SZÜLŐSÉG

Ki lehet szállni a melltartómból!

2017. április 24., hétfő 07:46

Nemrég futottam bele - az általunk egyébként sokra tartott - dr. Novák Hunor „ betiltott” cikkébe, amelyben a szerző kendőzetlenül áll ki a szoptatás mellett a gonosz tápszerlobbi ellenében. Az első reakcióm természetesen az volt, hogy mégis, mit képzel magáról? Több nappal később, amikor még mindig ugyanolyan dühös voltam, úgy éreztük, kénytelen leszek ennek hangot is adni.

A cikk ugyanis felháborítóan demagóg és hatásvadász (persze, semmi bajunk a hatásvadászattal, nekünk is vannak hatásvadász barátaink, de csinálják otthon, a négy fal között), valamint megkérdőjelezi a nők döntési szabadságát a saját mellüket illetően.

A szoptatás ugyanis állítólag nem választás kérdése, erről nem dönthet a szoptató (vagy nem szoptató) anya maga, hiszen ezt eldöntötte már helyettünk a tudomány. De tényleg? Életveszélybe sodorjuk a jövő nemzedéket, ha nem szoptatunk kétéves korig? Nincs jogunk előbb abbahagyni?

Több dolog miatt is szeretnék hőbörögni: az egyik, hogy attól, hogy a tudomány valaminek az egészséges/egészségtelen voltát igazolja, az emberek még választhatnak, mit tesznek, mit fogadnak meg ebből a saját életükben.

A másik, hogy a szoptatás ugyan a felsorolt rémes betegségek közül néhánynak (nem mindnek) a tudomány mai állása szerint valóban csökkenti a kockázatát, de ez a kérdés ennél sokkal árnyaltabb. Nem beszélve arról, hogy a szoptatás előnyeivel való folyamatos nyomasztás, ötvözve azzal a rengeteg, szakszerű segítséggel, amit a kismama a szoptatáshoz kap (azaz nagyjából semennyi), egyenes út a kiboruláshoz, ha nem rögtön a szülés utáni depresszióhoz.

Így aztán két szoptatás között (tényleg!) vérszomjas feministaként vetettem magam az orvosi adatbázisokra, hogy képes legyek a fekete-fehérnél kissé tovább árnyalni a képet.

Szoptatás vagy nem szoptatás? Tényleg ez a kérdés?

Természetesen létezik olyan élethelyzet, amikor a színtiszta, hosszú távú szoptatás és a kizárólagos tápszeres táplálás közül választ az anya – például, ha olyan gyógyszert szed rendszeresen, ami mellett nem lehet szoptatni (egyes antipszichotikumok, fázisprofilaktikumok például ilyenek). Az esetek túlnyomó többségében mégsem ez a döntéshelyzet áll fenn.

A felmérések szerint hazánkban elég jó aránnyal kezdenek szoptatni a nők, vagyis mindenki akar szoptatni, mert mindenki tudja, hogy a babának a legjobb az anyatej. Az első három hónapban a babák kb. 90 százaléka kap anyatejet, egy éves kor felett pedig „csak” negyedük.

A kérdés tehát nem az, hogy elkezdünk-e szoptatni vagy sem – majdnem mindenki elkezd. Inkább az alábbiak közül a következő: adjunk (adhatunk)-e a szoptatás kiegészítéseként tápszert is, mikortól lehet hozzátáplálni, illetve: MEDDIG kell szoptatni?

Meddig kell kizárólag szoptatni?

A WHO irányelveit már kívülről fújjuk: hat hónapos korig csak anyatej érheti a bébi száját, azután már ehet ezt-azt, de kétéves korig még kell mellé az anyatej. A bizonyítékokon alapuló orvoslás etalonjának számító Cochrane adatbázis összesen 23 tanulmányt összegezett a témában: arra voltak kíváncsiak, tényleg előnyösebb-e a 6 hónapig tartó kizárólagos szoptatás a 3-4 hónapos korban megkezdett hozzátáplálással szemben.

Tényleg előnyösebb, az előnyei pedig a következők: a hat hónapos korig kizárólagosan szoptatott bébik ritkábban kapnak el hasmenéssel járó vírusfertőzést, valamint az anya hamarabb lefogy és később jön meg a menstruációja. Ez a három előnye van. Ennyi.

