Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Általában nagy dicsőségként éli meg a szülő, ha a gyereke külföldi egyetemen tanulhat tovább. Ugyanakkor ez a döntés hatalmas áldozatokkal jár, és nem csupán akkor, amikor a tandíjat kell befizetni. Addig is segítenünk kell a gyerekünket a választásban, és lehetőleg nem rajta keresztül kiélni a saját álmainkat.
A hazai oktatási rendszer ugyan lehetővé teszi, hogy a csemete külföldi egyetemi álmokat dédelgessen, de külön felkészítésre, az unión kívül pedig nemzetközi érettségire van szüksége ahhoz, hogy ez valóra is váljon. A magyar érettségi és felvételiztető rendszer eltér a többi országétól követelményrendszerében és ütemezésében egyaránt. Ha nem csupán egyetlen egyetemet tűztünk ki célul, akkor bizony nem kis feladat összehasonlítani a különböző országok kínálatait és követelményeit. Nádas Rita, az Euroexam International go2uni programjának Cambridge-ben végzett vezetője, pszichológus konzulense személyre szabott, független tanácsadással kíséri végig a diákok útját, így ha van valaki, aki hiteles információkkal szolgálhat a témában, hát ő az.
Pontosan mikor kell elkezdeni készülni egy külföldi egyetemre, a felvételire?
A go2uni programban az angol nyelvű külföldi továbbtanulást támogatjuk, és az érettségi előtti év nyarán kezdjük el a közös gondolkodást a továbbtanulásról: ekkor beszélünk a diákokkal és családjukkal a lehetőségekről, felvételi követelményekről, gondolkodunk együtt arról, hogy milyen terület/ország/egyetem illene legjobban a diákhoz. Meghatározzuk az elkövetkező időszak tennivalóit, időbeosztását, és segítünk az iskolai tanárának ajánlást írni. Minden diák kap egy szakmai mentort is, aki a nyár folyamán segít megismerni a hasonló szakirányok közötti különbségeket, például mi a különbség a közgazdaságtan és az üzleti tanulmányok között, és melyik illik a diákhoz. Továbbá segít mélyíteni a meglévő érdeklődését. Ekkorra ideális esetben a diák már tudja, hogy mi érdekli, és tisztában van az erősségeivel és a gyengeségeivel. Így van egy elképzelése arról, milyen területen szeretne továbbtanulni. Ezenkívül rendelkezik minimum B2-es, de inkább C1-es szintű angol nyelvtudással.
Mi a helyzet azokkal, akik már fiatalabb korukban ilyen irányba szeretnének haladni?
A fiatalabb diákok számára a legfontosabb, hogy okosan használják fel az iskola és a család nyújtotta lehetőségeket arra, hogy minél jobban megismerjék magukat: mi érdekli őket, mivel szeretnének foglalkozni, hol és hogyan töltik szívesen a szabadidejüket. És persze folyamatosan fejleszteniük kell az angoltudásukat.
Ez semmiképpen sem árt, még akkor sem, ha a gyerek még nem tudta pontosan eldönteni, milyen irányba szeretne továbbtanulni. Egyre több ilyen, magát nehezen elhatározó, vagy többirányú érdeklődésű fiatal él hazánkban és külföldön egyaránt. Mi segíthet jó döntést hozni?
Nagy különbségek vannak a diákok között: vannak, akik pontosan tudják, mit szeretnének tanulni, másoknak csak hozzávetőleges elképzeléseik vannak. Fontos látni, hogy vannak középiskolák Magyarországon, ahol a már kikristályosodott érdeklődésű tanulókat fantasztikus tanárok segítik, rengeteg lehetőséggel kínálják meg őket, tanulmányi versenyekre készülnek velük. Az ő esetükben különösen fontos, hogy a továbbtanulási támogatás során ne terheljük le őket pluszfeladatokkal: mi igazodjunk hozzájuk, és ne őket akarjuk beleerőltetni egy univerzális programba. Nekik célzott, egyéni segítséget adunk a speciális felvételi körülményekhez. Az angol vagy amerikai diákok nyilván helyzeti előnyben vannak, mert a saját középiskolai oktatásuk a saját egyetemi rendszerükre készíti fel őket. Nekünk az a dolgunk, hogy egy tehetséges, kiváló tanárok által tanított magyar diák ne kerüljön hátrányba a célországban élő helyi diákokhoz képest. Olyan tanuló is van, aki még nem tudja, mit szeretne hallgatni, vagy azért, mert sok minden érdekli, vagy azért, mert eddig nem is hallott érdemben egy sor olyan dologról, ami érdekelhetné, mint például a zoológia.
A választás legalább olyan nehéznek tűnik, mint elvégezni az egyetemet. Honnan tudhatná egy 17 éves gyerek, hogy évtizedeken át milyen típusú munkát végezne szívesen?
A bizonytalanság teljesen rendben van fiatalkorban, már csak azért is, mert tőlünk nyugatabbra az egész életen át tartó tanulást komolyan veszik. Nem gondolják, hogy az ember az alapszakon szerzett tudásával fog nyugdíjba menni. A bizonytalanabb diákokra építve több országban elérhetők rugalmas szakok, és van az amerikai típusú képzés is – nem csak Amerikában –, ahol az első két évben nem is kell szakot választani.
Ez nagyon jól hangzik, ugyanakkor mit tehet az a fiatal, akinek egy éven vagy akár pár hónapon belül kell döntenie valamilyen irányban?
Az Euroexam International programjában egy külön workshopot tartunk a továbbtanulni készülő diákoknak, ahol sorra vesszük azokat a lehetőségeket, amik segíthetik őket a szakválasztásban. Itt nem méregdrága, évekig tartó iskola melletti elfoglaltságra kell gondolni. Rengeteg lehetőség van, ahol a diák kipróbálhatja magát: egyetemek, kutatók nyílt napjai; iskolai shadowingprogramok; neves egyetemek ingyenes online kurzusai.
Sok diákunk jelezte, hogy az egyhetes nyári kurzusunkon értette meg igazán, mivel foglalkoznak a társadalomtudósok, mi minden lehet az emberből egy természettudományi képzés után: legutóbb 39 különböző szakmát gyűjtöttek össze. Volt olyan diákunk is, aki orvos mentorunkkal együtt dolgozva, a laborban jött rá, hogy mégis inkább összehasonlító irodalommal szeretne foglalkozni – ő most egy elit angol egyetemen tanul irodalmat. Egy másik diákunk ugyanott szeretett bele az élettanba, és a tanfolyam után hetente bejárt az egyetemre önkéntesként segíteni – ő most kezdte az orvosit.
Ki kompetens valójában a döntések meghozatalában? Mennyire szól bele a szülő, a tanár, és mennyiben érvényesülnek a gyerek érdekei, akarata?
Mi úgy véljük, a külföldi továbbtanulás elsősorban családi döntés, hiszen a költségek is rendszerint a családot terhelik. Hiszünk benne, hogy a szülők és a tanárok ismerik a legjobban a gyerekeket, ezért kikérjük a véleményüket. Ugyanakkor borzasztóan fontos, hogy a diákot valóban érdekelje az, amit tanul az egyetemen, és ne csak azért legyen ott, mert a felnőttek szerint majd ez ad neki biztos megélhetést.
Pontosan ezért már a felkészülés során felnőttként kezeljük a diákot: az ő feladatairól van szó, az ő felelőssége, hogy ezek időben elkészüljenek. Magáénak kell éreznie a célokat, amikért együtt küzdünk a felkészülés során. Természetesen itt is igaz, hogy a gyerek helyett semmit sem szabad megcsinálni, egyrészt mert ez etikátlan és a felvételi folyamatból való kizárást eredményezheti, másrészt mert legkésőbb az első félévben kiderül, hogy nem motiválja ez a terület.
Számomra nagyon informatív és izgalmas az első családi beszélgetés: itt mindig a fiatalt kérdezem először, és nagyon érdekes, hogy ki válaszol: a gyerek vagy a szülő? Volt olyan család, ahol a szülő nem hagyta szóhoz jutni a gyerekét, és a későbbiekben is dominálta a folyamatot, de a legtöbben azért nagyon jó fejek, ismerik a kamasz gyereküket, megbíznak benne, hagyják érvényesülni.
Hogyan kerüljük el a nyomásgyakorlást akármelyik részről?
Teljesen érthető, hogy minden szülő a legjobbat szeretné a gyerekének. De az ő saját pályaválasztásuk egy nagyon más korban, más geopolitikai helyzetben történt, ezért ami akkor „biztos megélhetést” jelentett, az egyáltalán nem biztos, hogy ma is vonzó pályakép. Egy mai kamasz esetében nagy a valószínűsége, hogy még nem is létezik az a munkakör, amelyben dolgozni fog. Mégis, hogyan tudjuk mi, felnőttek jól segíteni a továbbtanulási folyamatot? Én azt látom, hogy fontos a bizalom a gyerek preferenciái, választásai iránt. Ugyanakkor fontos tudni, hogy mindig van lehetőség korrigálni vagy váltani. De a három legfontosabb, amit szülőként adhatunk, az az önismeretet segítő lehetőségek, a nyelvtudás és a rugalmasság, amivel készen állunk a változásokra.
