SZÜLŐSÉG

A sok orvosi vizsgálat miatt stresszesebb lehet a terhesség

2016. augusztus 23., kedd 09:42

A várandósság érzelmileg megterhelő időszak, és a szorongás egy jelentős része a születendő gyermek egészsége körül forog. Azaz, vérmérséklettől függően kicsit vagy nagyon durván aggodalmaskodunk azon, hogy jaj, csak megmaradjon a baba, aztán hogy nehogy kiderüljön a következő ultrahangon, hogy hat ujja van. Az orvostudomány fejlődése egészen ellentmondásos szerepet játszik ebben az egészben: a növekvő számú és minőségű elérhető vizsgálat és beavatkozás részben optimizmusra ad okot – hiszen ha baj van, az időben ki fog derülni, és talán orvosolni is lehet. Ugyanakkor sok esetben épp a túl aktív orvosi háttér okoz felesleges szorongást vagy kényszeríti passzív szerepbe a terhes nőket.

A szakemberek szerint körülbelül a 20. század elején kezdődött az a folyamat, amit a terhesség medikalizációjának neveznek. A „medikalizáció” kifejezés azt jelenti, hogy betegségként, illetve egészségügyi problémaként kezelünk olyan dolgokat is, amik egyébként nem lennének egyértelműen azok. (Egy másik példa a medikalizációra a depresszió és a szorongás: pár száz évvel ezelőtt néhány ritka esetet leszámítva senkinek nem jutott volna eszébe, hogy a rossz hangulat vagy a félelem az egy betegség, amivel orvoshoz kell menni és ott gyógyítani.)

shutterstock 141240868

A terhesség a gyakorlatban és a társadalom szemében is egyre inkább orvosi esetnek számít: azaz olyasvalami, amit hozzáértő egészségügyi személyzet menedzsel, és kell hozzá egy rakat modern diagnosztikus vizsgálat és készülék (jó felbontású ultrahang nélkül nem lehet szülni). A terhesség medikalizációja azt is jelenti, hogy zavartalan esetben is olyan állapotként gondolunk rá, mintha betegség, de legalábbis egészségügyi kockázatot jelentő állapot lenne. Ez egyáltalán nem irreális gondolat, hiszen a terhesség és a szülés valóban jár egészségügyi kockázatokkal és veszélyekkel – de hasonlóképpen egészségügyi kockázatokkal és veszélyekkel jár a síelés, az autóvezetés vagy a bungee jumping is, ezekre valamiért mégsem betegségként gondolunk.

Hosszúkás fej, Down-gyanú

Kata első terhessége problémamentesnek indult, egészen a 18. heti ultrahangig: ott a mérések valami gyanúsat mutattak. A baba, akiről kiderült, hogy kislány, minden testmérete a normál határon belül volt, a koponyájának alakja azonban eltért attól: aránytalanul hosszúkás volt a feje. A vizsgáló orvos azt mondta Katáéknak, ez lehet semmiség, de utalhat idegrendszeri vagy csontfejlődési zavarra is, ezért Katáékat genetikus szakorvoshoz küldte. A genetikussal történt konzultáció, majd egy általa javasolt másik ultrahang után arra a következtetésre jutottak, hogy a hosszúkás fej csupán alkati adottság, nem betegség jele. Mi több, valószínűleg örökletes is, mert ahogy a genetikus jó szemmel kiszúrta, Katának is hosszúkásabb a koponyaformája az átlagosnál. A kislány azóta is jó egészségnek örvend, szabad szemmel nem tűnik tojásfejűnek, és végül is csak néhány hétig rettegtek a szülők feleslegesen a fejlődési rendellenességek miatt.

Zsuzsa a második gyermekét várta, amikor betöltötte a 35. életévét, ezzel pedig idős várandósnak számít, azaz esetében már magasabb a Down-kór kockázata. Orvosa tájékoztatta a lehetőségekről, Zsuzsa a modern és elég jó specificitású kombinált tesztet választotta. A kombinált teszt azonban azt mutatta, hogy Zsuzsa magzatának 1:300 az esélye a Down-kórra – ez soknak számít. 1:200-as esélynél már feltétlenül javasolják a magzatvíz-vizsgálatot – csakhogy erre heteket kell várni és bár nagyon pici, de nem nulla a vetélés esélye. Zsuzsa végül hosszas vívódás után egy vadiúj és méregdrága, magzati DNS-vizsgálaton alapuló vértesztet végeztetett el, így csak két hétig kellett paráznia, utána kiderült, hogy nincs baja a babának.