Ami a többi dolgot illeti: nem találtak különbséget a 6 hónapig csak szoptatott és a hamarabb hozzátáplált babák között az alábbiak tekintetében: egyéb fertőző betegségek, allergiás betegségek, elhízás (mármint a babáé), fogszuvasodás, későbbi értelmi fejlődés, viselkedészavarok.

A fentiek alapján tehát a hat hónapig tartó kizárólagos szoptatásnak valóban van előnye, statisztikailag kisebb eséllyel kap el hasmenős vírust a baba. Ez nagyon fontos dolog, hiszen rengeteg csecsemő hal meg hasmenés és kiszáradás következtében a fejlődő országokban.

A fejlett nyugaton sem teljesen veszélytelen a babákra a vírusos hasmenés, de megfelelő higiéné és orvosi ellátás mellett kevésbé fenyegető a fejlődő világhoz képest. Ha mégis úgy döntünk, mint én, hogy felelőtlenül az arcába toljuk az almapépet már öthónapos korában, akkor ügyeljünk arra, hogy tiszta kézzel, tiszta edényekből és körülmények között tegyük ezt, ja, és ne lakjunk Kalkuttában.

Vitatott az allergiák és a szoptatás kapcsolata

A kizárólag szoptatott babák kisebb eséllyel lesznek asztmások és allergiásak, mint az közismert. Ezt az összefüggést a tudománynak valójában nem sikerült egyértelműen igazolnia, egy friss összefoglaló tanulmány szerint az eredmények nem támasztják alá a kizárólagos szoptatás és az asztma, az allergiás nátha vagy az ekcéma közti összefüggést.

Egy tavalyi, követéses vizsgálatban a nem kizárólagos és a kizárólagos szoptatás hatásait is nézték, és nagyjából az derült ki, hogy a szoptatásnak nincs egyértelmű hatása a későbbi allergiás megbetegedések gyakoriságára. A szoptatott, nem szoptatott és részben szoptatott, összesen majdnem 1500 + 1000 gyerekeket 18 évig figyelemmel kísérték és felmérték, hogy később mekkora eséllyel betegszenek meg asztmában vagy más allergiás kórképekben (1-2, 4, 10 és 18 éves korban).

A szoptatás és az ekcéma, asztma és/vagy allergiás nátha gyakorisága között ugyan felmerült a kapcsolat, de a két vizsgálati mintában nem volt egyezés, így egyértelmű kapcsolatot nem sikerült igazolni. Egy másik kutatás során az derült ki, hogy ha valaha szoptatták a babát, az jelent egy kevés védelmet az ekcémával szemben, de a szoptatás hosszától mindez nem függött.

Leukémia: már a rövid szoptatás is csökkentheti az esélyt

A szoptatás valóban csökkenti a leukémia kockázatát. Egy tanulmány során leukémiában vagy limfómában megbetegedett gyermekek szüleit kérdezték ki korábbi életkörülményeikről. Kiderült, hogy a gyermekkori leukémiák esélyét 64 százalékkal csökkentette, ha a baba VALAHA kapott anyatejet – azaz ha „csak” pár hétig-hónapig szoptattuk, ezt a hatást már azzal is elértük.

A hosszabb idejű szoptatás (akár kizárólagos, akár tápszer/hozzátáplálás melletti, az mindegy volt) tovább csökkentette a betegségkockázatot. Emellett csökkentette a leukémia kockázatát, ha a gyerek kisállattal nőtt fel egy háztartásban, lényegesen növelte, ha apukája dohányzott, és picit növelte, ha idősebb testvére volt.

Egy nagy, összefoglaló tanulmány szerint a hat hónapig tartó szoptatás (mindegy, hogy kizárólagos vagy nem) 19 százalékkal csökkentette a gyermekkori leukémia esélyét. Ha a valaha bármennyi ideig szoptatott és az anyatejet sosem látott babákat hasonlították össze, a valaha is bármennyi ideig szoptatott csoportban 11 százalékkal kisebb esély volt a betegségre. Lefordítom: azok a magyar anyák, vagyis minden kilencedik, akik három hónapig szoptattak, nagy-nagy dicséretet érdemelnek, hiszen máris rengeteget tettek az ügy érdekében.

