Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kifejezetten a férfiakat érinti az a betegség, melynek egyik első, dokumentált esetét egy 2500 éves, szibériai múmiában találták meg a kutatók. Az egyik szkíta férfi csontjainak vizsgálata során elektronmikroszkópos vizsgálatok alkalmával fedezték fel a prosztatarák nyomait.
A 2000-es évek elején tárták fel a dél-szibériai Arzhan városától nem messze azokat a szkíta kurgánokat, melyekben a harctéri sebészet elsőként műtött betegeit, illetve a prosztatarák első, dokumentált megbetegedését is felfedezték. Az arzhani szkíta múmiák több szempontból is fontos leletek.
Az egyik múmia testén nyíl ütötte sebet találtak a kutatók, melyet hiába látták el a kor módszereinek megfelelően, végül a férfi halálát okozták. Testén azonban korábbi, szintén akár végzetesnek is tekinthető sebesülések nyomai látszottak, egyiket egy kardcsapástól szenvedett el fiatalabb korában. Az azt gyógyító beavatkozás azonban sikerrel járt, a szkíta férfi később ismét harcolhatott a leletek tanúsága szerint.
Már évezredekkel ezelőtt is gyógyítottak a szkíták
A Göttingeni Egyetem kutatói, köztük Michael Schultz paleopatológus szerint ez az ember volt a harctéri orvosi segítségnyújtás bizonyítottan első esete, az egykor élt sebész vésővel fúrta meg a csontját, hogy kiszedje onnan a nyílhegyet. Schultz a szkíta múmiák felfedezését követően éveket töltött azzal, hogy a régészet és a bűnügyi nyomozások technikáit ötvözve vizsgálja az itt eltemetett, mumifikálódott testeket.
Az első, környékbeli régészeti leletekre még a szovjet érában, az 1940-es években bukkantak ezen a területen.
Az Altáj-hegység környékének klímája kedvezett a régészeknek, ugyanis nemcsak csontvázakat, de mumifikálódott testeket is találtak, a környezet és az időjárás kiválóan konzerválta a halottakat, amihez a kor temetkezési szokásai is hozzájárultak. Ezen a területen ugyanis egyfajta kezdetleges balzsamozási eljárással temetkeztek.
Hermann Parzinger és Konsztantyin Csugonov régészek a sebesült harcost és 39 társát rejtő kurgán mellett feltártak egy másik sírt is a környéken, mely 26 ember és 14 ló végső nyughelyeként szolgált. Azt feltételezték, hogy egy magas rangú uralkodó és kísérete lehettek egykor, akiket szándékosan temettek el együtt, hogy a túlvilágon is együtt maradhassanak.
Hercegi múmián találtak prosztatarákra utaló nyomokat
„A hegyek mélyén olyan múmiák rejtőznek, amelyek sehol másutt nem találhatók. Ez már nem is régészet, hanem néprajz” – nyilatkozta később Hermann Parzinger. A sírban ugyanis több mint 5000 tárgyat találtak, arany és egyéb fém leleteket és egy párducokkal díszített palástot is. A múmiák ráadásul rendkívül ép állapotban kerültek elő.
Az uralkodóként hivatkozott szkíta férfiről, aki tiszteletére a kurgánt felépítették 2700 évvel ezelőtt, az elektronmikroszkópos vizsgálatok során kiderült, hogy prosztatarákban szenvedett. Halála idején 40-50 éves lehetett.
A későbbi vizsgálatok során már azt is igyekeztek kideríteni, hogy az ősidők prosztatarákos megbetegedése mikroszinten ugyanazt a morfológiai mintázatot mutatja-e, mint a modern kori karcinómák. Ennek érdekében makromorfológiai, endoszkóp, radiológiai és mikromorfológiai technikák segítségével elemezték a múmiák megmaradt szöveteit, és elektroferézist is alkalmaztak a maradványokon. Ezek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy
az egykori uralkodó halálát is a prosztatarák okozhatta.
Az is kiderült, hogy a daganat a ma is ismert prosztatarákkal megegyező morfológiai mintázatú volt, az idősödő férfi élete végére krónikus vérszegénységben szenvedett a betegség következtében. A prosztatarák a legtöbb leginkább gyakori vizelési ingerrel, éjszakai vizeléssel, véres vizelettel vagy merevedési zavarokkal jár együtt. Nem ez volt az egyetlen rákos megbetegedés, amit a keleti régészeti leleteken fedeztek fel, egy másik múmián, egy mintegy négy és fél ezer évvel ezelőtt élt ember csontjaiban áttétes rákot fedeztek fel egy 2014-es vizsgálat során. A daganatos megbetegedések tehát már a korai bronzkorban sem voltak ismeretlenek.
Ma már nemcsak urológiai, de vérvizsgálatok segítségével is kimutatható a betegség, melynek lehetséges megelőzési módszereit ebben a cikkünkben foglaltuk össze.
