Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Amerikában a mindennapi élet szerves részét képezi, itthon bár már létezik, igazából inkább kiváltság az iskolabusz. Egy budapesti kerület fordíthat a dolgon!
Budapest II. kerületében ősztől próbaüzemben indul el az iskolabusz-szolgáltatás: nem lesz teljes mértékben első ezzel a kerület, mivel jellemzően magánintézmények közt már jelenleg is közlekednek hasonló rendszerben járatok, ugyanakkor az már most körvonalazódni látszik, hogy a II. kerületi szolgáltatás más jellegű lesz.
Egyszer már majdnem lett egy országos hálózat
Bár 2018-ban Palkovics László innovációs és technológiai miniszter arról beszélt, 2020-ra iskolabusz-hálózat épül ki az országban, ez végül nem történt meg. A szülőknek jellemzően maguknak kell megoldaniuk a gyerekek iskolába juttatását, ami az alsóbb évfolyamokban, illetve nagyobb távolságokon nehezen megoldandó feladat is lehet, ha a szülő munkája is korán kezdődik, vagy akár nem is mindig ugyanabban az időpontban kell munkába álljon.
A tanuló gyermeküket kistelepülésekről városba utaztatók, illetve több gyermeket több intézménybe hordók számára is megoldást jelenthet az iskolabusz.
A gyerekeket a háztól iskoláig, majd onnan vissza szállító buszok intézménye a tengerentúlon már százéves.
Az iskolabusz több mint százéves találmány
Már az 1880-as évektől kezdve léteztek iskolabuszszerű járművek az Egyesült Államokban: a ló vontatta, leginkább szekérre hasonló járművekre padokat szereltek, hogy így juttassák el a nebulókat az osztályokba. Az 1920-as években születtek meg azok a típusú járművek, melyeket jellegzetes sárga külsejükről mindenki felismer – még az is, aki életében nem járt Amerikában, de látott már amerikai filmeket.
Ezeknek már volt vászonfedele is, amely legalább az esőtől megvédte a kicsiket, majd a harmincas években elkészültek az első acélszerkezettel rendelkező, üvegablakos iskolabuszok, amelyekre nemcsak úgy felugrottak utasai, hanem – ahogyan ma is – a sofőr mellett nyíló ajtónál szállhattak fel.
1939-ben aztán egy 44 pontból álló lista is született, amely szabályozta azt, hogy milyen technikai követelményeknek kell megfelelnie egy iskolabusznak.
Ezek egyike a jellegzetes sárga szín, amelynek köszönhetően a forgalomban könnyű észrevenni ezeket a járműveket, így remélhetőleg aki iskolabuszt lát, az óvatosan vezet annak közelében.
Az akkoriban lefektetett szabályok a következő évtizedekben természetesen változtak, 1977-ben pedig megszületett az a szabvány, amely az ülések és az utastér biztonságával kapcsolatos részletekre is kitér az iskolabuszok gyártása kapcsán.
Egy 1992-es felülvizsgálat után aztán több vészfék és vészkijárat is került a buszokba, melyek ma már kamerákkal vannak felszerelve, hogy az esetlegesen nem megfelelően viselkedő gyerekeket is ki tudják szűrni, valamint jeladóval is követik őket. Míg kezdetben gyakorlatilag önkéntes alapon zajlott a sofőrök kiválogatása, ma már részmunkaidőben ugyan, de csak olyanok vezethetik ezeket a buszokat, akik átestek egy háttérellenőrzésen, illetve megfelelnek minden biztonsággal kapcsolatos követelménynek is.
A budapesti koncepción még dolgoznak
Azt, hogy a második kerület pontosan mekkora flottát működtet majd és milyen feltételek mellett, az önkormányzat közösségi kapcsolatokért felelős igazgatója, Gyülvészi András sem tudta még pontosan meghatározni a Dívány kérdésére.
„Az igényfelmérést elindítottuk, abból biztosan látszik, hogy mutatkozik igény valamilyen típusú iskolabusz vagy egyéb buszszolgáltatásra”
– tudtuk meg. Gyülvészi András azt is hozzátette, egyelőre csak második kerületi lakcímekről szintén a kerületben található iskolákba tervezik szállítani majd a gyerekeket, de zajlanak már egyeztetések szomszédos településekkel is iskolabuszok ügyében.
Az őszi próbaüzemet jellemző útvonaltervet, járatsűrűséget egyelőre nem tudta meghatározni, sem azt, hogy hány busszal dolgoznak majd, de, mint elárulta, a BKK-val is egyeztetnek már, és igyekeznek a jó gyakorlatokat is beépíteni működési rendjükbe.
Most csak jó pénzért létezik a fővárosban ilyen szolgáltatás
A nagy kérdés a többi mellett az lesz, vajon milyen ár mellett lehet majd ezt a szolgáltatást igénybe venni – már ha fizetős lesz, ezt nem tudtuk meg a kerülethez intézett megkeresésre adott válaszból. Amerika sem egységes ebből a szempontból: nem is mindenhol üzemeltetnek iskolabuszt, van, ahol a „túl közel” élő gyerekek nem használhatják azt, van, ahol fizetni kell, míg máshol ingyenes a használat.
Magyarországon jelenleg is működnek már iskolabuszos szolgáltatók, de ha megnézzük, milyen intézményeket látnak el, azt látjuk, hogy
budapesti, tandíjas magániskolákhoz viszik a gyerekeket, az interneten elérhető tarifák pedig ehhez is vannak igazítva: tanévenként több százezer forintba kerül az, ha a gyerek minden reggel iskolabuszra szállna BKV helyett.
A kisebb-nagyobb buszok némelyike óvodákat is kiszolgál, bármilyen furcsának is tűnhet a koncepció egy ekkora gyermek esetében – mindenesetre erősen fizetős szolgáltatásként akár a város másik feléből is beviszi a nebulókat az intézménybe, minél messzebbről, annál többért. Kíváncsian várjuk, vajon lehet-e a második kerület az a fecske, amely elhozza az iskolabuszok elterjedését, legalább a fővároson belül.
