A szülés körüli anyai öngyilkosság sajnos túl gyakori. Ne becsüljük alá a depressziós tüneteket, ne ítélkezzünk, hanem segítsünk.
Az anyai halálozás okai napjainkra sokat változtak: míg régebben főként fertőzésben hunytak el az anyák, az antibiotikumoknak köszönhetően ez már extrém ritka. Ma más a helyzet, a gyermekágyi, szülészeti szövődmények mellett egy nagyon fontos, ugyanakkor megelőzhető halálokra is oda kell figyelnünk: ugyanis minden 19. anyai halálozás öngyilkosság eredménye.
A szülés körüli anyai halálozás szerencsére a modern nyugati társadalmakban meglehetősen alacsony: hazánkban százezer szülésre vetítve évente 15-17 nő veszti el életét. Az anyai halálozás fogalmába olyan halálesetek tartoznak, amelyek oka a várandósság, valamint a várandósság és a szülés kezelése; valamint a szülést követő 42 napon belül bekövetkezett halálesetek.
Komolyan kell venni, ha baj van
A kanadai adatok nem egyedülállóak: az USA-ban és az Egyesült Királyságban is hasonlóak a mutatók: százezer szülésre vetítve 2-3 anya követ el befejezett öngyilkosságot a várandósság alatt, vagy a gyermekágyi szakaszban.
Az öngyilkosságot elkövetett anyák többsége depresszióban vagy szorongásos betegségben szenvedett, és viszonylag kevesen jutottak el pszichiáter vagy pszichológus szakemberhez a haláluk előtt. A kutatók szerint mindez arra figyelmeztet, hogy a szülés utáni depressziót nagyon is komolyan kell venni.
Az első pár hét kevés, tovább is kell a segítség!
A témában történő felmérések a kutatók szerint megtévesztőek lehetnek: a legtöbb, szülés utáni depressziót és szülés körüli öngyilkosságot felmérő kutatás során ugyanis definíció szerint az első hat hetet vizsgálják – csakhogy a szülés körüli depresszióval összefüggő öngyilkosság a terhesség ötödik hónapja körül, valamint a szülést követő 7,5 hónapban volt a leggyakoribb.
A kutatók kiemelik ennek fontosságát: a nők többsége ugyanis kap több-kevesebb családi támogatást a baba születését követően, de pár hét alatt ezek gyakran lecsengenek. A csecsemők pedig még hét hónaposan is csecsemők, sőt: fogzanak, nem alszanak, kitör rajtuk a szeparációs szorongás.
Ezt saját tapasztalataim alapján is meg tudom erősíteni: szerencsére nem szenvedtem szülés utáni depresszióban, de mindkét gyerekem esetén a bébi nyolchónapos kora körül volt a mélypont: amikor azt éreztem, ennek sohasem lesz vége. Nyolchónapos baba anyukájának persze már nem jár a komatál, szóval el kell látni a háztartást is, esetleg ráébredt az ember, hogy a teste még mindig nem nyerte vissza a megfelelő körvonalakat, ugyanakkor a baba rosszabbul alszik, mint újkorában – könnyű kilátástalannak érezni a helyzetet.
A fenti ok, valamint egyéb, definícióbeli torzítások miatt a legtöbb európai országban alábecsülik a szülés utáni depresszióból eredő öngyilkossági halálozás kockázatát.
Mit tehetünk?
Az öngyilkosságok megelőzése alapvető fontosságú. Társadalmi szinten ez azt jelenti, hogy az egészségügyi ellátórendszernek oda kell figyelni a várandós nők és a 0-1 éves gyerekkel rendelkező anyukák lelkivilágára. Nekem szerencsém van: jó a védőnőm, és a háziorvosom is rákérdezett, hogy érzem magam, kell-e segítség – jó lenne, ha mindenkinél így történne.
Kiemelkedően fontos, hogy a terhességről és a szülést követő időszakról ne csak rózsaszín cukormázzal leöntve lehessen beszélni: az öngyilkosságok (nem csak az anyai, mindegyik) okai között ugyanis gyakran szerepel az elszigeteltség. Az illető úgy érzi, egyedül marad problémáival, amik csak rá jellemzőek, senki sem érti meg őket, így segítséget sem várhat. Nem engedhetjük meg, hogy a friss anyukák így érezzék magukat, hiszen legtöbbünknek nehéz az anyaság, tele van mélypontokkal, kihívásokkal, szorongással, kimerültséggel, idegbajjal.
Ide kapcsolódik a stigma kérdése is: azaz veszélyes hibát követ el a társadalom, amikor ítélkezik a szülés utáni depressziótól vagy szorongástól szenvedő, küszködő anyák felett. Ott az egészséges gyerek, ez meg ahelyett, hogy mindkét kezét összetenné, csak nyivákol! A mai elkényeztetett nőknek már semmi se elég! Bezzeg régen, a négy gyerek mellett még kapálni is kellett, meg a tehén se fejte meg magát! – pontosan ezek azok a mondatok, amelyek miatt a magányos, a nehézségekkel birkózó, depressziós anya még inkább elszigeteltnek, haszontalannak és bűntudatosnak fogja magát érezni, ezzel pedig rontunk a helyzetén.
Az ítélkezés helyett inkább ismerjük fel a szülés utáni hangulatzavarok tüneteit, és forduljunk szakemberhez, szerencsére ugyanis a dolog gyógyítható: gyógyszerrel és/vagy pszichoterápiával néhány hét alatt javulás érhető el. A szülés utáni depresszió tüneteit itt szedtük össze, enyhébb esetekre otthon végezhető gyógytanácsokat adunk itt, egy érintett mesél saját esetéről ebben a cikkben, tünetek és kezelőhelyek ebben a cikkben. Ha pedig sürgősen kell a segítség, ünnepnapokon és éjjel is hívható a krízisvonal a 116-123-as számon!
