Egyre többet kutatja a pszichológia az apák szerepét, soroljuk, melyik életkorban mi az, amiben az apák sokkal jobbak, mint az anyák.
Az anya-gyerek kapcsolatról és annak gyerekre gyakorolt hatásairól kismillió szakkönyv szól, miközben úgy tűnik, az apák szerepét csak az utóbbi időben kezdjük felfedezni. Az elmúlt tíz évben az apák részvétele a gyereknevelésben egyre hangsúlyosabbá vált, és ezzel párhuzamosan sorra jelentek meg az apák, az apa-gyerek kapcsolat hatásait vizsgáló kutatások.
Kiderült, hogy az apa-gyerek kapcsolat legalább ugyanolyan fontos, mint az anya-gyerek kapcsolat, ráadásul egy jó apa az anya-gyerek kapcsolat sérüléseit is kompenzálni tudja. Az „apaság” mennyisége és minősége hatással van a gyermekek lelki és testi egészségére is, egészen a csecsemőkortól kezdve a kamaszkorig.
Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (American Academy of Pediatrics) családlélektannal foglalkozó csoportja nemrég egy összefoglaló tanulmányt publikált, amelyben sorra veszik az apaszerep jellegzetességeit, az apa-gyerek kapcsolat hatásait a különböző életkori szakaszokban, ennek előnyeit, nehézségeit. Mutatjuk a főbb pontokat.
Az apák egyre többet vannak jelen
A felmérések szerint az utóbbi évtizedben nőtt az apák részvétele a gyermeknevelésben. Ehhez társadalmi okok is hozzájárultak: több országban létezik fizetett vagy fizetés nélküli, hosszabb-rövidebb apai szabadság, egyes családtámogatási segélyeket apa is igénybe vehet, miközben több nőnek van karrierje, adott esetben jól fizető munkája.
Az apák persze ettől még számos nehézséggel szembesülnek a munka és a gyereknevelés összeegyeztetése során: míg sok munkahely bizonyos kedvezményekkel szolgál kisgyerekes anyukák számára, addig kisgyerekes apukáknak ezek nem mindig járnak; a legtöbb kórházban lehetőség van rá, hogy anya a kórteremben aludjon a beteg gyermek mellett, addig ez apa számára logisztikai okokból nem mindig megoldható, stb.
További nehézséget okoz, ha apa és anya a gyerek életének egy pontján külön folytatja életét. Az USA-beli felmérések szerint az apák azért ilyen esetekben is többnyire igyekeznek jelen lenni a gyerekek életében: minden hatodik apa külön él a gyerekétől, de csak minden századikra jellemző, hogy egyáltalán nem vesz részt a gyerek életében.
A kutatók szerint az utóbbi években a korábbi apaszerep átalakulásával egy „új típusú apaság” kezd kialakulni, amelyben a hangsúly az eddigi inkább munka felől a munka és otthon/család egyensúlya felé tolódik el. A számok tükrében mindez úgy néz ki, hogy míg 1965-ben az apák átlagosan heti négy órát töltöttek házi, ház körüli munkával és átlag 2,5 órát gyerekeikkel, addig 2011-ben már heti 10 óra ház körüli munkát és heti 7 óra gyerekezést vállalnak be.
Az apák már csecsemőkorban is jobb játszópajtások
Az apaság a várandóssággal kezdődik: manapság sok leendő apa kíséri el terhes feleségét a vizsgálatokra, szülésfelkészítő tanfolyamokra, és az apák többsége a szülésnél is jelen van. Az orvostudomány külön entitásként kezeli a ritka, de létező Couvade-szindrómát, amikor a várandós nő férje terhességhez hasonló tüneteket mutat (álmatlanság, nyugtalanság, súlygyarapodás).
A kutatások szerint azok az apák, akik „kihagyják” a terhességet és a csecsemőkort, később is nagyobb eséllyel maradnak kívülállók: a várandósságban partnerként részt vevő, a szülésnél jelen lévő apák öt évvel később is sokkal többet foglalkoztak a gyerekkel, mint kívülálló társaik. Az apa jelenléte az anyának és a gyereknek is jót tesz: a terhesség során jelen lévő, odafigyelő apák feleségei másfélszer nagyobb eséllyel jártak el rendesen a vizsgálatokra, esetükben ritkább volt a koraszülés és alacsonyabb a csecsemőhalálozás aránya. A dohányzó kismamák 36 százalékkal nagyobb eséllyel szoktak le a dohányzásról, ha a leendő apa mellettük állt.
A születés utáni két órában egyes intézményekben engedik az apa-baba testkontaktust (magyarul korai szőrkontaktusnak szokás nevezni), ez elsősorban császáros babák esetében merül fel. A tapasztalatok szerint az apával összebújó babák később kevesebbet sírtak és nyugodtabbak voltak, mint az egyből kiságyba kerülő babák. Az apák szerepe a szoptatás elősegítésében is jelentős: a szoptatást támogató apák babáit gyakrabban és tovább szoptatják, míg a szoptatást ellenző, az anyamellért versenyre kelő apák babái kevesebb anyatejhez jutnak.
A csecsemők és apáik viszonya még sok tekintetben hasonló az anya-baba viszonyhoz, de vannak különbségek is. A csecsemő körüli gyakorlati és lélektani teendőket (pelenkázás, fürdetés, vigasztalgatás, ölelgetés, nyugtatás, altatás stb.) apa és anya hasonlóan képes ellátni, és a babával együtt alvó apák alvásritmusa ugyanúgy összehangolódik a babáéval, mint az anyáké.
Ugyanakkor az apák már ebben a korban is nagyobb eséllyel vállalják fel a játszópajtás szerepét. Az apával való játék általában stimulálóbb, aktivizálóbb, ébresztőbb jellegű. Ezek a magas intenzitású interakciók bátorítják a csecsemőt az önállóságra, a külvilág felé fordulásra, felébresztik a baba kíváncsiságát, míg az anyával történő kisebb intenzitású interakciók biztonságot, nyugalmat nyújtanak.
A kisgyerekes apahatás: több új szó, kevesebb pszichés probléma
Apa jelenléte és részvétele a gyerek kisgyerekkorában számos pozitív eredménnyel jár, ami gyakran különbözik anya hatásaitól. Az egyik ilyen a nyelvi fejlődés: három éves gyerekek apáikkal való kommunikációja jól megjósolta későbbi nyelvi fejlődésüket (akik sokat kommunikáltak apával, azok jobban fejlődtek), míg az anyával való kommunikációnak nem volt kimutatható ilyen hatása. A kutatók szerint ez talán annak köszönhető, hogy az anyák hajlamosak beszédüket a gyerekéhez igazítani, vagyis direkt olyan szavakat használnak, amikről tudják, hogy a gyerek már megérti. Az apák ezt kevésbé csinálják, így tőlük több új szót lehet megtanulni.
Az apahatás nem merül ki a szókincsnél. Azok a gyerekek, akikkel apjuk több időt töltött óvodáskorukban (ebbe beletartozik a gyerekgondozás, a játék és a kommunikáció) kilenc éves korukban ritkábban szenvedtek pszichés problémáktól. Az apákkal való játék csökkentette mind az externalizáló, mind az internalizáló jellegű viselkedészavarok kockázatát és növelte a gyerek társas készségeit. Az apa részvétele és a gyerek viselkedészavara közötti fordított összefüggést több, egymástól független vizsgálat is alátámasztotta.
Kamaszkorban kevesebb depresszió és viselkedészavar
Az apa gyereknevelésben való részvétele csökkenti a kamaszkori kockázatos viselkedésformák esélyét (fiúknál jobban, de lányoknál is) és csökkenti a kamaszkori depresszió kockázatát (mindkét nembeli kamaszoknál). Az apai részvétel jobb értelmi funkciókkal jár, kevesebb a viselkedészavar és a pszichés zavarok, és az alacsony társadalmi osztályba tartozó kamaszok esetében ritkább a fiatalkori bűnözés is.
A kamaszlányok esetében még hormonális hatása is van apa jelenlétének: azok a lányok, akiknek apja részt vesz a nevelésükben, kisebb eséllyel mutatják a korai nemi érés jeleit, később kezdenek szexelni és esetükben kisebb a kamaszkori terhesség esélye. Az állatkísérletek tanulsága szerint az apai feromonok lassítják a kamaszkori női nemi érést.