Elhízás, szívbetegségek – egy hajszálnyi hatás

A szoptatás és a későbbi elhízás kapcsolatát több mint 70 kutatás mérte fel, ezeket a WHO összesítette. A metaanalízisből kitűnik, hogy a szoptatás és az elhízás között ugyan fennáll kapcsolat, de ez nem nagyon erős: a szoptatás nagyjából 10 százalékkal csökkenti a gyermekkori túlsúly esélyét. De még ez sem biztos, ugyanis a felmérések zöme olyan országokban készült, ahol jellemzően a jobb anyagi körülmények között élő nők tovább szoptatnak, azaz könnyen lehet, hogy nem is a szoptatás, hanem a jobb anyagi körülmények és az annak köszönhető jobb minőségű táplálék miatt kerülik el a túlsúlyt ezek a gyerekek. Brazíliában, ahol más a divat, a szegények szoptatnak inkább és a gazdagok nem, a szoptatás nem csökkentette a túlsúly esélyét.

Ami a magas vérnyomást illeti, a szoptatásnak valóban van egy minimális védő hatása a felnőttkori magas vérnyomás ellen: a gyermekkorban szoptatott felnőttek vérnyomása felnőve 0,48 Hgmm-rel alacsonyabb (átlagosan). Ez egy pici szám. A sószegény diéta 6,44 Hgmm-rel csökkenti a vérnyomást. A felnőttkori koleszterinszintre a szoptatás jelen ismereteink szerint nincs hatással.

Mit jelentenek ezek a számok?

A szoptatás összes előnyét nem tudjuk itt kifejteni terjedelmi korlátok miatt - a legtöbb esetben az előnyök kismértékűek, illetve más környezeti tényezőkkel korrigálhatóak - ilyen például az IQ, ahol a szoptatott gyerekek átlagosan 2 IQ-ponttal okosabbak társaiknál, ami valójában nagyon pici különbség, vagy a kötődés, amely nagyrészt a bőrkontaktussal függ össze és a későbbi bánásmódnak is jelentős hatása van rá.

shutterstock 154024490
Fotó: Shutterstock

Fontos megértenünk, hogy az, hogy a szoptatás egyik vagy másik betegség kockázatát csökkenti, nem azt jelenti, hogy kivédi azt. A fent felsorolt összes betegség úgynevezett multifaktoriális, vagyis soktényezős, sok okra visszavezethető zavar.

Az elhízás, a magas vérnyomás kialakulásában lényeges szerepe van a genetikának, a későbbi táplálkozásnak, sófogyasztásnak, a mozgásnak, a stressznek, a dohányzásnak, a gyermekkori bántalmazásnak. A gyermekkori leukémiák kockázatát csökkenti, ha az ember beadatja a kötelező védőoltások közül a Heamophilis influenzae B-t, ha állatot tart, ha apa nem dohányzik.

A multifaktoriális betegségek jellemzője, hogy öröklött hajlam plusz több környezeti tényező együttesen járulnak hozzá a kialakuláshoz, de ha örököltük a „rossz” génkonstellációt és az összes környezeti hatást behúztuk, akkor se biztos, hogy kialakul, és fordítva. A szoptatással egy pici pluszt adhatunk az összképhez. Ugyanakkor nem csodaszer. 

Jogunk van rosszul dönteni?

És akkor a száraz tények után térjünk rá végre a feminista hőbörgésre. Igen, a szoptatás tényleg jobb, mint a tápszeres táplálás, most vettük át, vannak betegségek, amelyek kockázatát bár kis mértékben, de csökkenti. Mindent összevetve valóban egészségesebb mind anyának, mind babának. Ezért aztán nem döntés kérdése, hanem kötelesség – hiszen mi, emberek sosem tennénk olyat, hogy tudjuk, mi a helyes, mégis az ellenkezőjét választjuk. Igaz? Van ehhez jogunk vajon? Tessék, végre szabadon engedhetem a bennem élő demagógot: mutatok pár példát és döntse el Ön.

Az apa dohányzása növeli a gyermek esetében a leukémia kockázatát. Joga van apának a dohányzáshoz?