Előnyök, hátrányok, szorongás

A terhességgel és szüléssel kapcsolatos orvosi beavatkozások jelentősen csökkentették annak egészségügyi kockázatait, egy csomó szövődményt már képesek vagyunk időben észrevenni és orvosolni (az elöl fekvő méhlepény vagy a méhen kívüli terhesség száz évvel ezelőtt még jó eséllyel az anya halálához vezetett). Mégis, a Stanford Egyetem orvosetikával foglalkozó szakemberei szerint lehet, hogy kicsit túllőttünk a célon – például olyan beavatkozások is rutinszerűvé váltak, amik időnként indokoltak, de egészséges terhesség és szülés esetén feleslegesek vagy még hátrányosak is (rutinszerű folyamatos CTG, a kitolási szak kötelező testhelyzete, gátmetszés).

A medikalizáció körébe tartozik az egyre növekvő számú vizsgálat: genetikai tesztek, ultrahangszűrések, és tágabban a mesterséges megtermékenyítés is. De nem csak ezekről van szó: a probléma része, hogy az orvosnál is, de azon kívül is betegségként gondolunk a terhességre, amely állandó felügyeletet és monitorozást kíván. Vagyis a szövődmények elkerülésének érdekében a kismamának kötelessége monitorozni az étkezési és ivási szokásait, a testsúlyát, számolni a magzatmozgásokat, mérni a vérnyomását, figyelni, milyen testhelyzetben alszik, hány fokos vízben fürdik (ha egyáltalán szabad kádban fürdenie), mikor szeretkezik, sportol-e eleget, de nem túl sokat, milyen kemikáliákat használ a takarításhoz, milyen a légszennyezettség a városában, és becsukta-e az ablakot, ha jön a szúnyogirtó-repülő.

Így lesz stresszes a gyerekvárás

Az orvosetikával foglalkozó szakértők szerint a medikalizáció több etikai problémát is felvet. Egyrészt, ennek köszönhetően a gyermekvárást magas kockázató, kóros állapotnak tekintjük, amelyet felelőtlenség kiterjedt orvosi segítség és folyamatos ellenőrzés nélkül végigvinni. Másrészt, így, hogy elsősorban az egészségügyi személyzet tartja kézben a folyamatot, maguk a kismamák óhatatlanul passzív szerepbe kerülnek, csupán elszenvedői lesznek saját terhességüknek és szülésüknek. Harmadrészt, a medikalizáció mind a terhességet, mind a szülést komolyan stresszkeltő időszakká teszi, amelyben folyamatosan figyelnünk kell magunkat és tüneteinket, és különféle vizsgálatok eredményein kell izgulni.

A szakemberek ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy a medikalizált terhesség ellentéte nem feltétlenül az ún. „természetes” terhesség és szülés. Számos, a várandósság alatt használt beavatkozás és szer esetében eleve nehéz megítélni, hogy természetes-e vagy medikalizált, és ha igen, akkor mitől az. Például, ha nem orvosi céllal megyünk ultrahangra, csak „babamozizini”, azaz csak úgy hobbiból, a saját örömönkre szeretnénk egy 4D képet a magzatról? Vagy ha a terhesség tüneteit akupunktúrával vagy a gyógyszertárban kapható homeobogyókkal kezeljük? Ugyan az utóbbiak hatékonysága vitatott, valójában ettől még nem lesznek természetesebbek az adott esetben szintén gyógynövény-eredetű hatóanyagokat tartalmazó gyógyszerkészítményeknél.

Tessék tökéletes állampolgárt szülni!

Ami a terhesség alatti vizsgálatokat illeti, országonként változik, mi kötelező és mi nem. Magyarországon néhány ultrahang- és laborvizsgálat kötelező, de magára valamit is adó kismama ezeknél sokkal többet elvégeztet. A genetikai tesztek bizonyos életkor felett alapnak számítanak, ezek eltérései, vagy nagy kockázatú, vagy csak szorongóbb kismamák esetén méhlepény-mintavételt vagy magzatvíz-vizsgálatot lehet végeztetni, illetve kimutathatóak a genetikai eltérések az anyai vérben keringő magzati DNS-darabkákból is. Létezik szűrőteszt a terhesség alatti magas vérnyomásra, és ellenőrizhetjük a kötelezőnél jóval gyakrabban a vérképünket, vérnyomásunkat, vércukrunkat, vizeletünket is. Az orvostudomány fejlődésével a szóba jöhető vizsgálatok száma csak nőni fog.

shutterstock 248851780

De mi van, ha engem nem zavarna, ha a magzat mondjuk Down-kórral születne? Akkor teljesen felesleges lenne a vizsgálatok egy jelentős része. Az így döntő párok általában hatalmas értetlenkedéssel találkoznak a környezetük részéről. Létezik ugyanis egy olyan társadalmi nyomás, amely azt sulykolja, hogy itt van a lehetőség, tessék tökéletes gyerekeket szülni. A terhes nőknek erkölcsi kötelességük, hogy egyrészt elmenjenek az összes vizsgálatra, másrészt mindent megtegyenek (beleértve a diétát, sportot, vitaminszedést stb.), hogy a lehető legjobb életkilátásokkal rendelkező gyermeket szülje meg, aki majd a lehető leghasznosabb tagja lesz a társadalomnak. Nehogy már azért kelljen az én TB-mből fizetni a születendő baba Down-kórjának vagy gerincműtétjének költségeit, mert anyukája lusta volt elmenni az ultrahangra vagy beszedni a folsavat.

Ugye, milyen kegyetlenül hangzik? A szűrővizsgálatok létezése hatalmas orvosi fejlődés és rengeteg szenvedéstől kímél meg minket. Ugyanakkor nagyobb felelősséget is helyez a nők vállára a terhességet illetően: így, hogy ennyi eszköz és tudás van a birtokunkban, most már az anya felelőssége, hogy produktív, társadalmilag elfogadott, az adott normába beilleszkedő állampolgárokat szüljön.

További nehézség, hogy például a genetikai szűrővizsgálatok a terhesség különböző időpontjaiban adnak eredményt, ami irreális elvárásokat támaszt az anya-magzat kötődéssel kapcsolatban. Elvárjuk, hogy anya kötődjön a pocaklakóhoz, de adott, hátrányos orvosi lelet esetén gyorsan fejezze be a kötődést, illetve amíg a leletekre vár, addig csak olyan feltételesen kötődjön. Ez azért elég irreális elvárás.

Akkor a nagy fejlődéssel csak a baj van?

Dehogy! A terhesség medikalizációja a huszadik század során ment végbe, és ugyanebben a száz évben elképesztő mértékben csökkent az anyai és magzati halálozás. Minél fejlettebb egy ország (azaz annak egészségügye), annál jobbak a számok: például a WHO 1990-es adatai szerint a fejlett országokban százezer szülésre 27 halálozás jutott, a fejlődő országokban 1000. Az Egészségügyi Világszervezet szerint a szülő nőknek körülbelül 15 százaléka esetében lépnek fel olyan súlyos szövődmények, amelyek azonnali egészségügyi beavatkozás nélkül halálhoz vagy tartós rokkantsághoz vezetnének.

Egy, a modern orvoslás vívmányait elutasító Észak-amerikai közösségben a szülés körüli anyai halálozás pont ugyanolyan magas, mint száz évvel ezelőtt volt. Vagyis az orvostudomány fejlődésének köszönhetően ugyan több szorongással, stresszel és sok, új, eddig ismeretlen etikai dilemmával kell szembenéznünk, ugyanakkor nagyobb eséllyel maradunk életben.

A szakemberek szerint a medikalizáció féken tartása természetesen nem jelentheti az orvostudomány vívmányainak elutasítását. Ugyanakkor fontos, hogy a terhesség és szülés környékén használt diagnosztikus és terápiás beavatkozások hasznát folyamatosan tudományos igénnyel értékeljük, és ne a szokás, a rutin vagy a kényelem, hanem a legújabb eredmények vezéreljenek ezek megválasztásánál – vagyis ne végezzünk felesleges beavatkozásokat csak azért, mert így szokás. Emellett az lehetne a cél, hogy az egészségügyi személyzet – beleértve orvost és szülésznőt -, a nem szorosan egészségügyi, de szüléssel foglalkozó szakemberek – például dúlák, szoptatási tanácsadók - , és a kismamák között valódi csapatmunka jöhessen létre, ahol mindegyik fél tiszteli a többiek kompetenciáját, hozzáértését, és mindenkinek megvan a saját szerepköre.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2016.08.23 11:33:51Gabócz

    A depresszió nem betegség? Sok hülyeséget hallottam már ebben a témában, de ez dobogós. Pont az a baj, hogy a depresszióval sokan NEM fordulnak orvoshoz, hanem "öngyógyításba" kezdenek pl. alkohollal, nyugtatókkal. És persze olyan is előfordul, hogy öngyilkosok lesznek...

