• dns

• Tumblr
• Tweet
• Email
•  

Évekkel ezelőtt volt már egy Audrey Hepburn-láz, amikor is divatba jöttek ismét a színésznő filmjei, és a portréjával díszített tárgyak. Akkoriban választotta a New Woman magazin a színésznőt a világ legszebb nőjének. Stílusát azóta is rengetegen másolják, aki nem másolja - például Zsédenyi Adrienn - arra is hajlamosak rásütni a nagy klasszikust. Idén nyáron is kitört a Audrey Hepburn-láz, először tavasszal Genovában láttam ipari mennyiségű Audrey Hepburn-táskát, majd itthon is. A képen szereplő táskát a Sziget Fesztiválon fedeztük fel, 5500 forintba került, elvitték. Röviden áttekinjük a színésznő életét, ha esetleg valaki szeret a táskájáról részletesen mesélni.

 

Audrey Hepburn belga arisztokrata családban született 1929-ben, a szülei később elváltak, a kislány óriási traumaként élte meg, hogy édesapja elhagyta a családját. A második világháború alatt a család Hollandiában élt, éhezett, nélkülözött, ez a bizonytalanság szintén nagy hatással volt a későbbi életére. A háború után Audrey Hepburn balettozni tanult, majd amikor a család Londonba költözött, már ő is segitett eltartani édesanyját és testvéreit, tánckari balerina lett. Emellett modellkedett, filmekben statisztált, majd miután kiválasztották Colette Gigi című Broadway-darabjának a főszerepére, elindult a színészi pályán, bár szakmai képzésben nem vett részt. A Római vakációban nyújtott alakításáért Oscar-díjat kapott. Az életének nagy találkozásai közt említhető Hubert de Givenchy divattervező, akivel a Sabrina forgatásán találkozott. A tervező alkotta meg azt a kislányos, kifinomult stílust, amelyet azóta is a színésznőhöz kötnek, eközben Audrey Hepburn - viselve a Givenchy-ruhákat - elismertté tette a divattervezőt. Habár a szakmai pályája sikeres volt, az anyaságot tekintette a legnagyobb feladatának. Mel Ferrer rendező feleségeként nagyon nehezen, de sikerült teherbe esnie, egy közös fiúk született. Második fia Olaszországban született, az édesapja Andrea Dotti. A nyolcvanas években már nemigen játszott, az UNICEF jószolgálati nagyköveteként járta a harmadik világot. 1993-ban halt meg a Genfi-tó mellett.