A hátrafelé sétálás egészségügyi előnyei számtalan olyan következményből fakadnak, melyek nemcsak a testünkre, de az agyunkra is hatással vannak. De mi köze az idegsejtekhez annak, ha menetiránytól eltérően mozgunk?
Az autizmus spektrumzavar egyre több fiatalt érint, és egyre korábban ismerik fel a szakemberek is, már óvodáskor előtt megjelennek a tipikus tünetek, ezek között a hátrafelé sétálás az egyik. A korai diagnózis komoly hatással van a későbbi életminőségre, hiszen a terápiák kezdete, az életre tanulás olyan készségek beépülését eredményezheti, amit az autizmussal élők maguktól nem lennének képesek elsajátítani.
Nem csak testtudatosság
Legyünk bármennyire is testtudatosak, a mindennapostól eltérő mozgás bizony megdolgoztat bennünket, ha megfelelően és biztonságosan szeretnénk kivitelezni. Egy lábon állni, kezeinket különféle módon összekeresztezni törzsünk előtt vagy mögött még egy egészséges ember számára is jelenthet kihívást. Hát még a hátrafelé sétálás vagy éppen futás.
Egy tanulmány szerint az autista gyerekek mozgása mintegy egyéves lemaradásban van neurotipikus társaikéhoz képest. Éppen ezért a kisgyermekkori, szokatlan mozgásformák gyanúra adhatnak okot. Hátrafelé járni pedig valóban nem természetes. De egészséges is lehet.
Haladjunk toronyiránt?
Nem véletlenül nevezzük menetiránynak azt, ahogy alapvetően járunk. Lábfejünk kialakítása, törzsünk alakja, testünk domborulatai, ízületeink hajlási iránya mind-mind azt feltételezi, hogy előre közlekedünk. A mozdulatok az első években beépülnek a testmemóriánkba – sőt, azok a csecsemők, akiket szülei testükön hordoznak, már a járás tanulás folyamata előtt képesek a mozgásirányokat leképezni. Nem véletlen, hogy a babahordozás egyik előnye a számtalan pszichés pozitívum mellett épp a mozgásfejlődésre gyakorolt hatása.
Ha felnőttként néha menetirányt váltunk, azzal viszont olyan készségeinket fejlesztjük, melyek a mindennapokban is hasznunkra válhatnak. A hátrafelé séta olyan izomcsoportokat mozgat meg, melyeket a mindennapokban nem erősítünk, legyen szó akár a lábizmokról, akár a tartóizmokról.
Ha mindezt rendszeresen, naponta legalább 30 percig tesszük – bármilyen furcsának is tűnünk majd az utcán közben –, általános egészségügyi állapotunk is javulhat. Edzőteremben, a futópadon is van erre lehetőségünk, mozgáskoordinációnk meg fogja hálálni! Egyensúlyérzékünk is javul, hiszen a talpunk is másképp érinti majd a talajt, és olyan részeit éri majd inger, melyek a többihez képest elhanyagoltak. A talpunk és agyunk közötti összeköttetésről itt írtunk korábban, kiemelve a mezítláb járás előnyeit, érdemes lehet akár a cipőt is ledobni az inverz séta közben, hogy még inkább kihasználjuk a stimuláló hatásokat.
Nemrég hozták nyilvánosságra egy olyan vizsgálat eredményeit, mely a hátrafelé járás szívre gyakorolt előnyeit kutatta. Már tudjuk, hogy nemcsak a koordinációt segíti ez a fajta mozgás, hanem a testzsír arányát is képes csökkenteni, illetve a szív- és érrendszer is jobb állapotba kerül ennek köszönhetően. A kutatás során hat héten át jártak futva és gyalog rendszeresen hátrafelé a vizsgálatban részt vevők, akiknek nemcsak a keringésére gyakorolt pozitív hatást a módszer, hanem az ízületeik állapota is javult az eltérő terhelésnek köszönhetően. Ami rendkívül fontos, ha elkezdenénk, hogy óvatosan fogjunk hozzá, ugyanis az érintett izmaink és ízületeink nincsenek hozzászokva a terheléshez. Ha rendszeresen gyakoroljuk, igazán komoly eredményeket is elérhetünk.
Formálja az egész testet
Nem csak az amerikaifoci-edzéseken megszokott, hogy hátrafelé szaladgálnak a játékosok, a futók is rendszeresen alkalmazzák törzsizomzatuk erősítése érdekében. Maratonisták és ultrafutók edzései során az emelkedőkön való hátrafelé mozgás olyan kiegészítő edzés lehet, ami nemcsak az Achilles-ínat erősíti és az ízületek fokozott terhelhetőségét készíti elő, hanem egy olyan előnnyel is jár, aminek a legtöbb nő is örülne a mindennapokban. Ha valaki ugyanis szeretne igazán kerekded formájú gluteus maximust, akkor bizony ez lesz a megfelelő mozgásforma számára.
