A várandósság alatt a többség csak a természetes szülésre készül, és teljesen váratlanul éri, amikor valamilyen okból végül császárra kerül a sor. Pedig nem árt, ha ezzel kapcsolatban is képbe kerülünk, hogy megkíméljük magunkat a későbbi traumáktól.
Tizenhét éves koromtól abban a tudatban éltem, hogy ha majd gyerekem lesz, akkor biztos, császárral fogok szülni a gerincműtétem miatt. Különösebben nem tulajdonítottam ennek jelenséget, úgy voltam vele, hogy ez van, a gerincemen már úgysem tudok változtatni. Aztán amikor már tervezési fázisban voltunk, elmentem az ortopédiára, ahol nagy meglepetésemre közölték, hogy semmi akadálya nincs a természetes úton való szülésnek, így onnantól már fel sem merült bennem más. Szerencsére végül nem is történt semmi gubanc.
Sajnos azonban sok barátnőm nem volt ilyen szerencsés. Hiába készültek hüvelyi szülésre, a vége császármetszés lett farfekvés, fájásgyengeség és más okok miatt. Volt, aki tudta, hogy ez benne van a pakliban, míg másnál a szülőszobán döntöttek úgy, hogy beavatkozásra van szükség. Ezt pedig érthető okokból nem mindenki viselte jól.
„Igen gyakran elhangzik az a szlogen, hogy a császármetszés biztonságosabb és könnyebb út az anya és a baba számára” – mondja Veisenberger Eleonóra dúla, perinatális szaktanácsadó-jelölt, a Császárvonal szakértője. „A valóság az, hogy a császármetszés bár sokkal biztonságosabb, mint évtizedekkel korábban, még mindig egy nagy hasi műtét, ahol 10 réteget vágnak, illetve húznak szét, hogy az újszülöttet kiemeljék. Nem kétséges, hogy vannak olyan, vitathatatlan császárindokok, melyeknél mérlegelés után a műtét elenyészően kisebb rizikót hordoz, mint a hüvelyi szülés. Ilyen esetben nem kérdés a császármetszés szükségessége, ennek eldöntése orvosi feladat. Az már más kérdés, hogy egységes szakmai irányelv nélkül és igen különböző szemlélettel vannak olyan indikációk, melyeket máshogy súlyoznak egyik vagy a másik helyen. Így előfordulhat, hogy az egyik kórházban programcsászárra kiírt édesanya egy másik helyen két héttel később háborítatlanul egészséges babát szül hüvelyi úton.”
Egyre több helyen támogatják a császármetszés utáni hüvelyi szülést
A császármetszés körül több más tévhit is kering, ebből az egyik legfőbb, hogy császár után csak császárral lehet szülni. Ennek az alapja az, hogy a császár utáni hüvelyi szülésnél (Vaginal Birth After Caesarean, VBAC) fennáll a hegszétválás veszélye, ami kockázatos lehet a baba és az anya számára is. Ha minimum 2 év eltelt az első szülés óta, akkor ez 10 000 hüvelyi szülésből 20-32 alkalommal fordul elő, ezért vajúdás alatt fontos a fokozott figyelem. Magyarországon orvosa és kórháza válogatja, hogy ezt mennyire támogatják, de alapvetően egyre több helyen van már erre lehetőség.
Mi a Császárvonal?
Egy császárral szült édesanyákat támogató, komplex, érintett édesanyák kezdeményezésére létrehozott projekt. Főbb elemei: egy ingyenes mobilapplikáció (Android/iOS), illetve szakértői Facebook-csoportjuk, ahol minden érintett segítséget és válaszokat kap a császármegelőzéstől a VBAC-ig.
Szintén tartja magát az az elgondolás, miszerint császár után nehezebb szoptatni. Ez azonban csak részben igaz, mondja Veisenberger Eleonóra. „A tejtermelés nem a szülés módjától függ. Az tény, hogy a baba szeparációja már nehezíti a gördülékeny szoptatást, és nyilván az anya fizikai állapota miatt is több segítséget igényelhet. Szerencsére vannak már olyan kórházak, ahol igyekeznek az újszülöttet igen hamar kivinni az édesanyjának, és segítik a szakszerű mellre helyezést. Sőt, előfordulhat az is, hogy az édesanya már a műtőben mellkasra kapja a babáját. De tény, hogy még nem ez a többségi gyakorlat.”
Kell a segítség
Császármetszés után jelenleg az az általános, hogy ha a baba állapota megfelelő, akkor az apához kerül szőrkontaktusra. „Ha van is arany óra, az késleltetve történik, amikor az anyát kitolják a műtőből. Sajnos még mindig előforduló gyakorlat, hogy jó állapotú babákat is hosszabb időre elvisznek inkubátorba „akklimatizálódni” – mondja a dúla.
Abban az esetben, ha a kismamát epidurális érzéstelenítéssel műtötték, akkor utána rendszerint 6 órát feküdnie kell, vagyis ilyenkor egyedül nem tudja ellátni a babát, ezért az újszülöttek a csecsemőosztályra kerülnek. Veisenberger Eleonóra tapasztalatai szerint egy jó állapotban lévő édesanya ugyanakkor szépen figyel a babájára. „Az apukák szintén nagy segítséget jelentenek. Vannak helyek, ahol a dúlákat engedik, hogy figyeljenek, és ha kell, segítsék az édesanyákat az arany órában az édesapák mellett. A szülésznők szintén rá-rápillantanak a babára, anyára. Van kórház, ahol a csecsemős nővérek vagy laktációs tanácsadó segít ilyenkor.”
Kompetensnek kell kezelni az anyát
Míg egyes kismamák örülnek a császárnak, mások csalódottak, mert szerettek volna hüvelyi úton szülni. Nem ritka, hogy egy anya emiatt úgy érzi, nem is ő szülte meg a gyerekeit. „A megfelelő kommunikáció igen sokszor tudna javítani a helyzeten, hogy az édesanyák ne érezzék magukat magukra hagyva a félelmeikkel, kétségeikkel, kérdéseikkel. Hogy kompetensnek kezeljék őket a döntés meghozatalánál is, és hogy a műtét után megkapják azt a segítséget, amely segíti őket mind fizikailag, mind pszichésen. Senki se érezze azt, hogy a műtét előtti vajúdás felesleges volt, hogy magára hagyták, és nem segítik a műtét utáni, valljuk be, elég fájdalmas kihívásoknál, mint a felállás vagy az első napok átvészelése. Hogy minden újszülött minél előbb és állandóra az édesanyjához kerüljön” – hangsúlyozza a szakértő.
„A legnagyobb lépés talán az, ha az anyának sikerül eljutnia arra a pontra, hogy meg meri, tudja, akarja fogalmazni először magának, majd másnak is, ha valami nem kerek. A gyógyulás útja mindenkinél más. Egyéni és csoportos szülésfeldolgozók keretében is lehet dolgozni rajta. Le lehet írni a közösségi médiában, nőket támogató szervezeteknek, lehet írni a szülészorvosnak és a betegjogi képviselőnek visszajelzést. Fontos, hogy elismerjük a másik fájdalmát, hiányérzetét, ne bagatellizáljuk azt. És fontos az is, hogy ahol a műtét nem okozott negatív érzelmet, ott ne akarjuk azt megváltoztatni.”
