te jóllaktál ma már?
Az érintéssel kapcsolatban mindenkinek az étvágya szubjektív, épp ezért nem is lehet felállítani egy általános mércét, ami megmondaná, pontosan milyen állapotban vagyunk. Ugyanakkor a tudósok meghatározták a magányosság és az érintés hiánya által okozott következményeket. Ezek a következők:
- levertség, depresszió
- szorongás
- feszültség
- (pár)kapcsolati elégedetlenség
- alvási nehézségek
- a biztonságos kötődés kerülése
Hogyan pótolhatod az ölelést?
Sokan élnek olyan helyzetben – s erre jó példaként szolgált a járványhelyzettel járó izoláció is –, hogy nincs a közelükben olyan ember, akitől szívesen fogadnánk egy ölelést vagy simogatást. Szerencsére akadnak módszerek, amelyek teljesen pótolni nem tudják ugyan a gyengédséget, de csökkenthetik az érintéséhséget. Ilyen például a forró fürdő, a háziállat tartása, puha plédek, párnák gyakori ölelgetése. Érdemes rendszeresen masszázsra járni, hiszen az nemcsak az izmokat lazítja el, de a szakértő érintésnek köszönhetően a lelket is, a nőknél pedig ugyanilyen jótékony hatású lehet egy látogatás a kozmetikusnál vagy a fodrásznál. Hosszú távon hasznos lehet olyan táncok kipróbálása, megtanulása, amelyekhez partner szükséges, de jól jöhet, ha új barátokra teszünk szert, vagy olyan párkapcsolatot működtetünk, amiben elegendő gyengédséget tapasztalunk.
