Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nem az a bajom, hogy osztálypénzt szednek a szülőktől, amit a gyerekekre fordítanak. Hanem az, hogy az iskolafenntartás költségeit is áttolják. Az osztálytermet nem a szülők feladata kifesteni, ahogy a villanykörtét sem velük kellene megvetetni. Értem, hogy sokszor nincs más választás, de ilyesmire pénzt koldulni egyszerűen méltatlan.
Gyakorló szülőként, két, évek óta iskolás gyerekkel elég furcsa lenne rácsodálkozni az evidensre: az iskola pénzbe kerül. Nem is azzal van a bajom, hogy meg kell venni a tanszert, mert hogy miért ne kellene? A (részben) ingyenes tankönyvnek persze örülök, bár részemről ugyan egyáltalán nem lenne elvárás. Ugyanígy nincs semmi bajom azzal sem, hogy pénzt szednek, ha moziba, fagyizni, vagy színházba vinnék a gyerekeket.
Sőt, én még azzal is egyetértek, hogy ha egy-két család költségvetésébe ez nem fér bele, akkor legyen már annyira szolidáris egymással az osztály, hogy összedobják azt a pár száz forintot!
Ezekkel a költségekkel nekem a világon semmi bajom, hiszen a gyerekekre megy. Elmondom, hogy mivel van helyette. Azzal, hogy sok helyen az iskola fenntartását is részben a szülőkkel fizettetik. Ez pedig – a nevében is benne van – a fenntartó állam vagy egyház feladata lenne, és nem a szülőké.
Egyik ismerősöm mesélte, hogy amikor a gyereke bekerült a középiskolába, rögtön az első szülői értekezleten közölték, hogy mennyire szuper, hogy négy évre megkapta az osztály a termet, csak hát, amint a kedves szülők is látják, kissé leharcolt állapotban van. Tehát szavazzanak, van-e igény arra, hogy kifestessék a termet, és rendesen, otthonosan berendezzék a gyerekeknek? Ha igen, az nagyon örömteli, természetesen a költségek a szülőket terhelik. Ja, és ha már itt tartunk, jó lenne bútorokról is gondoskodni, mert amiket most a teremben látnak, az az előző osztály tulajdona, ők vásárolták, és el is fogják magukkal vinni.
Tisztára, mint amikor egy család új lakásba költözik: a régi lakók viszik a bútorokat, az újak meg csinálnak egy tisztasági festést, majd beköltöznek a saját holmijukkal, a saját költségükön. Csakhogy ebben az esetben a lakás a családé. Ezzel szemben az iskola az államé.
A következő tétel általában a higiéniai felszerelés szokott lenni, mert természetesen magától az sincs. Iskolája válogatja, hogy hogy oldják meg, van, ahol félévenként beszednek minden szülőtől ötszáz forintot, abból veszik meg, és van, ahol egyenesen behozatják a WC papírt, szappant a gyerekekkel.
Nem egy helyről hallottam azt is, hogy az iskola minden tanulójától beszednek év elején pár ezer forintot. Ennek a hozzájárulásnak van valami költői neve, és ebből a pénzből vesznek meg minden apróságot: függönyt az ablakokra, a krétát, a nyomtatópapírt, a villanykörtét, meg a felmosó szert a takarítónőnek. Persze, tudják, hogy ez fenntartói feladat, szoktak is kérni rá pénzt a KLIK-től, és kapnak is, csak általában nem annyit, nem akkor, és nem arra, amire kérik. Úgyhogy arra jutottak, hogy inkább így oldják meg.
Nem örülnek neki, de inkább ez, mint hogy kréta- vagy fénymásolt feladatlap hiány miatt álljon a tanítás. A szülők sem örülnek, de nincs mit tenni, fizetnek, fenntartják az iskolát, és az oktatás folyamatosságát.
A rögtönzött felmérésem után egyébként semmiféle rendszert nem sikerült felfedeznem, hogy mitől függ, hogy fizettetnek-e a szülőkkel az iskola fenntartásáért, van sem. Találtam olyan egyházi iskolát (ezek ugyebár köztudottan sokkal jobban vannak eleresztve, mint az államiak), ahol kőkeményen beszedik még a fénymásolópénzt is, ami majdnem egymillió forintot jelent évente, habár nyilván enélkül sem fogyna el a papír év közben. És találtam olyan állami iskolát, ahol a szülők csak pislogtak erre a hírre, mert náluk még vécépapír is van, és nem ők viszik be. És fordítva is, vagyis mindenféle kombinációra volt példa.
Ez egyébként, ahogy megfigyeltem, minden szülő kedvenc témája így év elején. Bárkit kérdeztem, hosszasan taglalta, hogy mi mindenre szed pénzt az iskola, és ezek nagyobb része nem mozira, könyvre és élményre megy, hanem az iskola fenntartására. Mondjuk addig jó, amíg nem kórházi sztorikat mesélünk egymásnak, otthonról behozott kötszerrel és infúziós palackkal. Oké, szar poén volt, habár.
És akkor még ott vannak a jótékonysági bálok, a családi napok, a hulladékgyűjtések, és más iskolai megmozdulások, amik szintén arra mennek ki, hogy a szülők a zsebükbe nyúljanak, mert enélkül sosem lenne fedett kerékpártároló, műanyag nyílászáró, meg Afrika térkép, és a tornaterem parkettáját is csak ebből tudják kicseréltetni, mert több csiszolást már nem bír ki, így is itt-ott kilátszik már alóla a bitumen.
Természetesen a bálokon, jótékonysági rendezvényeken nem kötelező részt venni, és nem is arról szólnak, hogy végromlásba döntik azokat a családokat, akinek a megélhetés is nehéz. Hanem arról, hogy van az iskolafenntartónak egy feladata, nevezetesen, hogy fenntartsa az iskolát, csakhogy helyette „ki fárad el hamarabb” alapon odatolja a költségek egy jelentős részét a szülőknek. Végül is az ő gyereküknek kellemetlen, ha nincs vécépapír, nem a fenntartónak.
Persze ha ugrálóvárat szeretnének a gyerekek az iskolaudvar közepére, meg lufis bohócot gyereknapra, rendben, azt tényleg fizessék a szülők! De belekényszeríteni az iskolákat, hogy villanykörtére meg fénymásolópapírra kolduljanak pénzt, annyira, de annyira méltatlan, sőt megalázó!