A fenti hatások elvált szülők, külön élő apák esetén is jelentkeznek, ha az apa elég időt tölt a kamasszal: például a külön élő, de gyakran felbukkanó apák kamasz gyerekei ritkábban dohányoznak, mint a külön élő, és a gyerek életében részt nem vállaló apák gyerekei.
Mi van a szokatlan felállásokkal?
A kutatások nagy része heteroszexuális szülőkkel készült, klasszikus vagy ahhoz hasonló családmodellekkel (apa, anya gyerek, vagy elvált apa plusz nevelőapa, anya, gyerek, vagy nevelőapa, nevelőanya, gyerek, stb.). A fenti jó hatások kialakulásához természetesen nem kell a gyerek vér szerinti apjának lenni, egy, az apaszerepet vállaló nevelőapa pontosan ugyanazokat tudja nyújtani.
Ami a meleg párokat illeti, velük kapcsolatban elég kevés a tapasztalat. Annyi biztos, hogy nagy elemszámú felmérések szerint az azonos nemű párok (akár két apa, akár két anya) általában jobban megosztják a gyereknevelés feladatait, mint a heteroszexuális párok. Azaz meleg párok esetében ritkábban fordul elő az, hogy a pár egyik tagjának a feladata a gyereknevelés, a másiknak meg nem, sokkal gyakoribb, hogy mindkét fél részt vállal benne.
És: hogy van apa?
Az apa saját jólléte is befolyásolja a gyerek állapotát, és persze fordítva, a gyerek puszta létezése apa állapotát. Egy korábban elhanyagolt, manapság nagyobb figyelmet kapó probléma az apák szülés utáni depressziója: a különféle felmérések szerint az apák 2-25 százaléka szenved ettől, de ha anyának szülés utáni depressziója van, akkor már apa esélye is 50 százalékra emelkedik. Az újdonsült apák gyermektelen kortársaikhoz képest 1,38-szor gyakrabban mutatnak depressziós tüneteket.
Az apai szülés utáni depresszió általában később jelentkezik (anyáknál az első 3 hónapban, apáknál az első egy évben) és tünetei is különböznek az anyaitól. A férfiak ritkábban mutatnak sérülékenységet, ritkábban kérnek segítséget és hajlamosabbak depressziós tüneteiket olyan házi módszerekkel kezelni, mint amilyen az alkohol, dohányzás, drog, valamint a kritikus, támadó jellegű viselkedésformák (magyarul többet veszekszenek).
Az apai depresszió gyakrabban vezet családon belüli erőszakhoz, csökkenti a szoptatás esélyét és növeli a házasság felbomlásának esélyét.
A depressziós apák a felmérések szerint négyszer gyakrabban ütik meg a gyerekeiket és jelentősen ritkábban olvasnak fel nekik. A depressziós apák csecsemői többet és gyakrabban sírnak, a csecsemőkorban megélt apai depresszió pedig későbbi életkorokra is kihat. Azok a gyerekek, akiknek az apja csecsemőkorukban depressziós volt, ötévesen gyakrabban küzdöttek viselkedészavarokkal – akkor is, ha az anyjukkal semmi baj nem volt. Mindezek miatt fontos lenne, hogy minél többen – laikusok és szakemberek is – tájékozottak legyenek az apai depresszió kérdésében, hiszen a depresszió, ha felismerik és szakemberhez fordulnak vele, gyógyítható betegség.
A gyerek születése szerencsére nem csak depressziót képes okozni, hanem jó hatással is lehet apa egészségi állapotára. A gyerek születése gyakran arra motiválja az újdonsült apákat, hogy jobban vigyázzanak magukra: sokan ekkortól kezdve kevesebbet isznak, vagy épp óvatosabban vezetnek. A kutatások szerint sok férfi ilyenkor változtat étkezési szokásain és kezd rendszeresen mozogni, vagyis hosszú távon a gyermekvállalás az egészséges életmód motiválása révén egészségesebbé tesz.