  • 2016.08.23 12:11:53dr. pretender

    a depressziós megjegyzés valóba elég szerencsétlen, ennek ellenére ez egy jó cikk egy fontos témáról!

  • 2016.08.23 12:16:26Szakyster

    "De mi van, ha engem nem zavarna, ha a magzat mondjuk Down-kórral születne?" Hát, akit nem zavarna, hogy a gyereke Down-kóros, én azért csak beutalnám a pszihiátriára...

  • 2016.08.23 12:31:02vöröspanda

    Szakyster szerintem a pontosabb megfogalmazás az lett volna, hogy akkor sem ölik meg a magzatot, ha történetesen down kóros, vagy bármi más betegsége van... akkor tényleg fölöslegesnek tűnik sok vizsgálat. Ezek nem felelőtlen emberek, hanem jobbára hívők, akik mindenfajta gyilkosságot eluttasítanak. Hallottam már ilyen történeteket. A legmegrázóbb ez volt: a vizsgálat kimutatta, hogy az anya méhe tele van húrokkal, a magzatnak nem lesznek végtagjai.. A család nem kicsit akadt ki, persze nem vállalták az abortuszt, hanem éjjel nappal imádkoztak. A gyerek egészségesen és épen született (de megölették volna velük). A kollégámra is azt mondták, hogy nyitott gerinccel fog születni, meg egyéb borzalmakat és ő is egészségesen született... Meggyőződésem, hogy nagyon sok magzatot fölöslegesen gyilkolnak meg.

  • 2016.08.23 12:38:32Mad Mind

    @vöröspanda
    Ez a te meggyőződésed. De nem statisztika.

  • 2016.08.23 12:56:38drpuskaspalma

    @Gabócz: a súlyos, major depresszió természetesen betegség, ugyanakkor napjainkban a depresszió diagnosztikai kategóriája iszonyatosan kitágult, gyakorlatilag minden, régebben sima szomorúságnak tartott állapotot lehet betegségként diagnosztizálni. A DSM-5, vagyis a legújabb diagnosztikai kritériumrendszer szerint pl. a gyász esetén, vagyis ha meghal valakid, két hétig "ér" depressziós tüneteket mutatni, ha ennél tovább szomorkodsz, akkor máris könnyen megkaphatod a major depressziós epizód diagnózist.
    A depresszió és a szorongás diagnosztikus kategóriáival nem az a baj, hogy léteznek - hiszen valóban léteznek ilyen betegségek, és szuper, hogy ma már gyógymód is van rájuk. Ugyanakkor a pszichiátriai etikával foglalkozó szakemberek szerint az a tendencia bizony problémát jelent, ha minden negatív érzelmet betegségként kezelünk. Elfelejtjük, hogy a szomorúság, a félelem is az emberi élet része, és amikor az életünk épp nem úgy alakul, mint egy reklámplakáton, akkor azt máris betegségnek tartjuk.
    Elnézést, ha a cikkben félreérthetően fogalmaztam ezt illetően. A depresszió valóban betegség, a szomorúság medikalizálása viszont létező és elég problematikus jelenség.

  • 2016.08.23 13:21:52Fodor Balázs

    Azért az nem árt, ha hónapokkal előbb megtudja a szülő, hogy az élettel összeegyeztethetetlen genetikai betegsége van a gyereknek és tök fölöslegesen hordaná ki és szülné meg.

  • 2016.08.23 14:24:24gchg

    Miért olyan nehéz elhinni, hogy van olyan szülő, aki nem öletné meg a gyerekét csupán azért, mert az beteg?

