A férfi ellenfél szerint a népnek joga van tudni, hogy a jelöltnő tervez-e szülés miatt kiesni a munkából. Nekünk is van pár ötletünk, hogy mi mindent lenne joga megtudni a népnek a férfi jelöltről.
Már hét órája hivatalában volt Jacinda Ardern, az új-zélandi Munkáspárt frissen megválasztott vezetője, amikor a tévében nekiszegezték a kérdést: szeretne-e a közeljövőben gyereket. A politikusnő jelenleg 37 éves, és – mivel a műsorvezető mégiscsak érzékelte, hogy valami nem stimmel a kérdésével, virágnyelven tette fel, így: „A műsor előtt vitatkoztunk róla, hogy megkérdezhetem-e, Új-Zélandon sok nő érezheti, hogy választania kell a gyerek és a karrier, illetve a karrierének a folytatása között… úgy gondolja, ezt a döntést önnek is meg kell hoznia, vagy már meg is hozta?”
Magyarul: ön fiatal, és nő. Tervezi, hogy a közeljövőben gyereket szül?
Ardern egyébként korábban nyíltan beszélt arról, hogy óvakodik beleállni a vezető szerepébe – beleérve a miniszterelnöki szerepet is – mivel az nem feltétlenül tesz jót a családi életnek. Erre a kérdésre ezúttal még elég visszafogottan válaszolt: „Semmi baj, kérdezze csak nyugodtan, végül is egy csomó nőnek felteszik ugyanezt a kérdést. És hát az én problémám semmiben sem különbözik a többi új-zélandi nőétől, akik számos feladat és felelősség között zsonglőrködnek egész életükben.”
Nem sokkal később azonban a rivális párt vezetője, Mark Richardson már kerek perec úgy nyilatkozott a tévében, hogy márpedig az új-zélandiaknak joguk van tudni, hogy az ország minisztereljök-jelöltjének szándékában áll-e gyereket szülni. „Ha például munkáltató vagy, az ilyen jellegű információkat tudnod kell az alkalmazottadról” – fogalmazott.
Erre azért már Ardernnek is a tarkójáig szaladt a szemöldöke, és láthatóan dühösen védte meg az új-zélandi nők jogát, hogy megtartsák maguknak az ilyen jellegű terveiket, sőt, rámutatott, hogy 1993, a Human Rights Act elfogadása óta törvénytelen az alkalmazottakat és álláskeresőket aszerint megkülönböztetni, hogy terhesek-e, vagy terveznek-e gyereket a jövőben.
Mondjuk, szerintem Richardsonnak igaza van, tényleg jogukban áll tudni egy ország állampolgárainak, hogy van-e olyan körülmény, aminek a bekövetkezése megnehezítené, hogy a potenciális miniszterelnökük ellássa a feladatát. Úgyhogy lenne néhány kérdésem Richardsonhoz, ha véletlen ő nyerné a választásokat.
Szerintem jogában áll tudni a választópolgároknak, hogy:
- Richardson tervez-e gyereket a közeljövőben. Egy rendes apa az anyával felváltva kel fel a babához éjjel, így egészen biztos, hogy hónapokig kialvatlan lesz, és nem fog tudni felelős döntéseket hozni. Emellett rendes apa négykor rohan haza a gyerekéhez, tehát nem tud éjszakába nyúlóan és hétvégén dolgozni a haza érdekében.
- Tervez-e a közeljövőben óvszer nélkül szexuális kapcsolatot létesíteni a feleségén kívül bármely más nővel vagy férfival? Ha igen, hogyan kíván védekezni a szexuális úton terjedő, és őt hosszabb-rövidebb időre munkaképtelenné tevő fertőzések ellen?
- Dohányzik-e, iszik-e alkoholt, használ-e kábítószert, és ha igen, milyen gyakorisággal, és tervez-e leszokni róla, mielőtt rákot kap, vagy valami?
- Szándékozik-e a tengerben fürödni a következő kormányzati ciklusban, és ha igen, milyen óvintézkedéseket tesz cápatámadás/halálos medúzacsípés ellen?
- Milyen ismert betegségei vannak? (Ide kérünk mindent felsorolni a bütyöktől a migrénig). Milyen örökletes betegségek fordultak elő a családjában? (Szintén kérünk mindent felsorolni, a miheztartás végett).
Természetesen nem vájkálni szeretnék, távol álljon tőlem. De azt gondolom, hogy mindezt jogában áll tudni az országa választópolgárainak, hogy felelős döntést tudjanak hozni, nehogy menet közben kidőljön a miniszterelnökük. Mert hát nem csak a gyermekágy az egyetlen, ami miatt egy időre fel kell függeszteni az embernek a munkát, ugye, nem is olyan nehéz ezt megérteni?