A MIND-diéta csökkenti az időskori szellemi hanyatlás kockázatát, így ha tartjuk azt, kisebb eséllyel leszünk gondozásra szoruló demensek, ami a gyerekünknek is jó. Jogunk van eltérni a MIND-diétától, sajtot enni és kihagyni a heti egy adag áfonyát?

A mozgásszegény életmód egy sor betegség kockázatát növeli, szívbetegségektől bizonyos tumorokon át a depresszióig és a demenciáig. Jogunk van mozgásszegényen élni?

A piretroid permetszerek növelik a gyerekeknél a figyelemzavar kialakulásának esélyét. Jogunk van növényvédőszereket használni?

A magas apai életkor növeli annak esélyét, hogy a gyerek Down-kóros vagy autista legyen. Jogunk van idősebb korban gyermeket nemzeni?

A kisállattartás csökkenti az asztma és a leukémia esélyét. Jogunk van nem tartani kutyát, ha gyerekünk van?

A természeti környezet hiánya növeli a tanulási zavarok, figyelemzavar esélyét. Jogunk van fákat kivágni?

A nagyvárosi életmóddal járó légszennyezés növeli a koraszülés kockázatát. Jogunk van nagyvárosban élni?

Önnek joga van autóval járni, finomított szénhidrátokat enni, monitorok előtt henyélni, palackos vizet vásárolni és kambodzsai kisgyerekekkel három műszakban varratott olcsó divatmárkákat viselni? Ha igen, akkor nekem is jogom van eldönteni, meddig szoptatok.

A nyomasztás rohadtul nem segít!

Persze, mindenki a legjobbat akarja a gyerekének, ezért valójában hazánkban a legtöbb anya úgy dönt, hogy ha csak teheti, szoptat. A nehézségek ott kezdődnek, amikor pofán csap a rendszer ellentmondásossága: mindenki sulykolja, hogy szoptatni kell, és közben vagy nem segítenek, vagy aktívan hátráltatnak.

A főváros vezető szülészeti intézményeiben ideális esetben már többnyire legalább odaadják az újszülöttet a szülés utáni egy-két órára. Azt nem mindig mondják el, hogy ilyenkor javasolt mellre tenni, mert ez egyrészt segít a méh összehúzódásában, másrészt a tejtermelésben. És az szinte biztos, hogy senki sem mutatja meg, hogyan kell helyesen mellre tenni a bébit.

Ahogy később sem. 2017-ben, vezető kórházakban bevett gyakorlat, hogy az újszülöttet pólyában tartva, háromóránként öt percre tesszük mellre, lehetőleg bimbóvédővel, közte cukros vizet kap. Ezek közül mindegyik külön-külön hátráltatja a tejbelövellést: az is, ha elvész anya és baba között a bőrkontaktus, az is, ha a szoptatás időtartamát és gyakoriságát korlátozzuk, a bimbóvédő is, és az is, ha vízzel itatjuk a babát, pláne cumisüvegből.

A védőnők és a gyerekorvosok egy része hasonló nézeteket vall – a fájdalmas mellbimbó kezelésére bimbóvédőt és a szoptatás korlátozását javasolják. Csakhogy akkor lesz tej, ha az újszülöttet naponta 10-12-szer is megszoptatjuk, akármennyi ideig; és akkor nem fog fájni, ha jól illesztjük rá a kis szájat a mellbimbónkra. Ennek megvan a technikája, ha mázlink van, sikerül, ha eggyel kisebb mázlink van, de van pénzünk és a fővárosban lakunk, akkor hívhatunk szoptatási tanácsadót és ő megmutatja, ha meg nincs szerencsénk, akkor jöhet a sok-sok bőgés, fejés, bűntudat, cumisüveg, tápszer, bűntudat.

