Hol vagytok, magyar politikusnők?

A nők alacsony politikai részvétele egy sor társadalmi probléma tünete

GettyImages-631963290

Zanza!

A nemzetközi tendenciákkal ellentétben a magyar kormányban kizárólag férfiak ülnek, ahogy a parlamentben is csak elvétve találunk nőket. Pedig a statisztikák alapján a nemek közötti egyenlőség társadalmi jóléttel is párosul. Hol vagytok hát magyar politikusnők?

Jelenleg a világ országgyűléseiben a parlamenti képviselők 22,6 százaléka, míg a 27 tagú brüsszeli Európai Bizottság tagjainak harmada nő. A számok elégedettségre ugyan nem, bizakodásra viszont adnak okot, hiszen ha csigaléptékben is, de javul a nők képviseleti aránya az politikában. Mármint nem itthon, hanem egyéb, élhetőbb országokban.

A nemek közötti egyenlőség frissített mutatója szerint európai szinten van előrelépés, de az általános előrehaladás igen lassú. A legjobban Svédország teljesít, míg Görögország a rangsor legaljára került. A legnagyobb fejlődést Olaszország érte el.

Magyarországgal sajnos nem lehet példálózni, az arányaink siralmasak: a kormányban kizárólag férfiak ülnek, a 199 országgyűlési képviselő közül pedig csupán húszan nők. Ezek a számok arra elegendők, hogy mi is a sor végén kullogjunk, ugyanis az Európai Unión belül Magyarországon a legalacsonyabb a parlamenti képviselőnők aránya.

5015254002 3cffd51e2b o
Fotó: European Parliament /

Tények: a nők alacsony politikai részvétele egy sor társadalmi probléma tünete

Nem sok történt az elmúlt 27 évben a nemek egyenjogúsága terén

Csak nagyon késve, 2003-ban, az EU-csatlakozásnak köszönhetően jöttek létre az egyenlő bánásmód jogi és intézményi keretei, valamint egy évvel később az Egyenlő Bánásmód Hatóság.

2010-ben ugyan a szocialista kormány elfogadta a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét Elősegítő Nemzeti Stratégiát, valamint az első két évre vonatkozó Intézkedési Tervet, azonban 2014-ig sem a stratégia, sem az intézkedési terv nem valósult meg.

A magyar nők alacsony reprezentációja a politikában, és úgy egyáltalán a vezető pozíciókban jól mutatja, hogy az országra mennyire jellemzőek a nemek közötti, társadalmi egyenlőtlenségek. Ahol pedig a nemek aránya ennyire egyenlőtlen, ott a törvényalkotásban és más döntéshozatali területeken sem érvényesülhetnek a nők speciális érdekei. Azaz a társadalom fele hátrányt szenved, hiszen a magyar lakosság közel ötven százaléka nő. Ez a helyzet gyakorlatilag a rendszerváltás óta tart, mivel azóta egyik kormány sem köteleződött el a nemek közötti egyenlőtlenségek felszámolása mellett.

Miközben itthon a nőket nagyítóval kell keresni a hazai politikában, (meg úgy egyáltalán más, egyéb vezetői posztokban), addig a nemzetközi trendek egész más felé tartanak, és Európa elhúz mellettünk.

A statisztikák legalábbis azt mutatják,hogy azok a társadalmak erősebbek, összetartóbbak, gazdaságilag versenyképesebbek, ahol megvalósul a nemek közötti egyenlőség. Nem véletlen, hogy a társadalmi jólétet mérő listák élén olyan országokat találunk mint Svédország, ahol a nők és a férfiak politikai, gazdasági és társadalmi lehetőségei hasonlóak, a sort pedig olyan államok zárják, mint Magyarország, ahol a nemek közötti egyenlőtlenségek kiugróan magasak.

A magyar nők hátrányos helyzete több szempontból is problémás, kezdve a morális vetületével, hiszen hogyan is lehetne igazságos egy olyan társadalmi konstrukció, amelyben a népesség bármely csoportja hátrányt szenved? Bár a magyar alaptörvény tiltja a nemi alapú diszkriminációt, mégis számos megkülönböztetés éri a két nemet, mint például a nők kettős feladata a családban és a munkahelyen, a fizetési különbségek, vagy a nőket érintő erőszak.

A morális érvek mellett a nők alacsony részvételi aránya a vezető pozíciókban negatívan érinti az ország gazdaságát is.

Mindemellett az is óriási veszteség a társadalom és a politika számára egyaránt, hogy nincsen kiaknázva a nők tudása, a társadalmi helyzetükből adódóan eltérő nézőpontjaik.

Pedig, ahol elegendő nő jut el a politikai vezetésbe, ott a többi hátrányos helyzetű, kisebbségben lévő csoport érdekei jobban meg tudnak jelenni mind a politikában, mind a közéletben.

Okok: nem a magyar nők kvalitásaival, sokkal inkább a sztereotípiákkal van a baj

A szakemberek szerint a nők passzivitásának egyik oka nem a tudás, hanem az önbizalomhiány, amely szorosan összefügg a gyerekkorunk óta belénk sulykolt – a hagyományos nemi szerepminták mentén kialakult – sztereotípiákkal, amelyek a nőkkel szemben nemcsak extra elvárásokat, de egyben korlátokat is állítanak.

Az Integrity Lab felméréséből kiderül, hogy a sztereotípiák nagyon is hatnak pályaválasztásunkra, ez pedig az idősebb generációra különösen érvényes: a 65 év felettiek 28 százaléka válaszolta azt, hogy a nőket gyerekkoruktól úgy nevelik, ne foglalkozzanak politikával. A legfiatalabb korosztálynak már csak a 15 százaléka gondolta így, ami azt jelenti, hogy a mai gyerekeknek valamivel kevesebb nemi előítélettel kell szembesülniük.

Ők voltak 2016-ban a világ legbefolyásosabb női

A Forbes szerint:

Angela Merkel, német kancellár
Hillary Clinton, az amerikai Demokrata Párt elnökjelöltje
Janet Yellen, az amerikai jegybank elnöke
Melinda Gates, a Bill & Melinda Gates Foundation társalapítója
Mary Barra, a General Motors Company vezérigazgatója
Christine Lagarde, az IMF volt igazgatója
Sheryl Sandberg, a Facebook ügyvezető igazgatója
Susan Wojcicki, a YouTube vezérigazgatója
Meg Whitman, a Hewlett Packard vezérigazgatója
Ana Patricia Botín, spanyol bankár

Mivel az előítéletek már egészen korán, öt és hét éves korban kialakulnak a gyerekekben, ezért egyáltalán nem mindegy, milyen mennyiséggel találkoznak velük a hétköznapjaik során. Itthon sajnos elég sokat: az általános iskolai tankönyveinkből nagyrészt hiányzik a nemek egyenlőségére érzékeny szemlélet, de a mesekönyvek is hasonlóan sztereotipak, ugyanis aktív főszereplőik zömében fiúk, míg a felbukkanó lány karakterek inkább érzelmeik és külsejük alapján vannak lefestve.

Erre jutott Pálóczi Bence, a Budapesti Corvinus Egyetem szociológia szakos hallgatója, aki a Nemek mesebeli egyenjogúsága című TEDx Youth előadásán mesélt kutatásának eredményeiről, amelyek azt is mutatják, hogy a vizsgált kötetek címszereplői 42,1 százalékban férfiak voltak, míg a nőknek csak 15,8 százalék jutott.

A foglalkozások típusait tekintve a férfiak sokféle, egészen pontosan 42 különböző munkakörben jelentek meg a könyvekben, ehhez képest a nők csupán kilencben. Ezek főleg a kereskedelmi, szolgáltatási, szociális szférából valók, vagyis a szerzők a férfiak számára jóval nagyobbat merítettek, már ami a szakmák sokszínűségét illeti.

Hillary Clinton
Fotó: Michael Kovac /

A nemi diszrkimináció már az általános iskolában is megmutatkozik. A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség közpolitikai ajánlásaiban Rédai Dorottya azt írja, hogy a fiúkat többször szerepeltetik az iskolai órák során, mint a lányokat, és hosszabb beszédidőt is kapnak, ez pedig egyértelműen hátrányos a lányokra nézve, hiszen akik többet szerepelnek, magabiztosabbakká válnak és bátrabban fognak később a nyilvánosság elé kiállni, így nagyobb eséllyel fognak majd felnőttkorukban vezető pozíciót betölteni. Sok helyen ezért preferálják egyre inkább a gendersemleges tanítást, amelynek alapvetése, hogy minden gyermeknek nemétől függetlenül ugyanolyan hozzáféréseket biztosítson a tudás megszerzéséhez.

A nemi sztereotípiák nem állnak meg a mesekönyveknél és az általános iskolánál

Az Oktatási Hivatal Felsőoktatási Elemzési Főosztályának elemzéséből tudjuk, hogy az eddigi évekhez hasonlóan 2017-ben a felsőoktatási intézményekbe jelentkezők többsége (56,4%-a) nő volt. Ennek ellenére a hierarchián felfelé haladva, az egyetemi/főiskolai Hallgatói Önkormányzatok elnökei között már egyre kevesebb nőt találunk, a HÖOK elnökségében pedig egyetlen női képviselő sem tevékenykedik, vagyis üvegplafon-jelenség már az oktatás szintjén is jelentkezik.

Menyhárt Brigitta az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar HÖK elnöke szerint tenni kell azért, hogy a Hallgatói Önkormányzatok szférájában (is) megvalósuljon a deskriptív képviselet. Ennek hiányában nem fog változni a jelenlegi helyzet, vagyis hogy a nők alig jutnak el a vezető pozíciókig, hogy ugyanazon munkáért alacsonyabb fizetést kapnak, vagy hogy a nők iskolai végzettsége és a szakmai előmenetelük között óriási aránytalanságok figyelhetők meg.

“Lehet, hogy naivan hangzik, de őszintén hiszem, hogy amennyiben a Hallgatói Önkormányzatok rendeltetésüknek megfelelően működnek, azzal biztosítják is az esélyegyenlőséget a közéleti szerepvállalásban, hiszen nemtől (sőt vallástól, nemi irányultságtól, fogyatékosságtól) függetlenül egyenlő esélyeket biztosítanak a tisztségek betöltéséhez.

"Ami mégis akadályozza a fiatal (és kompetens) nők szerepvállalását az az üvegplafon. Ez ellen célzottan kell fellépnünk ahhoz, hogy hatékony és gyors változás történjen, viszont sajnos egyenlőre nincsenek erre irányuló programjaink. Sok út járatlan még előttünk, sok harcot kell megvívnunk magunkkal, a munkatársainkkal (nemtől függetlenül) és az egész társadalommal, viszont a nemek egyenlőségének előmozdítása elsődleges cél kell, hogy legyen mind a Hallgatói Önkormányzatok, mind a Kormány számára”

- modta Menyhárt Brigitta.

Egy korábbi nemzetközi fórumon (International Forum of Women's Political Empowrment), amelynek a nők politikai szerepvállalásának megerősítése volt a témája - a hazai politikában tevékenykedő képviselő asszonyok egyöntetűen állították, hogy munkájuk során számos negatív előítélettel kellett (és kell) ma is megbirkózniuk. Elmeséléseik alapján gyakran megkapták – főleg férfi kollégáiktól –, hogy a nők butábbak, gyengébbek, nincs olyan munkabírásuk, mint a férfiaknak, megsértődnek, vagy hogy nem tudnak egy vitában hideg fejjel, racionálisan dönteni.

A képviselőnők abban is egyetértettek, hogy családos nőként vezetői pozícióban helytállni jóval nehezebb feladat, mint férfiként állni a sarat, akikre a berögzült társadalmi elvárások alapján kevesebb otthoni elfoglaltság hárul.

Szerintük ahhoz, hogy a nők a vezetői pozíciókat ne érezzék összeegyeztethetetlennek a családdal, elengedhetetlen volna, hogy a férfiak ne csak besegítsenek, hanem arányosan kivegyék a részüket az otthoni és a gyereknevelési feladatokból.

Ehhez képest nálunk egyelőre az a norma, hogy hazaérve a nő elkezdi a második műszakját, függetlenül attól, hogy előtte hány órát húzott le a munkahelyén. Ez egyébként nemcsak magyar sajátosság: a Nemek Közötti Egyenlőség Index 2017. évi mutatójából tudjuk, hogy európai viszonylatban a férfiak csupán egyharmada, míg szinte minden nő (79%) főz és végez házimunkát napi rendszerességgel. A többi európai államhoz képest, nálunk különösen le vannak terhelve a nők, tőlünk már csak a bolgár nők güriznek többet – derül ki egy másik kutatásból.

GettyImages-631963290
Fotó: Bloomberg /

Megoldások: rajtunk is múlik a változás

A női képviselők aránya és egyben a nők hátrányos helyzete, ahogy ezt az elmúlt évtizedek tapasztalatai, eredményei igazolják, nem fog magától megoldódni. A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség közpolitikai ajánlásai szerint a pozitív változásokhoz elengedhetetlen volna, hogy a kormány elköteleződjön a nők politikai szerepevállalásának támogatása, a nemek közötti egyenlőtlenségek felszámolása mellett és ezek eléréseséért megtenné a szükséges lépéseket.

Ehhez nem kell feltalálni újra a spanyol viaszt, csak alkalmazni kéne a nemzetközileg elfogadott és jól bevált módszereket, mint például azt, hogy a jogalkotók vezessenek be minden pártra nézve kötelező 50-50 százalékos arányra törekvő nemi kvótákat.

Ez viszont nagyon nem akar átmenni a döntéshozókon, sőt, a közvéleményt is megosztja: az ellenzők egyik fő érve, hogy ez megalázó a nőkre nézve. Pedig a tévhitekkel ellentétben a női kvóta csupán annyit jelent, hogy az eddig hátrányban lévő, szakmailag alkalmas nők esélyt kapnak, és hogy a férfiak közül is azok kerülnek pozícióba, akik tényleg érdemesek rá.

“Mi az ötven százalékos, "fonott kalács" jellegű női kvóta mellett állunk ki, mely a pártlistákon érvényesíthetné a nők arányszámuknak megfelelő jelenlétét (ettől még a parlamentben a vegyes magyar választási rendszerben nem lenne azonnal 50% a nők aránya, de a 10%-ot feljebb tudnánk tornázni. Minden politikai párt, politológiai intézet, minden intézmény tehet azért, hogy ne csak férfit delegáljon konferenciákra, kerekasztalokra, hogy nő-férfi társelnökséget hozzon létre, stb. “ – magyarázza Juhász Borbála a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség korábbi elnöke, aki abban bízik, hogy a fiatal generáció tagjai majd a külföldi tapasztalataikról hazatérve új szemléleteket építenek be a közgondolkodásba, hiszen amíg a társadalom nem igényli a változást, addig az nem is fog bekövetkezni:

“Az a politikai-gazdasági-szellemi berendezkedés, ami a rendszerváltás után kialakult Magyarországon recseg-ropog, ahogy az Európai Unió is. Itt az ideje, hogy az a berendezkedés, ami kialakul már se sorolja hátra a nők érdekeit más célok mögé, hanem az az újítás alapvető eleme legyen.

Blogmustra