Talán nem túlzás azt állítani, hogy a szexizmus, a nemi alapú megkülönböztetés a mindennapjaink szerves részét képezi. Ennek következtében elkerülhetetlen, hogy a gyerekeink is találkozzanak a jelenséggel. Épp ezért fontos, hogy beszélgessünk velük a témáról.
A nemi sztereotípiák korán megjelennek. A két-három éves gyerekek nemcsak kategorizálják az embereket a nemük alapján, de elkezdenek kialakulni a nemi sztereotípiák is. Ez részben az általunk mindennap használt kifejezések és címkék miatt történik, részben pedig az úgynevezett fiús és lányos ruhák, játékok és tevékenységek következtében.
A környezetet nem tudjuk megszűrni
A gyerekek magukba szívják ezeket az információkat. És mihelyst észrevették, hogy ezek olyan kategóriák, amik a felnőttek szemében fontosak, törekedni fognak arra, hogy minél több, az egyes kategóriákra jellemző tulajdonságot azonosítsanak, a környezetükben pedig bőven vannak ilyenek.
És bár egyre több szülő törekszik nemi szempontból semleges ruhákat és játékokat vásárolni a gyerekeinek, egyre több olyan mese vesz minket körül, amiben a nők is lehetnek erősek és bátrak, a gyerekek jellemzően mégsem ezzel a hozzáállással találkoznak a külvilágban. Elkezdik magukévá tenni, hogy a lányok kedvesek és gondoskodók, míg a fiúk kemények és érzelemmentesek. Korán megtanulják, hogy a vezető szerepeket – legyen szó iskoláról, politikáról vagy más közösségekről – jellemzően férfiak töltik ki, míg a nők életének egyre inkább kötelező tartozéka a gyereknevelés. A szexizmus olyan mélyen gyökerezik a kultúránkban, hogy hiába tanítjuk otthon másra a gyereket, a környezete hatásait nem fogjuk tudni megszűrni.
Éppen ezért fontos, hogy már kis koruktól kezdve őszintén beszélgessünk velük a témáról. Ha azt akarjuk, hogy a gyerekeink felismerjék a rasszizmust és a faji megkülönböztetést, beszélnünk kell velük a különböző etnikumokról, ha pedig azt akarjuk, hogy felismerjék és megismerjék a mindennapi szexizmust, meg kell tanítanunk nekik, hogy mi számít annak.
A szexizmus fogalma
Dr. Erin Pahlke amerikai pszichológus kutatásai során dolgozott óvodásokkal is. Meghatározta a gyerekeknek, hogy mi is a szexizmus: olyan előítélet, diszkrimináció, amely az emberek nemén vagy nemi szerepén alapul. Olyan példákat hozott a gyerekeknek, amik segítenek azonosítani a jelenséget. Például ha valaki azt mondja, hogy bizonyos játékokat kizárólag fiúk játszhatnak. Vagy ha azt mondjuk egy hosszú hajú fiúra, hogy lányos a frizurája. És hogy orvosok csak fiúk lehetnek, ápolók meg csak lányok. Ezt követően Pahlke és csapata a gyerekek segítségével olyan válaszokat találtak ki, amik segíthetnek kimászni a szexista helyzetekből.
Nem elég felismerni a problémát
A legtöbb gyerek már az általános iskola elejére elsajátítja a nemi sztereotípiákat. Pahlke szerint azért is fontos beszélni ezekről, mert különben a gyerekek téves következtetéseket vonhatnak le. Ilyen például, hogy a lányok azért nem lesznek vezetők, mert nem elég okosak, nem tanulnak eleget, vagy mert egyáltalán nem akarnak azokká válni. A nemi megkülönböztetés eredményét hangsúlyozó példák említésekor rendkívül fontos, hogy ezeket összekapcsoljuk a kiváltó okokkal.
Ha csak azt felvetem a gyerekemnek, hogy vajon miért nincs több női politikus a parlamentben, ő nagy eséllyel azt fogja gondolni, hogy azért, mert a nők nem teljesítenek elég jól az adott pozícióban. Ez könnyen elkerülhető, ha továbbvisszük a diszkriminációval kapcsolatos kérdésekről a beszélgetést. Az pedig, hogy segítünk a gyerekeknek megérteni, hogy egyáltalán nincs rendben, ha csupán a nemük miatt teszünk különbséget két ember között, később is ösztönözni fogja őket arra, hogy ne nézzenek félre, ha egyenlőtlenséget tapasztalnak.