De tegyük fel, hogy még így, ellenszélben is megúsztuk valahogy az első pár hét nehézségeit, a babánk ügyes és mi is ügyesek vagyunk és jól megy a szoptatás. Csak ne akarjuk ezután elhagyni a lakást. Szoptatni ugyanis kötelességünk, de tegyük ezt a négy fal között, hiszen a svéd bútorboltot és egy-két plázát leszámítva szoptatós szoba sehol sincs, nyilvánosan szoptatni meg, hát, mondjuk úgy, hogy nagy bátorságot kíván manapság. Mert egészen biztos, hogy ítélkezni fognak felettünk. Ahogy persze akkor is, ha túl sokáig szoptatunk. Részemről csodálom, hogy ilyen körülmények között minden negyedik nő szoptat még egyéves kor felett is – le a kalappal, hölgyeim, elképesztő teljesítmény.

Ha azt akarjuk, hogy a következő generáció egészséges legyen, akkor nem kiállni kell a szoptatás mellett közleményekben. Nem az egészségügyi hatásokat kell sorolni, ezzel kizárólag azt érjük el, hogy akiknek rosszul megy vagy valamiért tilos a szoptatás, azokat mardossa a bűntudat. (Ahogy a lefogyásban sem segít, ha a túlsúly veszélyeit ecseteljük, és a dohányzásról való leszokásban sem, ha a tüdőrákot.)

Ehelyett, bármilyen meglepő, segíteni kell a nőknek a szoptatás gyakorlatában – vagy legalább nem hátráltatni. És persze, nem ártana leszokni a dohányzásról, kedvesen bánni a szeretteinkkel meg ültetni egy nagy csomó fát.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2017.04.24 08:13:19mildi

    túltoltátok...

  • 2017.04.24 08:47:17bbrrr

    Biztos én vagyok a béna, de rendszeresen kellemesen meglepődök, hogy hány helyen van "pelenkázós" wc. igen, ez való szoptatásra is.
    A másik, hogy 1 éves kor felett senki sem kizárólagosan szoptat, hanem "alkalmanként", ami a leggyakrabban azt jelenti, hogy esti szopi van, más nincs. Ez pedig nyilván otthon történik, a gyerekszobában. Hol máshol?
    Nagyjából 1-2 hónap az az időszak, amíg "ne menj sehova", ez után 2-3 órás "kirándulások" beleférnek, eddigre nagyjából kialakul a napi ritmus, ha az első 1-2 hónapban ezt kialakítottad.
    Fél éves kortól pedig akár fél nap (4-5 óra) is belefér, egy kis üveg gyümölcslé vagy püré formában megoldott étkezéssel a közepén.
    Igen, az világos, hogy a nagyvárosi közeg ennek nem kedvez: minimum fél, de inkább 1 óra bárhova odaérni, ami ugye a 2-3 órának majdnem a fele, tehát praktikusan ne menj sehova. Nagyvárosban élni szar. Csak úgy tűnik, hogy mégis nagyon ragaszkodnak hozzá az emberek.

  • 2017.04.24 09:06:35fizetekmegegysort

    bbrrr: "Nagyjából 1-2 hónap az az időszak, amíg "ne menj sehova", ez után 2-3 órás "kirándulások" beleférnek, eddigre nagyjából kialakul a napi ritmus, ha az első 1-2 hónapban ezt kialakítottad." - Egyetértek, kialakul, ha kialakítottad. A második gyerekem megtanított rá, hogy van baba, akinek ez a ritmusa 2 óra/4 óra. Nos, ha épp a két órásba esett az amikor menni kellett a másikkal, akkor ott szoptattam, ahol épp voltam, ez kb fél évig tartott.
    Ezzel persze nem cáfolni szeretném amit írtál, mert alapvetően ezzel egyetértek azzal, hogy nem olyan nagyon hosszú idő és érdemes ritmust kialakítani. Csak felhívni a figyelmet, hogy nem minden gyerek nő fel egykeként, és előfordul, hogy anya nem azért szoptat "máshol", mert magamutogat, hanem mondjuk azért, mert az adott csecsemő második/harmadik/sokadik tesó, és a többi gyerekhez meg nem adtak a szüléssel együtt bébiszittert is. Így fájdalom: anya gyerekekkel fog orvoshoz járni, bevásárolni, és még egy csomó mindent csinálni :)
    A nagyvároshoz való ragaszkodás értelme meg akkor látszik szerintem, mikor intézményesülnek a gyerekek. Amikor nem kell az egyetlen falusi egyházi iskolával kompromisszumot kötni, vagy ha szar az óvónéni/gyerekorvos akkor lehet másikhoz menni, mert van infrasturktúra. A kisebb városok ez utóbbival nem feltétlenül rendelkeznek Van barátnőm, aki Pest környéki településen járt úgy, hogy a nagyobbik gyerekét nem vették fel oviba, mert úgyis otthon van a kicsivel az anyuka... ez önmagában törvénytelen, és rendkívül rossz a gyereknek is, de ha nincs hely, hát nincs hely. Nagyvárosban max átirányították volna két utcával arrébb egy másik oviba. Ezért (is) ragaszkodnak hozzá az emberek.

