Az El Capitan nevű, csaknem függőleges sziklafal a kaliforniai Yosemite Nemzeti Parkban található. A közel egy kilométer magasságú, helyenként tükörsima gránitmonolitot először 1958-ban mászták meg: az expedíció 46 napig tartott. Az elmúlt évben Alex Honnoldnak ez kevesebb mint 4 óra alatt sikerült. Ráadásul kötélbiztosítás nélkül.
2016 novemberében járunk, 4 óra 54 perc van, hűvös hajnal a Yosemite Nemzeti Parkban. Az El Capitan sziklatömb délnyugati oldalát beragyogja a telihold kísérteties fénye, a gránitmonolit tekintélyt parancsoló magassága háromszor akkora, mint az Eiffel-torony. A hatalmas hegy oldalán parányi pontként ott csüng Alex Honnold: semmi más nem tartja, csupán az ujjbegyeivel és a cipője élével kapaszkodik.
A részt, ahol mászik, Freeblastnek (Szabad robbanás) nevezik a sportolók. Rendkívül nehéz szakasz: a haladást nem segítik repedések vagy kiálló formálódások, mintha üvegfalon sétálnál felfelé. A 60 emeletes magasságban minden a tökéletes egyensúlyon múlik, a legapróbb hiba az életedbe kerül. Honnold váratlanul megtorpan és sokáig hezitál...
Alex Honnold 2016 őszén tett először kísérletet arra, hogy kötél nélkül megmássza a több mint 3000 láb magas hegyet. A Freeblast azonban kifogott rajta, így inkább úgy döntött, hogy leereszkedik. Ennek a sikertelen próbálkozásnak a leírásával kezdődik Mark Synnott cikke, amely a National Geographic magazin 2019 februári számában jelent meg. A fotókat az a Jimmy Chin készítette, aki a társrendezője a Free Solo c. dokumentumfilmnek, amely hegymászó operatőrök segítségével örökíti meg Alex őrületes csúcsteljesítményét, illetve a két évig tartó felkészülés időszakát.
Ki az az Alex Honnold?
Alex Honnold 1985 augusztusában született a kaliforniai Sacramentóban. A középiskola elvégzését követően mérnöknek tanult a Kaliforniai Egyetemen, de pár év után abbahagyta tanulmányait. A magának való fiatalember a hegyeket járta, az anyjától örökölt teherautóban lakott, időnként elvezetett meglátogatni a barátnőjét. 5 éves kora óta foglalkozott falmászással, de saját bevallása szerint sosem tartozott a legjobbak közé. 2006-ig ismeretlen személy volt a hegymászó közösségben, majd 2007-ben váratlanul kötél nélkül egy nap leforgása alatt jutott fel a Yosemite két híres csúcsára, az Astroman és Rostrum nevű falakra, ezzel megismételve Peter Croft legendás teljesítményét, amely egy csapásra világhírűvé tette.
Ettől kezdve egyre-másra halmozta a rekordokat, majd pár év leforgása alatt a sportág ünnepelt sztárja lett. Alex több évtizede lakókocsiban él, hogy folyamatosan mozgásban lehessen és a legkedvezőbb időjárási körülmények között gyakorolhassa szenvedélyét. 2017-ben Las Vegasban vásárolt házat, de ekkor is sokáig a kocsifelhajtóban lévő járgányban töltötte mindennapjait: megszerette, hogy minden karnyújtásnyira van. Szabadidejében rengeteget olvas, saját önéletrajzi könyve Alone on the Wall (Egyedül a falon) címmel jelent meg.
A kötél nélküli hegymászás története
Alex a sportág legbrutálisabb változatát, az ún. szóló szabadmászást (free soloing) műveli, amelyhez kimondottan ambivalensen viszonyul a szakma és a közönség egyaránt. Sokan azt gondolják, hogy a free solo – amikor valaki egymagában mászik mindenféle biztosítás nélkül – fölösleges showmankedés, olyan esztelenség, amely túl sok halálos áldozatot követelt már, ezzel pedig rossz hírét terjeszti a sziklamászásnak. Mások azonban az alpinizmus esszenciájának tartják, a sportág legnemesebb kifejeződésének. Ez volt a véleménye az osztrák Paul Preussnak is, aki azt mondta:
Az ember felsőbbrendű fizikai és mentális képességeivel hódítsa meg a hegyet, ne holmi segédeszközökkel.
Preuss 27 éves korára 150 kötél nélküli mászást vitt véghez, amiért Európa-szerte ünnepelték. A sportoló az Alpokban lelte tragikus halálát 1913 októberében: 300 méter magasról zuhant a mélybe. Holttestét másfél hét múlva találták meg, addigra több réteg frissen esett hó borította.
A műfaj további képviselői
Preuss sorsa nem bírt elrettentő hatással a társakra és az utánuk jövő nemzedékekre: a szabadmászásnak egész mozgalma lett. Az 1960-as, ‘70-es évektől kezdve a sportágban elterjedtebbé vált az a nézet, hogy a köteleknek és egyéb felszereléseknek egyébként sem szabad az ember feljebbjutását segítenie, inkább csak biztonsági célból lehet használni őket.
A mindenféle kötél nélküli extrém vállalkozások száma is megszaporodott: 1973-ban „Hot” Henry Barber sokkoló teljesítményétől, majd John Bachar hihetetlen sikerétől, illetve Peter Croft mestermunkájától volt hangos a közösség. Két évtizeddel később történő színre lépésekor ez utóbbit ismételte meg az akkor 22 éves Alex, aki hamarosan egy ennél is sokkal nagyobb álmot kezdett dédelgetni magában.
Az élettel teli szikla: mit lehet tudni az El Capitanról?
Alex Honnold 2009-ben határozta el, hogy free soloban meg fogja mászni az ikonikus hegycsúcsot. A táv teljesítéséhez veterán mászóknak kötéllel is több napra van szükségük. A rettegett gránitfal megmászása a test minden egyes izmát igénybe veszi: sorsdöntő lehet az ujjak erőssége, a vádli, a hát- és hasizmok összehangolt működése. A sportoló patikamérlegen kimért egyensúlyérzéke, hajlékonysága, problémamegoldó készsége, valamint állhatatossága a szó szoros értelmében élet-halál kérdése.
A szikla ráadásul maga sem egy statikus felület. Olykor a napsugarak annyira felmelegítik, hogy megégeti a tenyeredet, ha csak egy pillanatra hozzáérsz. Órákkal később viszont könnyen jéghideggé válhat a hőmérséklet fagypont alá csökkenésével. Ráadásul esőzések után apró patakokban csordogálhat a víz a sziklafalon,
a hasadékokból váratlanul békák, méhek, madarak jöhetnek elő a legfontosabb mozdulatok pillanataiban.
A kapaszkodónak hitt egyes kődarabok pedig leválhatnak a hegyről, így jól meg kell gondolni, hová nyúl az ember. Az egyik legfélelmetesebb rész tükörsima felületével a Freeblast, de később olyan szakaszok is vannak, amikor kéményszerű hasadékban kell felfelé passzíroznia magát a mászónak, vagy karaterúgásszerű mozdulatokkal oldalra jutnia. Alex rengeteget gyakorolt, hogy kötél nélkül is képes legyen feljutni az általa áhított csúcsra.
Több ezer mozdulat precíz koreográfiája
Alex több száz órát töltött az El Capitanon, ahol biztosítás mellett minden egyes szakaszra pontos koreográfiát dolgozott ki. Több ezer bonyolult kéz- és lábmozdulatsort memorizált, megjegyezte a hasadékok, repedések, kitüremkedések helyzetét. Lakókocsijában minden nap részletesen feljegyezte az edzések történéseit spirálfüzeteibe. A rá nehezedő hatalmas nyomást is meg kellett tanulnia kezelni. Erről a folyamatról így vall:
Amikor a hegyen vagyok, nem próbálom meg legyőzni a félelmemet: igyekszem kilépni belőle.
A várva várt nap
2017. június 3. szombat reggel Alex Honnold ismét a Freeblast szakasznál van. Innen fordult vissza egy évvel korábban, kötélbiztosítással történő gyakorlásai során háromszor is leesett erről a helyről. Sokszor képtelen volt továbbjutni itt, de most végre megadja magát a mozdulat a kivitelezésnek, s egy pillanatra feltárul a kristálytiszta tökéletesség. Bár a sziklafal sok nehézséget magában rejt még, Honnold megállíthatatlanul halad a csúcs felé, hogy elérje minden idők legnagyobb sziklamászó teljesítményét.
Borítókép: YouTube
