Kevesebb játékszer = kreatívabb, együttműködőbb, magabiztosabb gyerek, kevesebb felnőttkori függőség.
"Attól féltem, hogy olyan anyává válok, aki minden nap ordít a gyerekeivel, hogy rakják már rendbe a játékaikat. És attól is, hogy a gyerekeim minden alkalommal könyörögni kezdenek, hogy vegyek meg nekik mindent, amint elmegyünk egy játékbolt mellett" – nyilatkozta a minimalista gyereknevelés egyik lelkes amerikai hirdetője, Debaye Barahona, de igazából bármelyikünk mondhatta volna.
Tudod mi a vázolt probléma ellenszere? Egyszerűen szabadulj meg a gyerek játékaitól!
Legalábbis, ha hiszel a német szakértőknek, akik szerint igazából egyetlen játékra sincs szüksége a gyerekeknek. A Parent.co azt írja, emiatt a német óvodákban egyre kevesebb a játék, mert a gyerekeknek így kisebb eséllyel alakulnak ki különféle függőségeik felnőtt korukban.
Az ötlet még az 1980-as években született meg, amikor egy kutatócsoport azt találta, hogy a felnőttkori addikcióink gyerekkori szokásainkra vezethetők vissza. Eredményeik szerint a játékok egyfajta menekülést jelentenek, megvonásuk pedig olyan fontos szociális kompetenciák elsajátításához segítheti hozzá a gyerekeket, mint az empátia, a kreativitás, a kritikus gondolkodás és a problémamegoldás.
Az első játékmentes oviprojekt 1992-ben indult Penzbergben. Néhány csoport elől három hónapra minden játékot – még a zsírkrétákat és a papírokat is – elpakoltak, és csak a legfontosabb dolgokat hagyták meg, például a bútorokat, takarókat. A nevelőknek pedig tilos volt közbeavatkozni, ha a gyerekek unatkoztak, hagyniuk kellett őket megbirkózni a helyzettel. (A szülők természetesen tudtak róla.)
Ahogyan arra számítani lehetett, a gyerekek eleinte teljesen elveszetten érezték magukat a játékaik nélkül, de aztán elkezdtek saját játékokat kialakítani, együttműködni egymással. Szerepjátékot játszottak, építkezésbe fogtak, vagy faágakat gyűjtöttek az udvaron, kézműveskedtek. Végül a projekt vezetői arra jutottak, hogy azok a gyerekek, akiktől elvették a játékaikat, sokkal kreatívabbak, kiegyensúlyozottabbak, együttműködőbbek voltak a három hónap végére. És ami talán a legfontosabb: jobban hittek a saját képességeikben.
Tehát vegyük el a gyerekeinktől az összes játékukat, hogy kreatívabbak legyenek? Természetesen nem kell drasztikus játékmegvonásba kezdeni, de hasznos lehet, ha csökkentjük a játékok mennyiségét. Mert minél több játéka van egy gyereknek, annál jobban függ a tárgyaktól, amik az unalmát, vagy a szorongását csökkentik. Így aztán újabb és újabb játékokat akar, amiktől aztán még függőbbé válik a tárgyaktól. Ördögi kör, bezony. Mit tehetünk ez ellen? A Parent.co szerzője ezeket javasolja:
1. Húsz játék épp elég lesz
A technika pofonegyszerű: megkéred a gyerekedet, hogy válasszon ki húsz játékot, amit igazán szeret és értékel, a többitől pedig megszabadulsz. Csökken a kupi és idővel remélhetőleg nő a kreativitás. Persze a valóságban lehet, hogy ez nem lesz ennyire sima ügy. Ha túl gyorsan és erőszakosan csinálod, a hiszti és a kiborulás borítékolható.
De nem is az a technika lényege, hogy nyomorultul érezzétek magatokat, hanem éppen hogy felszabadítson. Szóval várd ki szépen, hogy a gyerek válasszon, mit szeretne megtartani, mit elajándékozni. Ha nálatok is mindent elönt a játék, meg fogtok lepődni milyen sok elromlott, vagy totálisan elfelejtett darab is van köztük. Kezdjétek a szanálást ezekkel, ez senkinek nem fog fájni.
2. Lassan, együtt változtassatok
Bármennyire is szeretnéd, az egyszerűsítés nem fog egyik pillanatról a másikra menni, türelmesnek kell lenned, és tényleg nagyon lassan csinálni. És akkor sem ráfeszülni a kérdésre, ha sehogy nem sikerül húszra redukálni a játékok számát, ha harminc sikerül, akkor annyi. És mindenképp vegyen benne részt a gyerek is, mert így nem érzi azt, hogy a feje fölött egyszer csak elkezdted kidobálni a cuccait.
Fontos az is, hogy nagyon kis lépésekben haladj, először csak a játékokat, aztán a felesleges mesekönyveket, aztán a ruhákat válogassátok át. Ha pedig a gyereket egyszerűen nem lehet rávenni arra, hogy megszabaduljon a játékaitól, legalább a felét vigyétek át a nagyszülőkhöz, így legalább kevesebb lesz belőlük egy helyen.
3. Magyarázd el, mi történik
Nyilván a gyerek aktuális szintjén, de érdemes elmagyarázni neki, pontosan mi történik. Miért jobb, ha az embert kisebb kupi veszi körül? Miért jobb kevesebb, de jobb minőségű játékot venni és birtokolni? Ha eladományozzátok a játékokat, azt is mondd el neki, ez miért jó.
4. Neked is változnod kell
Ha a gyerek életét egyszerűsíteni, és kupimentesíteni kell, gyanús, hogy a te életedre is ráfér. Mutass példát, szortírozz, ajándékozd, adományozd, add el ami már nem kell. Vásárolj kevesebbet, amid pedig van, próbáld rendben tartani.
5. Működjön együtt az egész család
Ne csak a gyereknek, de nyilván a többi családtagnak is érdemes elmondanod miért szeretnéd, ha mostantól új szabályok lépnének életbe, és kevesebb játék és nagyobb rend lenne. Azt is mondd el, hogyan segíthetnek: ha a nagyszülők például azért borulnak ki, mert így nem tudnak majd ajándékot venni az unokáiknak, javasolj játékmentes ajándékötleteket (kiállításjegy, közös programok).
De lelkiekben arra is készülj fel, lehet, hogy szerinted a minimalizmus csodálatos, de nem biztos, hogy a család minden tagja ugyanilyen könnyen veszi majd az ötletet.
6. Unatkozom, mit csináljak?
Tegyük fel, hogy minden zökkenőmentesen ment, és a gyerekednek alig maradt játéka. Mit fog most csinálni? Teremtsd meg a megfelelő körülményeket, hogy el tudja foglalni magát. Menjetek ki a természetbe! Bátorítsd, hogy legyenek saját játékötletei!
Teljesen érthető, ha elsőre nem tud magával mit kezdeni játékok nélkül, de ha segítesz neki, bele fog jönni mit lehet csinálni a sok műanyag kacat nélkül (gondolj csak a boldogan gallyakat gyűjtögető ovis csoportra). De ehhez fontos, hogy te magad is higgy a dologban, hiszen csak akkor fogja magát jól érezni ő is.