  • 2017.04.24 09:25:46Ravasz Figyelmeztetés

    Magyarán dr. Novák Hunornak mindenben igaza volt, ti meg erőlödve kenegetitek a szart nem tudni, mi okból.

  • 2017.04.24 10:47:20BéLóg

    Igen, én is ezt mondanám, mint Ravasz Figyelmeztetés.

  • 2017.04.24 10:52:55kisvirag78

    Hiszti. Alapvetés, hogy indulatból nem írunk cikket.

  • 2017.04.24 11:03:52John Doe3

    A poszternek igaza van. Sajnos (mert milyen szép is lenne, ha a szoptatás olyan csodás hatású lenne, mint amilyennek elhitetni akarják, de nem az).

  • 2017.04.24 11:25:31Bálint Bátori

    Azonnal beszart a világ, hogy te most milyen ideges lettél. Úgy tűnik, nincs gyereked, azért tartasz még mindig ott, hogy "az ÉN testem, az ÉN döntésem"...amikortól gyereked születik, ott már nem Én van, hanem csakis Ő van, és ha a legkisebb esély is van rá, hogy veszélyt elkerüljünk illetve előnyt szerezzünk NEKI, akkor kurva magasról le kell szarni az ÉN-t.
    Kicsit erőlködős már hogy minden ellen lázadni kell egy jó feministának, csak lassan elfogy, hogy mi ellen lehet még lázadni...lázadhatnál még az ellen, hogy vaginád van és követeld, hogy te is bedughasd valakibe és ne beléd dugják, mert neked ahhoz jogod van, hogy te bedugd. Lázadj az ellen, hogy melled van és követeld, hogy vagy legyen mindenkinek, vagy ne legyen senkinek, vagy ilyesmik vannak még, csak ezek is már lassan baromi unalmasak.

  • 2017.04.24 14:15:08fénycsepp

    Van gyereke, kiderül a cikkből. érdekes, engem nem tudtak szoptatni, mégsem volt különösebb nyavalyam, sőt.

  • 2017.04.24 14:25:20Orosz kém

    Tudod az a gáz, hogy az egész cikk Rólad, a Te véleményedről, a Te döntésedről, a Te lelkivilágodról, meg a Te szabadságodról szól. Nem a gyerek egészségéről van szó, hanem Rólad. Szerintem egy gyerek ennél nagyobb felelősség...
    (Nyilván nem hal bele, akit nem tudtak/akartak szoptatni, nyilván egy laikus nem tud szakmai véleményt nyilvánítani, nem is kell, és ez nem is baj. De ez a hozzáállás, az szerintem nagy baj.)

  • 2017.04.24 15:32:13cardiobascuralis 3

    Puskás Pálma ismét bizonyítja, hogy egy idióta.

    De hát már a korábbi cikkek alapján is elhittük!

  • 2017.04.24 22:00:44_Wasp_

    Nem az a baj, hogy a posztoló (szerző?!) gondolatmenete egy nyolc-tizenkét éves gyerek érvelésével is csak nehezen vethető össze előnyösen, hanem az, hogy ezt terjeszti is. Borzasztóan süt belőle a sötétség.

    Az érvelése kb leragad azon a szinten, mint a kocsmatöltelékeké: "Az én öklöm, igen vagy nem? Naugye. Oda csapok vele ahova akarok.". "A cigi nem okoz rákot. Csak a kockázatot növeli fél százalékról egy százalékra. Mi az már? A nagyapám szétszívta az agyát és olyan egészségesen halt meg mint a makk."

