A meséknek és a mesélésnek kulcsszerepe van a gyerekek érzelmi intelligenciájának és problémamegoldó képességének fejlesztésében, és abban, hogy már egész pici korban megtalálják belső erőforrásaikat. Azokat a meséket szeretjük átadni nekik, melyeknek erkölcsi tanulsága van és olyan fontos üzeneteket vagy értékeket közvetítenek – nyíltan vagy szimbolikusan –, amelyek hozzájárulnak az életben való boldoguláshoz. Egy gond van a klasszikus tündérmesék zömével: a bennük szereplő árva kislány, szegénylány, hercegnő vagy királykisasszony funkciója jóformán kimerül abban, hogy szép legyen és várja a hős herceget, aki megmenti, feleségül veszi és boldogan élnek, míg meg nem halnak.
Számos érdekes kutatás bizonyítja: a mesekönyvpiac olyan könyvekkel van tele, amelyeknek aktív főszereplői fiúk, akiket főleg cselekedeteikkel jellemeznek, míg a felbukkanó lány karakterek inkább érzelmeik és külsejük alapján vannak lefestve, ezekkel a történetekkel pedig már a korai években ráerőltetjük a gyerekekre a nemi szerepeket. (Ahogy azzal is, hogy milyen játékot adunk a kezükbe.) Talán nem véletlen, hogy a lányok kevesebb önbizalommal ülnek az iskolapadba, mint fiú kortársaik, hiszen már 6-7 évesen abban a hitben élnek, hogy a férfiak okosabbak és tehetségesebbek a nőknél.
Elena Favilli és Francesca Cavallo, a Timbuktu Labs innovatív gyerekmédia-központ alapítói is jól tudják, mennyire nem egyszerű sikeres nőnek lenni egy olyan világban, ahol a szülők, a tanárok és a média is nagyban hozzájárul azoknak a nemi sztereotípiáknak a kialakulásához, amelyek elbátortalanítják a lányokat és lebeszélik őket sok nagy presztízsű pályáról. Egy olyan világban, ahol sok nőnek esélyt sem adnak arra, hogy bizonyíthasson, vagy hogy olyan életet éljen, amilyet szabad akaratából választ magának.
Ezért is részesült olyan nagy fogadtatásban az olasz szerzőpáros Esti mesék lázadó lányoknak címmel megjelent válogatása, melynek általános érvényű üzenete, hogy nemtől, fajtól, kortól, vallási hovatartozástól és társadalmi rangtól függetlenül bárki bármire képes lehet, szűkebb értelemben pedig az, hogy a lányok is lehetnek hősök.
„Élt egyszer a kolumbiai Bogotában egy varrónő, aki kém is volt.”
A formabontó gyerekkönyv, mely épp a napokban lepte el a hazai könyvesboltokat, száz ikonikus nő életét meséli el – háborús hősöktől és politikusoktól sportolókon és művészeken át felfedezőkig és tudósokig – egy-egy oldalban, az érdekes és tanulságos történeteket pedig színes portrék kísérik, melyeket a világ különböző országaiban alkotó hatvan női grafikus készített.
Az elbeszélés hangvétele a hagyományos gyerekmesék narratíváját adja vissza, ám ezek a szereplők nem tündérek, nem boszorkányok és nem királylányok, akiket egy bátor és erős daliás hercegnek kell megmentenie, hanem valóságos alakok a világ számos területéről és különböző történelmi korokból, akik önerőből hajtottak végre nagy dolgokat.
Nem minden szereplő ismert személy, de a koncepció lényege pont az, hogy akár egy világhírű rocksztárról vagy egy űrhajósról, akár egy transznemű lány önmegvalósításáról van szó, az olvasók valós történetekből inspirálódjanak.
Olyanokból is, mint Frida Kahloé, aki kis híján belehalt a gyermekbénulásba és a betegségtől örökre sánta maradt, de sem ez, sem az az élmény nem törte meg, amikor egy buszbaleset miatt megint hónapokat ágyban fekve kellett töltenie.
A szerzők személyes kedvencei közé tartozik Lella Lombardi, aki fiatalon apja hentesárut szállító furgonjával tanult meg vezetni a piemonti hegyekben, majd profi autóversenyzőnek állt, és ő lett az egyetlen nő a Formula–1-ben, aki pontot szerzett. Az Esti mesék lázadó lányoknak tehát a lehető legkülönbözőbb karakterekkel és érzésekkel kísérletezik, hogy felkavarja a szinte már láthatatlan status quót.
De nem a férfiak ellen szól
A könyv címével eleinte nem voltam kibékülve, hiszen a nemi sztereotípiák lebontásához szükség van a fiúk és férfiak bevonására is, nem elég annyi, hogy példamutatással bátorítjuk és inspiráljuk a lányokat. Másrészt a lázadó kifejezés bizonyos értelemben mintha pont azt emelné ki, hogy nem természetes, hogy nőként ugyanúgy lehet nagyot alkotni.
A szerzők magyarázata szerint a cím nem zárja ki, hogy a fiúk is olvassák a könyvet, sőt a célkitűzésük lényege pont az, hogy nemtől függetlenül a gyerekek több női hőssel találkozzanak, hiszen csak így van esély arra, hogy a patriarchális felfogás helyett a nemek közötti egyenlőség csíráját ültessük el bennük. Az pedig már nagyon jó kezdő löket és biztató jel, ha egy kisfiú nem vet meg, hanem örömmel vesz a kezébe egy olyan könyvet, aminek a címében az áll: lányoknak.
A könyv tehát mankóként szolgál a lányok számára, hogy magabiztosabbak legyenek és merjenek nagy célokat kitűzni maguk elé, mert nekik is joguk van kíváncsinak és kreatívnak lenni, merész felfedezéseket tenni, professzorrá, állatorvossá vagy autóversenyzővé válni, vagyis kitörni a hagyományos női szerepekből és követni az álmaikat. Fontos, hogy tudják, milyen akadályok állnak az útjukban, de ugyanilyen fontos, hogy tudják, ezek az akadályok nem áthághatatlanok.
Másrészt a könyv mankót nyújt a fiúknak is, hogy felismerjék: a lányok semmivel nem kevesebbek náluk. A nagy cél ugyanis nem az, hogy a feminizmus a nemek háborúja legyen, hanem épp ellenkezőleg: a nőknek és a férfiaknak partnereknek kellene lenniük, értékelniük kellene egymás képességeit és ambícióit.
Nem állítom, hogy máglyára az összes évszázados és évezredes múltú gyerekmesével, de támogatom az elképzelést, miszerint több olyan gyerekkönyvet kellene publikálni, melyek női protagonistákat ábrázolnak, vagy amelyek hasonlóan elgondolkodtató történetekkel a nemek közötti egyenlőségre hívják fel a figyelmet.
Nem ártana egyébként azt is tudatosítani a gyerekekben, hogy nem képességbeli okai vannak annak, hogy az iskolai tananyagban kulcsszerepet kapó történelmi személyek is jellemzően férfiak, hanem egyszerűen az, hogy évezredeken keresztül ilyen volt a társadalmi berendezkedés. Nagyon fontos tehát, hogy már korán beszélgessünk a gyerekekkel arról, hogy nemtől függetlenül bármire képesek lehetnek, ezzel ugyanis még idejében kialakíthatunk egy ideális narratívát.
Elena Favilli újságíró és Francesca Cavallo író, színházi rendező 2011-ben alapították meg a Timbuktu Labs néven futó gyerekmédia-központot, melynek a könyvektől a játszóterekig, a mobil-játékoktól az interaktív műhelyekig az a célja, hogy a gondolatébresztő tartalom, a különleges dizájn és a legkorszerűbb technológia segítségével rajzolja újra a gyerekmédia határait. A Timbuktu Labs legújabb kezdeményezése, az Esti mesék lázadó lányoknak kiadása a közösségi adománygyűjtés történetének legnagyobb könyves sikere lett: a Kickstarteren induló projektre összesen hetven országból több mint egymillió dollár érkezett és a sztorinak még nincs vége, Elena és Francesca ugyanis már egy újabb kötet összeállításán dolgoznak.
