Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A csiklandozás különös testérzet, az apró ingereknek köszönhetően mindenki másképp reagál. De vajon igaz-e a városi legenda, miszerint végzetes esetben akár bele is halhatunk?
A szakértők szerint is veszélyes dolog a csikizés, főként a gyerekeknek. Mutatjuk, miért, és milyen következményekkel járhat.
A csiklandozás komplex fiziológiai következményekkel jár, a szakértők és az orvosok szerint ráadásul bármennyire vicces és cuki, sokkal károsabb, mint gondolnánk. Pedig ki ne szeretné hallani egy kisbaba önfeledtnek tűnő kacagását, vagy éppen apró, ingerkeltő érintésekkel véget vetni a bánatnak – hiszen ha megcsikizzük a gyereket, biztos, hogy abbamarad a sírás, amit nevetés vált fel. Egy bizonyos idő után a kicsit kegyetlenebb gyerekek egymást is szeretettel froclizzák csiklandozva, hiszen rettentően vicces, hogy akár be is pisilhet a nevetéstől az áldozat, és akkor a hét fogásról még nem is beszéltünk.
Hiába nevetünk, nem is élvezzük igazán
A csiklandozás testi tüneteit valószínűleg minden ember átélte már a világon, azonban az orvostudomány meglehetősen későn kezdte el vizsgálni a kérdéskört. Egy tanulmány az élvezeti értékét vette górcső alá nem is olyan régen. Ennek során egy kérdőíves vizsgálatban kérdeztek meg embereket, mennyire tartják élvezhetőnek a csikizést. Mint kiderült, nagyon kevéssé: a válaszadók alig 32 százaléka nyilatkozta azt, hogy valaha is élvezte azt, ha megcsikizték, míg ugyanennyien közömbös emlékként tekintettek vissza rá, a többiek egyértelműen kellemetlennek tartották.
Főként a gyerekek érintettek a bizsergető érzésben, a szülők sokszor csikizik meg őket, hiszen a hatalmas kacagással járó esemény a hangadás miatt kifejezetten pozitív élményekkel jár együtt számukra. A kicsi nevet, szinte abba se tudja hagyni, azaz biztosan élvezi is. Ez azonban nem így van, a nevetés ilyenkor pusztán egy reflex. 1997-ben egy tanulmány során ugyanis megnézték, ez a fajta nevetés mennyiben hasonlít az élettani, öröm által kiváltott kacajokhoz.
A csikizés nem okoz örömet
Az eredmények azt mutatták, a csikizés következtében kiadott nevető hangok nem generálnak a testben olyan pozitív folyamatokat, mint ha például egy jó viccen nevetnénk el magunkat, pusztán testi reakció, a hormonális háttér nélkül. A valódi nevetésnek csak az illúzióját kelti. Akit megcsikiznek, elveszíti a teste feletti kontrollt, és könnyen dominanciaharcba fordulhat át ez a jó mókának induló mozdulatsor. Hiába a játékosság vezeti a szülőt a csikizéshez, a gyereknek egyáltalán nem jó vicc, ha pedig kortárscsoportokban fordul elő, egymás között, ténylegesen hatalmi harccá válhat.
Dr. Richard Alexander, a Michigani Egyetem professzora egyenesen úgy véli, a csiklandozás a dominancia kifejezésének egyik könnyen elérhető formája, a csikizés során jelentkező nevetés pedig nem más, mint az engedelmesség, az alárendelődésre adott evolúciós megoldás.
Sokáig kínzási forma volt a csiklandozás
A kínai történelem során a halálra csiklandozás büntetési, vallatási és kínzási eszköz volt. A Han-dinasztia idején a nemesek körében általánosan elterjedt gyakorlat a leginkább alkalmazott vallatási és kínzási módszer volt, ami gyorsan eredményt hozott – a már fent említett dominancia kifejezése miatt –, nem mellesleg nyomot sem hagyott az áldozaton a veréssel ellentétében, és sokkal kevesebb energiát igényelt a hatalmi oldalról egy másféle bántalmazáshoz képest. A japán vezető réteg is kedvelte ezt a fajta hatalomgyakorlási módszert, ott sok máshoz hasonlóan ennek is kialakult a művészete, amelyet kusuguri-zemének, azaz az irgalmatlan csiklandozás művészetének neveztek.
Nemcsak Keleten, de Európában, még a 19. században is bevett gyakorlat volt így büntetni embereket. Egy 1887-ben íródott cikk, mely az Anglia a régi időkben címmel jelent meg, ezt írja:
Lábukat erősen tartották egy nehéz faigába (…) szándékosan lehúzták a cipőjüket, és csiklandozták védtelen lábuk talpát.
A felnőtteken végzett, már említett vizsgálat során olyan embereket is megkérdeztek a csiklandozásról, akiket gyermekkorukban testvérük bántalmazott. Sok esetben többek között a csiklandozás volt az egyik leggyakrabban alkalmazott formája a testvérek közti erőszaknak. A kutatás során kiderült, hogy az efféle csiklandozás olyan extrém reakciókat is kiválthat, mint például a hányás és a légszomj miatt bekövetkező eszméletvesztés.
Elakad a szavunk csikizés közben
A légszomj lehet az oka annak is, hogy a csiklandozott fél, legyen az csecsemő vagy gyermek, netán felnőtt, egyszerűen képtelen szólni, hogy hagyják abba a számára kellemetlen tevékenységet. A kontrollálhatatlan, ösztönös nevetési reakció egy ponton túl a légzést is veszélyezteti, ennek első jele a csuklás. Ha ekkor sem hagyjuk abba, a tüdő és a környéki izmok is károsodást szenvedhetnek.
És bizony a bizalom is oda lesz. Dr. Richard Alexander szerint a csiklandozás mentális problémákat is okoz, van, hogy egy életen át megmarad. Ez lehet az oka a felnőttkori, érintésekkel szembeni óvatosságnak, ami akár az intimitás kárára is válhat.