    Kb vitatkozni sem érdemes vele, csak azért vettem a fáradságot, hogy hozzászóljak, hogy ne higgyék a gyermekük érdekeit a komfortérzetük elé helyező szülők, hogy valami ufók vagy terézanyák lennének, mert a többség számára is ez a normális, az átlagszülő szerencsére igenis odafigyel a gyermekeire.

  • 2017.04.24 22:31:33Sele Burdi

    Palma- Palma,mar megint a szopas :)

  • 2017.04.25 19:30:04TappancsNyuszi

    2-3 hònapig szoptattam, ugyanis addig bolt tejem. Valahogy nem izgultam magam agyon, hogy nem ment tovább, jött a tàpszer, aztán fokozatosan minden más. Nem gondolom, hogy ettől én vagyok a rosszanya. Egyébkénylt is, szerintem nem a nő proaktìv döntése, hogy meddig szoptat, inkább az határozza meg, hogy meddig van teje... egyébként pedig, anyukaként, valahogy meg tudom èrteni Pálma felháborodását. Tök mindegy mit és hogyan csinálsz, ùgyis lesznek jòpáran, akik az arcodba tolják, hogy rosszul csinálod. Aztán elnézem a 3.5 éves kislányomat, aki hihettlen mozgékony, sosem beteg és irtò boldogan habzsolja a gyümölcsöket, zöldségeket. Nyilván kap nasit is, de sokszor áll rajta a döntés- làsd a boltban veszünk mondjuk 1 zacskò gumicokrot, meg vagy 5-6 féle gyümit, a gyerek kérésère. Ergo szoptathat bárki akár 50 évig is egy gyereket, ha közben egészségtelen életmòdot él. Az én kislányom spec azt teszi, amit tőlünk lát. Vagyis: kint lenni jò, mozogni jò, plusz, elvakultság nélkül, egészséges ètrendet. Nem, nem vagyok se bio se paleo sem pedig vegán illetve egyéb hülyeségek. Inkább az egészséges életmòdot kéne promòtálni földbedöngölés helyett. Mellesleg érdekelne, hogy a nagy szoptatàs párti anyukàk szerint, akiknél ugye az anya minimum egy évnyi szoptatàsnál kezdődik, mikyen életformát mutatnak a gyereknek. Illetve pl mennyire egészsèges ùgy általában a gyerek. Az enyém, közel 4 év alatt 2szer volt beteg. Gondolom, évekig szoptatò mintaanyukák gyerekei ennél is jobb arànyokat tudnak felmutatni... ha nem, akkor tessék kiszàllni màsok melltartòjábòl.

  • 2017.04.25 22:23:18mrs.kunzoo

    A szoptatás nem szimplán etetés, hanem anyamellen töténő gondoskodás. A tápszer meg csak kaja... drága pénzért.

  • 2017.04.26 10:08:34zizi77

    Tappancsnyusz, első csak 6 hétig kapott anyatejet, mert a reflux miatt nemhogy szopizni, de igazából enni sem akart. Második 16 hós koráig lefejt tejet kapott, mert szintén reflux miatt nem akart szopizni. Harmadik 14 hós és még szopizik. A nagy rengeteget volt beteg, iszonyú sok antibiotikummal gyógyítva.
    Második is volt többet beteg, főleg amig bölcsibe járt, de a nagy most is hozza haza a betegségeket.
    Legkisebb néha taknyos, de gyorsan el is múlik, kivéve az influenzát, amit a legnagyobb hozott haza szintén és mindannyian átestünk rajta. Ha nem jönne minden közösségi betegség a naggyal, akkor lényegesen kevesebbet lennének a kicsik is betegek. Az biztos, hogy a tápos gyerekünk sokkal többet volt beteg a kicsiknél, akik sokáig kaptak anyatejet.
    Ettől függetlenül engem nem érdekel ki szoptat és ki nem, de azért bocsánatot se kelljen már kérnem, mert a 14 hónapos még mindig igényli. Egyébként ő se cumit, se cumisüvegből a tejet sem fogadja el, kizárólag vizet iszik a szopizáson kívül. Se ősanya, se mintaanya nem vagyok. Nekem sokszor nehéz a szoptatás, mert baromira tud harapni, és éjszakáink sincsenek, de ezt nem én irányítom, hanem a gyerek.
    Pálma kirohanását nem igazán értem, eddig neki sem volt semmi baja a szoptatással.

  • 2017.04.26 12:19:58geegee

    Cicikék! :D
    Azt tudtátok, hogy semminek nincs olyan gyönyörű csomagolása, mint az anyatejnek? :-)

  • 2017.04.26 15:26:22mbogi

    Hát a cím elég hatásvadász.
    Valóban magas azoknak az aránya, akik szeretnének szoptatni hat hónapos korig, egy egészségügyi dolgozónak meg valóban az lenne inkább a dolga, hogy megvizsgálja, ez mért nem valósul meg. Nálam mindkét gyereknél már a kórházban ment a presszionálás, hogy adjak tápszert. Oka nem volt, mindkettőnek megindult a súlya, mire elindultunk haza, ráadásul a fiam már a kórházban olyan tempóban hízni kezdett, mint a disznó. És később is tartotta a tempót. (most meg ropi, de ez már más kérdés.)
    Szóval fontos az anyatejes táplálás, de pont az egészségügyi személyzet keveset tesz a sikerért.

    Aki meg a nyilvános szoptatás miatt hőbörög, próbáljon meg mélyeket lélegezni, és nem nézni oda. A hosszú élet egyik titka a szoptatás. Meg a nyugalom.

  • 2017.04.27 15:15:39Dekatlon

    követelem a heréim szabadon lengésének jogát!

  • 2017.04.27 15:40:08Kultúrnéni

    Halljátok gyerekek? Ki lehet szállni anyuci melltartójából, úgyhogy fékezzétek magatokat azzal a nagy szophatnékkal, vagy ha nem, legalább nyilvános helyen jöjjön rátok az ingerencia, mert ott anyuci legalább önmegvalósíthat a szoptatásotokkal.

  • 2017.04.27 18:47:26zsuzska169

    Kedves Pálma,
    Ha véletlenül elolvasod a kommenteket (remélem nem, mert a kommentelők nem olvasták és/vagy nem értették írásod, úgyhogy felesleges a kommentjeiket olvasni), akkor itt szeretném elmondani, hogy tök jó a cikk megint. Bár talán nem kellett volna a metaanalízis szót alkalmazni, mert az már túl sok lehetett. Vagy elmagyarázhattad volna, hogy ha 19%-kal csökken a gyermekkori leukémia esélye, az azt jelenti, hogy a mittudomén a 0.1%-ot csökken 19%-kal. (nem tudom, mekkora a gyermekkori leukémia esélye)
    A multifaktorális is túl sok volt. Ez egy bonyi szó, érted.
    Amúgy, most utánanéztem, és a szoptatás vagy annak hiánya NINCS a gyermekkori leukémia rizikó faktorai között a google első 10 találatában, de az ikerszülés igen, úgyhogy aki tart a gyermekkori leukémiától az ikerterhesség esetén vetesse el az egyik magzatot, és máris jobbak az esélyei a másik babának. (na EZ demagóg volt, nem is tudsz te ilyet)
    És most vessetek a mókusok elé

  • 2017.04.28 13:40:37_Epikurosz_

    @Dekatlon: hordjál talárt!

  • 2017.04.29 20:55:13i.a.p.

    Úgy látszik tényleg alaposan utánajártál az anya oldaláról a dolgoknak, de az apás statisztikáknál, már eléggé tényszerűen beszélsz. Ott miért nem jártál ugyan olyan alaposan utána, hogy pontosan hogyan is jöttek ki az eredmények, és mennyire lehetnek relevánsak? Sajnos látszik az elfogultság.

    Egyébként számomra teljesen egyértelmű, hogy ha van egy gyerekem, és minimális eséllyel is, de jobb lehet az élete/egészsége/szociális dolgai, ha szoptatom X ideig, akkor persze hogy megteszem, feltéve persze, ha egyáltalán alkalmas vagyok rá (értsd az általad említett gyógyszerek, tejláz stb.). Pedig nem egy "hagyományos" felfogásom van a nemi szerepekről, identitásról stb. Viszont feministának pont a fentihez hasonló, magukat feministaként fémjelző nőtársaim eszmefuttatásai miatt nem mondanám magamat.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta