A rossz tanár nem lesz a sok pénztől jó, viszont a magas fizetés jókat vonzana a pályára. Ezt gyakorlati lépésekre is könnyű lefordítani.
Összefügg az oktatás minősége a tanárok keresetével? Vajon több pénzért sikeresebben tanítanának, a gyerekek pedig ügyesebben teljesítenének a különböző felméréseken? Nem feltétlenül, de tudjuk, hogy hol lenne érdemes változtatni. Csakhogy ellentmondana minden berögződésnek.
Amint az oktatás bajairól kezdenek el társaságban beszélgetni, egészen biztosan elhangzik a közkeletű vélekedés: azért teljesítenek a magyar gyerekek bénán a PISA teszteken, mert a tanári szakma kontraszelektált, manapság csak az megy pedagógusnak, aki más pályára alkalmatlan. Ami érthető, mivel a tanári fizetés még mindig nevetséges, bár ha jobban belegondolunk, inkább siralmas.
Nemrégiben a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének oktatástudományi kutatócsoportja éppen arra kereste a választ, hogy a tanári fizetések alakulása befolyásolja-e valamiképpen a gyerekek teljesítményét az európai országokban. Vagyis, ha többet keres a tanár, akkor jobban tanít-e.
A válasz persze némiképp bonyolultabb annál, minthogy igennel, vagy nemmel lehessen válaszolni. A helyzet valahogy úgy néz ki, hogy azokban az országokban, amelyekben a pedagógusok fizetése viszonylag magas, a tanárok okosabbak, kompetensebbek, jobb szakemberek. Vagyis igen, ahol több a fizetés, ott jobban tanítanak a tanárok.
Ha viszont a vonzó jövedelem kezdetben nincs jelen, hanem menet közben emelik meg a fizetéseket, ott nem lesz az inkompetens, közömbös, középszerű tanárból egy csapásra kiváló szakember.
A sikeresség tehát inkább a kiválasztáskor dől el, nem pedig menet közben alakul nagyot. Így tehát mégsem függ össze a tanárok fizetése és az oktatás sikeressége.
A témában nem régen jelent meg Varga Júlia tanulmánya, aki azt vizsgálta, hogy a tanári jövedelmek viszonylag rövid távú, öt éven belüli változása hogyan befolyásolta a gyerekek PISA teszteken elért eredményeit. Kiderült, hogy a magasabb kezdő tanári fizetés a matematika és természettudományi ismeretekben elért eredményekben mutatkozott meg a legjobban, az írás-olvasás eredményeket viszont nem befolyásolta.
Érdekes módon a későbbi tanári fizetés alakulása, vagyis amikor a pedagógus már több mint 15 éve van a pályán, semmiben sem módosította a gyerekek eredményeit. Ekkor már nem igazán valószínű ugyanis, hogy a tanár pályát változtat, sőt, minőséget sem ugrik, úgyhogy a hatékonyságot ekkor már nem lehet pénzzel javítani.
Ahol jobb a fizetés, több a férfi tanár
A másik ilyen fontos befolyásoló tényező a más szakmában elérhető jövedelmek. Mérnöktanárból, informatikatanárból, de akár iskolai rendszergazdából is azért van szinte mindenhol hiány, mert – jé – a piacon nagyságrenddel többet kereshetnek, mint akkor, ha beállnak tanárnak. Ezt a tanári bérek kialakításánál elméletben érdemes lenne figyelembe venni. Csakhogy a pedagógusok fizetését mindenhol törvény szabja meg, és a törvény szakok szerint nem tesz különbséget, csak a képzettség és a pályán eltöltött évek szerint.
Az is beszédes, hogy a férfiak nem szívesen mennek tanári pályára, és ennek egyik oka a nyilvánvaló alulfizetettség. Magyarországon a tanárok átlagkeresete a más szakmában dolgozó, felsőfokú végzettségű férfiakénak az 57 százalékát éri el, ennek megfelelően a közoktatásban mindössze három százalék a férfi tanárok aránya. 97 százalék meg nő, aminek nyilván sok oka van, de most nem megyünk bele, hogy mi minden. Luxemburgban ugyanakkor a tanárok 2 százalékkal keresnek csak kevesebbet, mint az átlagos felsőfokú végzettségű férfiak, ott a tanárok 25 százaléka férfi. Vagyis a pedagógus pálya nem feltétlenül azért nőiesedett el nálunk, mert a nők jobban értenek a gyerekekhez.
A konklúzió tehát az, hogy ha azt szeretnénk, hogy a gyerekek jobb eredményeket érjenek el, akkor magas kezdő fizetéssel kell a tanári pályára csábítani a jó képességű fiatalokat, és különösen azokon a szakokon kellene jó pénzt adni, amivel a versenyszférában sokkal magasabb fizetéssel lehet elhelyezkedni.