  • 2016.08.23 14:26:35Asio Otus

    Az orvoson múlik, hogy mennyire higgadtan adja elő azt, hogy mikor mit lehet és/vagy kell megvizsgálni, nomeg a szülőkön, hogy mennyire képesek intelligensen felfogni a kockázatokat. Ha meg már tart ott az orvostudomány, hogy meg lehet nézni sokmindent, akkor -amit tényleg szükséges- azt inkább nézzék meg.
    Nekünk nem lenne három gyerekünk, sőt, az elsőnek anyja se lenne már, mindezt csupán az Rh-összeférhetetlenség miatt. Nekem ez a hozzáállásom alapja.

  • 2016.08.23 15:01:45croc

    szerintem is inkább az orvosok hozzáállása a probléma, lekezelőek, direkt ráijesztenek a szülőkre, fölösleges vizsgálatok garmadáját rendelik meg, kéthetente visszarendelik a kismamát a drága magánrendelésre stb.
    aztán előbb utóbb mindenkinél találnak valamit ha már ennyire akarják, mert tankönyvember tankönyvi értékekkel a valóságban nincs.
    tipikus eset: a kismama minden második délutánját orvosi várókban, laborokban és rendelőkben tölti, riogatják mindeféle kockázattal, de rendesen alig tájékoztatják valamiről, felmegy vérnyomása a stressztől, az meg már toxémiagyanú, mehet a kórházba, sürgősséggel labor, persze neki csak annyit mondanak, hogy sürgős, hadd stresszeljen még egy kicsit jobban, innentől meg már komplikációs a terhesség és lehet császározni jó sok pénzért (zsebbe).

    persze a nőgyógyász sem azt mondja hogy azért kell hozzá kéthetente menni mert az neki annyiszor tízezer forint, hanem mert ellenőriznie kell eztmegazt mert a kockázatok satöbbi.

  • 2016.08.23 15:17:38purpleghost

    Nem annyira fekete-fehér ez a téma. Bár én sem vetettem volna el a gyerekeimet, ha Down-szindrómát vagy más hasonló genetikai problémát mutatott volna ki a vizsgálat, de azért jó lett volna tudni és felkészülni.
    Ezen kívül rengeteg más genetikai és egyéb betegség is van, amik közt van, ami az anya számára is kockázatos, és van ami a magzat számára nem ad esélyt a túlélésre. Ezeknél nincs más megoldás, mint megszakítani a terhességet.
    A harmadik eset pedig amikor gyógyítható vagy megoldható probléma derül ki, de muszáj/jobb előre tudni, hogy szüléskor fel lehessen rá készülni, vagy még a terhesség alatt el lehessen kezdeni szedni valamilyen gyógyszert (pl Rh-összeférhetetlenség esetén).

    Szóval én vizsgálatpárti vagyok, de mint @croc írta, jobb hozzáállással, egyenrangú partnerként kezeléssel, és a szülésnél nagyobb békénhagyással (császár erőltetése, indítás amikor a dokinak megfelel, stb.).

  • 2016.08.23 15:27:30Kovácsné

    Ott a gond, hogy az orvostudomány marhára nem egzakt, csak ezt többnyire elfelejtik megemlíteni (: Az első gyerekkel, tapasztalatlan anyaként, a roham kerülgetett a kórházban, mert jött az egyik orvos, közölte, hogy a gyerek eleget szopik, fél nappal utána jött a másik, közölte, hogy a gyerek nem szopik eleget, sőt, kórosan fogy, jött a harmadik, aki trombózis elleni injekciót írt fel nekem, jött a negyedik, aki mondta, hogy az injekció felesleges baromság... Mikor a másodikkal feküdtem bent, mindig dudorászni kezdtem magamban, ha valami köpenyes feltűnt, sokkal nyugodtabb voltam (: (Viszont a módszer kontraproduktív, mert mi van, ha egyszer az életben véletleül valami fontosat mondanak, én meg ott dudorászom...) Második gyerekről egyébként azt találták ki, hogy toxoplazmózisa van. Agrármérnökként térdenállva könyörögtem, hogy hagyjanak már lógva, mennyire valószínű az, hogy pont a második terhességem alatt ugrott volna rám a toxoplazma, mikor előtte évekig dolgoztam állatokkal, trágyával, takarmánnyal, és mindennel, ami ezen a világon piszkosnak tekinthető, de nem, hónapokig b-szogattak engem is meg a gyereket is, vérvizsgálattal, szemvizsgálattal, mindennel. Természetesen szó se volt toxoplazmózisról. Bátorkodtam megkérdezni, hogy akkor vajon mi okozta a "furcsa elváltozásokat" a koponya-ultrahangon. "Ja, azokat? Fogalmunk sincs." A gyerek immár 11 éves, köszöni, jól van (:

  • 2016.08.23 15:32:43Asio Otus

    Gondosan kell kiválasztani a szülészorvost is.
    Az Rh-val csak arra akartam utalni, hogy van egy tudás, ami életet ment. Mert ha apa és anya Rh-ja különbözik, denem vizsgálnák, akkor az anya simán meghalhatna. Kap egy cuccot a szülés után, ha a gyereknek más az Rh-ja, mint az övé és ezzel el van intézve a dolog. Semmiség, de mennyire nem mindegy, hogy van, vagy nincs.

  • 2016.08.23 15:39:46connector

    Felesleges vizsgálatok egészen addig, amíg a baba egészségesen születik. Ha nem, akkor az orvos a hibás, mert nem tett meg mindent, illetve nem tájékoztatta a szülőket arról, hogy még milyen vizsgálatokat kérhettek volna.

  • 2016.08.23 16:32:09lilcsi manó

    az író elfeledkezik arról hogy a terhesgondozáson nemcsak a babát nézik hanem a leendő anyukát is vizsgálják, a terhesség alatt ugyanis iszonyú sok probléma adódhat, aki volt már terhes tudja milyen az mikor a hormonok tombolnak a szervezetben, nekem pl gerincsérvem lett már az első alkalommal, vérszegény voltam, a végén az epémet is úgy elnyomta nyomta a gyereket hogy az nem tudott üríteni és ez csak néhány abból a "mellékhatásból" ami egy ilyen időszakban előfordulhat
    a kombinált teszt és a 19. heti uh meg nem csak a down szindrómát szűri ki, más betegségeket is, pl. előre tudják jelezni a terhességi mérgezést is
    ráadásul úgy tudom semmi nem kötelező, lehet gyereket szülni terhesgondozás nélkül is, szabadon eldöntheti mindenki mit szeretne

  • 2016.08.23 17:46:3512345678990

    "Nehogy már azért kelljen az én TB-mből fizetni a születendő baba Down-kórjának vagy gerincműtétjének költségeit, mert anyukája lusta volt elmenni az ultrahangra vagy beszedni a folsavat."

    Szóval ha az anyuka leszarta hogy bele kéne feccölni a minimumot hogy esetleg időben segíteni lehessen a babának, úgyhogy mindneki más karolja fel és segítsen neki. Lóf@szt.

    Nem, nem kell elvetetni a Down-kóros gyereket. Igen meg lehet szülni és szeretni azt aki "problémákkal" (inkább máshogy) születik. Beleszarni hogy a gyereknek mennyire lesz nehéz, mert anyuka lusta elmenni a szűrésre és bevenni egy pirulát ("had szenvedjen a gyerek" ööö mármint) "mert az orvosok hülyék", nem olyan viselkedés amit vállalnia kell a társadalomnak.

    Szegény anyuka/apuka, mit képzel az átlag polgár hogy úgy gondolja a szülő egy gondatlan pöcs. Nein mein führer. A szülői beleszaromság nem kifogás, szülőnek lenni egy nagyon is szép kötelesség. Aki az elején nem tudja magát elvonszolni egy szűrésre hogy utána toljon egy kis vitamin koktélt az mit hisz mennyivel lesz könyebb később?

    Nem mellesleg a terhességi mérgezést is szűrnie kell a dokinak mert mind a gyerek mind az anyuka bele halhatnak. Puskás Pálma inkább menjen és növesszen banánt.

  • 2016.08.23 17:52:27Oatmilk

    Mindenki nagyon okos ebben a temaban, úgy látom. Szerintem aki azt választja, hogy halmozottan sérült gyermeket fog nevelni, fogalma sincs, milyen nehéz feladatra vállalkozik. Le a kalappal az ilyen anyák előtt, az apák sajnos nagyon ritkán tartanak ki ilyen helyzetekben.

    Amúgy a cikknek van igazságtaralma. Az egész terhesgondozás egy illúzió. Néhány kromoszóma rendellenességet és fejlődési rendellenességet nagy valószínűséggel észre lehet venni, de ha az emberek tudnák, milyen nyavalyák léteznek, amiket lehetetlen kiszűrni, sosem vállalnának gyereket.

    Régen az ilyen rendellenességgel született babák a csecsemőhalál statisztikáiban jelentek meg. Ma viszont az orvostudománynak hála, életben maradnak, de sokan közülük életük végeig teljes ápolásra szorulnak.

    A magam részéről nem kívánnék ilyen gyereket szülni, ha egy mód van rá. Egy anyának a gyerekére is gondolni kell. Kívánná barki is a gyerekének a sok fájdalmas orvosi beavatkozást es szenvedést, ami a halmozott sérültséggel jár?

  • 2016.08.23 20:32:36Gabócz

    @drpuskaspalma Ezt tudom,és elfogadom, hogy van ilyen tendencia. Csak szerintem nem szerencsés ráerősíteni arra a közfelfogásra, hogy a hangulatzavar nem betegség, nem kell vele orvoshoz fordulni, mert sok depressziós pont emiatt nem megy orvoshoz. Hiszen mindenkitől azt hallja, hogy "ez csak rosszkedv", és ha "végre összeszedné magát", akkor jobban lenne. Vagy nem ért velem egyet abban, hogy Magyarországon létezik ez a közhiedelem? Én nem áltatom magam azzal, hogy ezen a felfogáson már túlléptünk volna.

  • 2016.08.23 21:14:04croc

    Oatmilk: a Down-kór szűrés egyetlen biztos módja az a bizonyos új módszer, amit zsebből kell kifizetni (kettőszázötvenezer forint), és egy vérvételből biztos eredményt ad.
    A tébé ezt a tesztet természetesen nem támogatja.
    A tébé az elavult, veszélyes és anyának-babának nagyon megterhelő amniocentézist támogatja, ami gyakorlatilag egy kisműtét, meg az ultrahangot (amit időnként nagyzolva kombinált tesztnek is hívnak) ahol szemmértékre, sacc-per-kábé méricskélgetik a tarkóredőt.

    Mind a kettő felesleges (Down szűrésre legalábbis) mert a sokkal kímélőbb és pontosabb kromoszómavizsgálatot is feltalálták már.

    És az sem a legszerencsésebb, amikor hetente csináltatnak valakinek nagylabort mert tíz higanymilliméterrel megnőtt a vérnyomása és 'lehet' hogy toxémiás, hiába negatív sorban mindegyik eredmény.

    Meg a mikor a terhesség vége felé már naponta kell menni a rendelőbe (ami ugye marha kényelmes az anyának) akkor is, ha az égvilágon semmi panasza nincsen.

    Ezek a problémák. Ettől még vannak szükséges és hasznos vizsgálatok csak nem annyi, amennyit elvégeznek végül.

  • 2016.08.24 08:42:34indapass

    @croc
    Én is rühelltem a vége felé kétnaponta járni, DE pont a társasházunkban volt egy kismama, akinek az utolsó hónapban elhalt a terhessége. Nem állítom, hogy az orvoshoz járás ezt feltétlenül megelőzi, de esetleg észreveszik a jeleket (a 9. hónap ebből a szempontból veszélyes).
    @oatmilk
    Egyet kell értenem. Pl. az autizmus sem szűrhető, és bizony kemény tud lenni.
    Ezzel együtt örömtelinek tartom, hogy van mód ennyi vizsgálatra; nekem inkább biztonságérzetet adtak, még ha volt is olyan, hogy utólag fölöslegesnek tűnt. Sosem éreztem, hogy paráztatnak, inkább azt, hogy figyelnek rám.

Blogok, amiket olvasunk

KERTÉSZ Ötletek zöldségágyások beültetéséhez

A nyár általában a pihenés időszaka, ezért a legtöbben ilyenkor már nem akarnak intenzív gondoskodást megkövetelő zöldségeket vetni. Lássuk, mint lehet tenni!

OTTHONTÉRKÉP Hagyd le a képről apu sörhasát!

A nappali ajtaján belógó hatalmas sörhas, egy csak félig látszó kutya vakarózó hátsó lába, lerágott csirkecsont a könyvespolcon – biztosan mindenki látott hasonló vicces vagy visszataszító fotókat ingatlanhirdetésekben.

MÁS TÉSZTA Búzadara dal - megyek panírozni

A nyár minden bizonnyal legújszerűbb dallamos hip-hop slágerében réteslisztről, búzadaráról és kenyérlisztről énekelnek a debreceni egyetem afrikai származású hallgatói. Ne hagyd ki!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta