Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Sok múlik azon, otthon mennyi teret adunk a gyereknek, hogy kipróbálja magát. A családi kupaktanácsok például kiváló alkalmak a vezetői készségek gyakorlására.
Ahogy a gyerekek növekednek, és közelednek a felnőttkor felé, egyre inkább szükségük lesz arra, hogy gyakorolják, miként lehetnek pozitív hatással saját magukra és másokra is. Ezek a készségek nem mindenkinél jönnek maguktól, mert sok gyerek sosem került olyan helyzetbe, ahol ezt gyakorolhatta volna. Pedig ahhoz, hogy valakiből magabiztos vezető legyen, lényeges, hogy az ezzel járó dolgokat egy biztonságos környezetben sajátíthassa el és gyakorolja, írja Marilyn Price-Mitchell a Psychology Today-en.
Pszichológusok és családterapeuták, élükön a pozitív fegyelmezés alapítójával, Jane Nelsennel már régóta javasolják a családi kupaktanács bevezetését, mely az egész családra pozitív hatással van. Ezek a heti rendszerességgel megtartott alkalmak jó lehetőséget adnak a problémák megbeszélésére, a tervezésre és a közös játékra is. Mindemellett pedig gyermekünk kipróbálhatja, milyen vezetőnek lenni.
Hogyan vezessük be a családi kupaktanácsot?
A családi tanácskozásokat 4 éves kor felett érdemes bevezetni. A gondolata elsőre ijesztő lehet, főleg egy kamasz számára, mert nem tudja, mire számítson, éppen ezért szánjunk időt arra, hogy elmagyarázzuk neki, ez miért fontos. Mondjuk el, hogy a rendszeres összejövetelek segítik a családon belüli kommunikációt és a közös problémamegoldást. A tanácskozások célja, hogy olyan döntés szülessen, ami mindenkinek megfelel, így mindenki lehetőséget kap arra, hogy képviselje az álláspontját. Az összejövetelek fontos tulajdonsága, hogy előre megbeszélt napirendi pontok vannak, amelyeket hét közben gyűjt össze a család. Ilyen lehet például a nyaralás megtervezése, a különböző kütyük használatával kapcsolatos nézeteltérések, heti teendők, és bármi más, családtagokat érintő dolog.
Mire is jó a közös tanácskozás?
A gyerekek nem szeretik, ha állandóan nyaggatják őket, és rendszerint a szülők sem szeretik a nyaggató szerepét. Aletha Solter fejlesztő pszichológus, a magyarul is kapható „A bölcs baba” című könyv szerzője saját példáján szereti szemléltetni, hogy milyen hasznos tud lenni a problémák közös megoldása.
Az egyik összejövetelen Solter elmondta a gyerekeinek, hogy mennyire rosszul esik neki, hogy szanaszét hagyják a dolgaikat, miután hazaértek az iskolából. Szeretett volna megoldást találni a problémára, ám a gyerekei azt mondták, túl fáradtak olyankor, hogy elsétáljanak a szobájukig, és oda tegyék a holmijaikat. Végül abban állapodtak meg, hogy a nappaliban hagyhatják a cuccaikat, de vacsoráig el kell pakolniuk.
Solter elmondása szerint ez eleinte tökéletesen működött, de egy hét után újból visszatért a probléma. Azonban nem kezdte el őket nyúzni azzal, hogy rámoljanak el, hanem ismét felvette a témát a tanácskozás megbeszélnivalói közé. Akkor a gyerekei arra kérték, hogy emlékeztesse őket a pakolásra, ám végül ehelyett inkább kitaláltak egy nonverbális jelet. Mivel a gyerekei akkoriban már felváltva terítették az asztalt, a jel az lett, hogy akinek a cucca nincs a helyén, annak a tányérját lefelé fordítják, így mutatva, hogy addig nem ehet, amíg el nem pakol. Ez a megoldás végül kiválóan bevált, és még arra is volt példa, hogy a gyerekeknek az édesanyjukat kellett emlékeztetni a rendrakásra, mert valamit a nappali padlóján felejtett.
A kupaktanács felépítése
Érdemes egy állandó struktúrát kialakítani, és minden alkalommal azt követni. Elsőként találjunk ki egy közös rituálét a tanácskozás megnyitására, ami lehet például egy közös versmondás vagy gyertyagyújtás. Ezt követően pedig mondjunk köszönetet egymásnak a heti jó dolgokért: ez lehet például egy finom házi süti anyától, egy jól sikerült dolgozat, vagy bármilyen kedvesség a másiktól.
Ezután szánjunk 10-15 percet a közös tanulásra: ez lehet például valamilyen aktuális esemény vagy bármi más: például technológia, táplálkozás, pénzügyek, zene, vallás, a lényeg, hogy az egész családot érdekelje. Utána összegezzük a hetet, mi volt a jó, mi volt a rossz.
Ezt követően jöhetnek azok a problémák, amiket a családtagok előzetesen jeleztek, hogy szeretnék megtárgyalni. A legjobb, ha heti egyre korlátozódunk. Kérjük meg a témát javasló személyt, hogy mondja el az álláspontját, majd mindenki javasoljon rá megoldást. Próbáljunk olyat találni, ami mindenkinek megfelel, ellenkező esetben halasszuk el következő hétre a témát.
Ezután jöhet a következő hét megtervezése: családi programok, gyerekek sportmeccsei, kirándulás, koncert, házimunkák. Itt eshet szó a távolabbi tervekről is. Végezetül zárjuk az összejövetelt közös szórakozással, melynek a megtervezését érdemes minden héten másra bízni: ez lehet egy társasjáték, közös pizzázás vagy akár egy mozi.
Sikeresebb, aki megfogalmazza a céljait
A gyerekek nagyjából iskoláskortól alkalmasak arra, hogy valamilyen fontosabb szerepet töltsenek be ezeken a tanácskozásokon, ezzel pedig gyakorolhatják a tervezést, a mások előtti véleménynyilvánítást, a döntéshozást és a problémamegoldást – csupa olyan dolgot, ami segít nekik jobb vezetővé válni.
Régóta tudjuk, hogy a célok meghatározása nagyon fontos a későbbi sikeresség érdekében, legyen szó tanulásról, munkáról vagy családról. Kutatások kimutatták, hogy a célkitűzés kapcsolatban áll a magabiztossággal, a motivációval és az önállósággal. Sőt, egy vizsgálatból az is kiderült, hogy azok, akik írásban is megfogalmazzák a céljaikat, 33 százalékkal sikeresebbek, mint azok, akik csak gondolatban teszik ezt meg.
A családi tanácskozások pedig nemcsak arra alkalmasak, hogy a gyerekek részt vegyenek a célok kitűzésében, de arra is, hogy nyomon kövessék azokat. Idővel így természetessé válik számukra ez a folyamat, és megtanulják, hogy a vágyaik eléréséhez kitartásra és elszántságra van szükség. Megtapasztalják, hogy a sikerhez vezető úton problémák adódhatnak, amelyeket meg kell oldani. Közben pedig megtanulnak tisztán kommunikálni, együttműködni másokkal, ami mind fontos készség ahhoz, hogy jó vezető váljon belőlük.
