Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Olyan hétköznapi ételeket mutatunk, amiket biztonságosnak tartunk, emiatt gyakran és szívesen is esszük őket. Mégis, elég egy kisebb hiba, máris ott a baj. És nem, nem a gombára vagy a rizsre gondolunk.
Mérgező anyagok számos növényben előfordulnak; szerepük, hogy megvédjék a növényt az élősködőktől, valamint a penészedéstől. A glikoalkaloidok fény hatására termelődnek például a burgonyában vagy a paradicsomban, azonban más-más glikoalkaloid teszi őket eltérő mértékben toxikussá.
Eredetileg dísznövény volt
A Mexikóban őshonos paradicsom érdekessége, hogy egészen a 18. századig dísznövényként nevelték, mert mérgezőnek tartották – nem teljesen alaptalanul. A paradicsom szára, levele és a még zöld paradicsom a tomanin és dehidrotomatin nevű glikoalkaloid-tartalma miatt valóban toxikus. Ahhoz, hogy biztonságos legyen, el kell távolítani a zöld szárát és a csészeleveleit, valamint az érett paradicsomot kell fogyasztani, hiszen a tomanin szintje az érési folyamat során egyre csökken. Jogosan merül fel a kérdés, miért készítünk akkor éretlen paradicsomból lekvárt, savanyúságot. Nem azért, mert a vegyületet bármilyen feldolgozási technikával el lehetne távolítani, hanem azért, mert kis mennyiségben nem okoz egészségügyi problémákat.
A másik glikoalkaloidot tartalmazó közkedvelt élelmiszerünk a burgonya, ami jóval veszélyesebb a paradicsomnál, ugyanis ez már nem tomanint, hanem szolanint tartalmaz.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mostantól fogva ne együnk krumplit, de nem véletlenül érdemes főzés előtt megpucolni. A legtöbb szolanin ugyanis a burgonya héjában van. Nem szabad továbbá csírázó vagy zöld burgonyát fogyasztani, mert ebben az állapotban magas a glikoalkaloidtartalma. Tároljuk a burgonyát száraz, sötét helyen, megelőzve ezzel a szolanin termelődését.
Ha nem tartjuk be a fogyasztási tanácsokat, az gyomor- és veseproblémához, fejfájáshoz, émelygéshez, hasmenéshez, veseirritációhoz; a legrosszabb esetben pedig akár a vörösvértestek feloldódásához, görcsökhöz, bénuláshoz vagy légzési rendellenességekhez is vezethet. Szerencsére azonban a szolaninmérgezés nagyon ritka.
Megfőzve már nem mérgező az étel
A babfélék számos pozitív hatást gyakorolnak az egészségünkre. Lassú felszívódásuk miatt kiválóak a cukorbetegeknek, ráadásul a koleszterinszintet is csökkentik. Magas fehérjetartalmuk miatt pedig nagyszerű húspótlók lehetnek azok számára, akik valamilyen okból szeretnék elhagyni a húst vagy legalább kevesebbet fogyasztani.
A hüvelyesek igazi superfoodok, már ha megfelelően készítik el őket.
Ugyanis, ha hőkezelés nélkül eszünk néhány babfajtát, mérgező anyagokat juttatunk a szervezetünkbe. A vesebabot és a vörösbabot is be kell áztatni, majd legalább fél órán át főzni, hogy hatástalanítsuk a bennük található fitohemagglutinin. A zöldbabot pedig érdemes legalább 10 percig főzni. Ha nem így járunk el, akkor hamarosan olyan tüneteket észlelhetünk magunkon a bab elfogyasztása után, mint a hasfájás, hányás vagy a hasmenés.
Kismértékben gyógyszer, nagy mennyiségben méreg
Az erős paprikára aztán tényleg igaz, hogy kismértékben gyógyszer, nagy mennyiségben méreg. A benne található kapszaicin – ami a paprika csípősségéért felel – orvosság, mert jó hatással van a vérkeringésre, felhasználható a fájdalomcsillapításban, emellett gyulladáscsökkentő és rákmegelőző hatása is lehet. Nagy mennyiségben azonban nem csupán gyomorbántalmakat, hanem akár halált is okozhat. A csípős paprikákat egy Scoville-skálán osztályozzák, kapszaicintartalmuk szerint. Az habanero paprika például olyan csípős, hogy lenyelve képes agyi érösszehúzódásokat okozni, amik borzalmas migrénrohamok formájában jelentkeznek. A tünetek akár több napig is fennállhatnak.
