Van, aki amint hazaér, már dobja is le magáról, más pedig otthon sem szabadul meg tőle: a melltartó egy olyan ruhadarab, amely mintegy szimbolizálja a nőiességet. Nap mint nap hordjuk nagyon sokan, története azonban legtöbbünk számára ismeretlen. Itt az ideje ezen változtatni!
Lady Gaga nyershús-melltartója. Madonna provokatív, kúp alakú „fehérneműi”. Kényelmes, testhez simuló, varrás nélküli modellek, vagy éppen csipkével és selyemmel gazdagon díszített, hivalkodó, melleket hangsúlyozó, megemelő, a mellbőségen javító, szexi darabok.
A melltartónak sokféle arca van, lehet a csábítás eszköze, vagy puritán, funkcionális darab is, például egy sportoló esetében.
Célja lehet az, hogy elrejtsük, amink van, vagy az, hogy minél inkább megmutassuk a nagyvilágnak. Eltakar, átformál, megemel, funkcionális és divatdarab egyszerre.
Melltartó már az ókorban is volt
Történelme régebbre nyúlik vissza, mint hinnéd. Mínószban már az időszámításunk előtti 14. században ábrázoltak melltartószerű darabokat viselő nőalakokat – ezek az ábrázolások len vagy bőr felhasználásával készült, a mellet megemelő, azt teljesen pőrén hagyó, ma kacérnak nevezhető ruhadarabokat mutattak be.
A görögök aztán a Krisztus előtti 5–4. században inkább elrejteni akarták a melleket, egyben elválasztani azokat egymástól. A római nők szintén mellük leszorítására, elfedésére használtak anyagdarabokat: a fiatal lányok sport közben is felvették őket, de azért is, hogy ne lógjanak később a melleik. Maradtak ránk középkori, annak megfelelően kezdetleges melltartók is – ezek némelyike inkább csak egy kosár nélküli ing, de vannak a leletek közt olyanok, amelyeknek kosara és pántja is van.
Így alakult a történelme
Változást az okozott, amikor a 16. században megjelentek a fűzők, melyek segítségével úgy emelhették ki a nők melleik formáját, hogy közben derekuk karcsúságát maximalizálták. Ez természetesen nagyon előnyös külsőt kölcsönzött számukra, ugyanakkor a korzett meglehetősen egészségtelen következményekkel is járt.
A belső szervek alakját és elhelyezkedését tartósan is képes volt megváltoztatni ez a ruhadarab, így a késő viktoriánus korban ezek helyett már lazább viseletet ajánlottak a nőknek.
A fűzők történelmének ezen korszakában már alkalmaztak olyan megoldásokat, amelyek a mai melltartókra emlékeztettek. Marie Tucek 1893-as szabadalma egy olyan változat volt, amelyben külön kosár volt a két mellnek, használt vállpántokat is, záródása pedig megfelelt a mai melltartókénak. Léteztek már szoptatós korzettek is azoknak az anyáknak, akik egyszerre ragaszkodtak ehhez a divatos viselethez, valamint az anyatejes tápláláshoz. 1889-ben a párizsi világkiállításon Herminie Cadolle egy kétrészes fűzőt mutatott be, melynek felső része tulajdonképpen megfelel a melltartónak: mégsem őt tartják a ruhadarab felfedezőjének.
Korzett helyett született a mai változat
Hagyományosan azonban mégsem őt, hanem Mary Phelps Jacob amerikai társasági személyiséget tartják a modern melltartó feltalálójának, akit Caresse Crosby néven ismert kora. A nő egy eseményre átlátszó ruhadarabot vásárolt, és zavarta, hogy az alatta viselt fűző félreérthetetlenül átsejlő kontúrja rontja a megjelenését.
Két zsebkendőt varrt tehát össze, majd egy szalaggal rögzítette az ad hoc megoldást – és arra döbbent rá, hogy ez a viselet összehasonlíthatatlanul kényelmesebb a fűzőnél, főként tánc közben.
A modern melltartó megfelelt a kor divatja által diktált követelményeknek, valamint a nők nagyobb szabadságát követelő mozgalmaknak is. Caresse-től egyre többen kértek ilyen ruhadarabot: végül a Fashion Form Brassiére Company megalapításával tudta kielégíteni az igényeket. Le is védette szabadalmát, majd Caresse Crosby néven alapította meg az első hivatalos melltartómárkát 1914-ben.
Egyszerre gyűlöljük és imádjuk
A fűző időközben kiment a divatból, az első világháború pedig fel is gyorsította a folyamatot, mivel fémhiányt okozott, a korzett merevítésére már nem pazarolták az alapanyagot. A nők a munka világába is beléptek, nem volt praktikus vagy kényelmes a derekukat elszorító viseletet hordani.
A harmincas évektől már kosárméretet is feltüntettek a melltartókon: ekkoriban a lapos mellkas volt a divatosabb. 1947 óta készítenek párnázott melltartókat, az ötvenes-hatvanas években pedig a csúcsos dizájn hódított. A hetvenes években már a sportosabb, kényelmesebb viseletet keresték a nők, ekkor jelentek meg a sportmelltartók. Ma már léteznek olyan, a protézisek tulajdonságait felvillantó változatok, melyek a részleges vagy teljes emlőeltávolításon áteső lábadozók és ráktúlélők segítségére vannak, ha továbbra is szeretnék megőrizni korábbi megjelenésüket.
Mára gyakorlatilag elképzelhetetlen a tárháza a különböző fazonú melltartóknak: azt ugyan nem lehetett bebizonyítani, hogy a mellek megereszkedését valóban a melltartó hordásával lehet-e megelőzni, vagy épp ellenkezőleg, a mell anatómiailag arra hivatott, hogy önmagát megtartsa. Sokan vannak, akiket kifejezetten zavarja a melltartó viselése, mások ugyanakkor el sem tudják képzelni nélküle az életüket.
