SZÜLŐSÉG

Miért, miért, miért kérdez ennyit ez a gyerek?

2016. augusztus 4., csütörtök 19:12

Az egészséges gyerek érdeklődő, szeretné felfedezni és megérteni a világot. Az óvodás korú porontyra különösen jellemző, hogy a kíváncsiság az egyik legfőbb tulajdonsága. Annyira kiemelkedő ez, hogy Erik Erikson pszichológus, aki szakaszokra osztotta a személyiségfejlődést, és minden szakasznál megjelölt egy vezérmotívumot, a három-hat éves csemetékkel kapcsolatban azt írja, ennek a korszaknak a kezdeményezés a legfőbb gyakorlandó kompetenciája. A gyermek szeretné megérteni a körülötte lévő világot, ha ebben támogatja a környezet, megmarad a nyitottsága, ha viszont elutasítják és lenyesik a törekvéseit, azzal bűntudatot keltenek benne.

A kisgyermek kezdeményezése egyfelől a tevékenységekre, próbálgatásra irányul, másfelől ezer kérdést zúdít a környezetére, mindenre kíváncsi, mindenről tudni akarja, hogy miért, miért, miért... Néha nehéz megfelelni az igényeknek szülőként, hamarabb elfogy az energia, mint a gyereké.

Azt még nem szokták rossz néven venni a szülők, mikor a csemetét a markoló működése, vagy az évszakok változása érdekli, de szintén ennek az életkornak a sajátossága, hogy a kíváncsiság nem kis részben a nemiségre, szexualitásra irányul. Ez az a korszak, mikor a fa mögé bújva megszemlélik és összehasonlítják egymás nemi szerveit, mikor felfedezik a saját testüket, mikor nagyon érdekli őket, hogy születik a baba. Kérdés, mindenre válaszoljunk-e, és mindent engedjünk-e, van-e, ami rossz, ami túlzás?

shutterstock 102170899

Önmagában a kíváncsiság sosem baj, nincs olyan, hogy túl kíváncsi gyerek. Ne szidjuk le a csemetét az érdeklődése miatt akkor se, ha nekünk kínos, amit kérdezett, vagy bizonytalanok vagyunk benne, hogy megérett-e már a válaszra. És ha lehet, válaszoljunk! Persze, a szülőnek is megvannak a maga személyes szempontjai, és ezt is joga van figyelembe venni. Tegyük fel, bosszantja, hogy a csemete minden alkalommal megkérdezi, most pisilt vagy kakilt a WC-n. Nem kötelező válaszolni, csak nem mindegy, hogyan utasítja vissza a kérdést! Mást jelent, ha azt mondja, „Mit érdekel az téged, a magad dolgával törődj!”, és mást, ha azt feleli, „Ez csak rám tartozik, nem szeretek róla beszélni.”.

Amikor másokat, ismerősöket vagy idegeneket faggat a gyerek, akkor is gondoljunk rá, ő még nem tudhatja, mit illik és mit nem. Nem szükséges hát látványosan szégyenkeznünk, amiért megkérdezte Bözsi nénit, ő vajon szokott-e még havonta vérezni (vagy a szomszéd Pista bácsit, hogy neki is kisbaba van-e a nagy pocakjában), de anélkül, hogy leszidnánk, és kifejeznénk, hogy nem is lett volna szabad, hogy egyáltalán eszébe jusson a kérdés (dehogynem!), kimenthetjük Bözsi nénit azzal, hogy ilyesmiről nem illik a másikat megkérdezni, mert erről nem biztos, hogy beszélni szeretne. Persze az „illik” még keveset jelent neki, de azért elfogadhatja tőlünk, hogy így van.

 Sok szülő igyekszik azt az érzést kelteni a gyerekben, hogy a szex, a test, az intim kérdések iránti érdeklődése rossz, hiszen számukra kellemetlenek ezek a témák, és kényelmesebb lenne nekik, ha a gyerek békén hagyná őket ezekkel. De nem fair a saját zavarunkat a gyerekre terhelni. Ezeket az érzéseket a szülőnek kell elrendeznie magában.

Sokan vannak, akik a kérdéseket még elviselik, de zavarba ejti őket, mikor a gyerek aktívabban érdeklődik, például kiderül, azért van olyan nagy csönd a szekrényben, ahova a gyerekek bújtak, mert egymás testét, punciját, kukiját vizsgálják. Az ilyesmiben érdemes az arany középutat követni, azaz anélkül, hogy különösebb ügyet csinálna a témából a szülő, egyszerűen elterelni őket másfajta tevékenység felé. Határozott közbeavatkozásra akkor van szükség, ha bármilyen módon erőszak vegyül a történetbe, például olyan gyereket is bevontak a tevékenységbe, aki nem akarta ezt.

shutterstock 64062058

Előfordul, hogy a szülő attól fél, egy-egy válasz ijesztő vagy taszító lenne a gyereknek. Van, aki azért jön a gólyamesével, mert nem szeretné elriasztani a gyereket a szexualitástól, ami elképzelése szerint undorító lenne neki. Másvalaki attól tart, rémisztő lenne a csemetének, hogy a menzesz során napokig véreznek a nők. Ezeket a félelmeket inkább a szülőben lévő ambivalencia magyarázza: benne van valamiféle undor vagy tartózkodás. A gyereknek sok minden elfogadható, ha tudunk róla természetesen beszélgetni, és a szülő viszonyulása tisztázott.

Az óvodás korszakra jellemző kezdeményezőkészséget nemcsak az érdeklődés visszautasításával lehet megzavarni, hanem azzal is, ha a szülő igyekszik kezébe venni az irányítást, és ő veti fel a szerinte aktuális témákat, majd rázúdítja a választ a gyerekre, függetlenül attól, érdekli-e, megérett-e rá. Ne magyarázzuk túl az életet: arra feleljünk, amit kérdez a gyerek, és időről időre álljunk meg, hagyva, hogy eldöntse, továbbkérdez-e. Akit elárasztanak mindenféle feldolgozhatatlan, bőséges információval, azt megfosztják a kezdeményezés lehetőségétől.

És végezetül: az őszinte és egyszerű beszélgetés legyen személyes is, azaz elsősorban ne csak okítani akarjunk a csemetét, hanem kapcsolódni is hozzá.

Cziglán Karolina
pszichológus 

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2016.08.04 21:16:49wmiki

    ...majd ha iskolába kerül ott kiírtják a kérdezési vágyát.
    Ott egyetlen feladatra lesz beprogramozva: bemagolni a tudomány nevű szekta aktuális dogmáit.

  • 2016.08.04 22:27:36indapass

    @MR3 Béla,
    A gyerekeknek általában ezen a néven említik a nemi szerveket, és a témából adódóan ez itt adekvát választás volt.
    A magyarban nincs a köznyelvben általánosan elfogadott, semleges megnevezés a férfi és a női nemi szervre, leginkább még az orvosi szakszavakat használják, ha nem akarnak közönségesek lenni (amiket Te írtál, azok sem igazán szalonképesek, bármennyit is olvassuk őket neten vagy modern darabokban, vagy halljuk haveri körben).

  • 2016.08.05 06:41:48KK69

    Bizony tudnak a kisgyerekek kellemetlen dolgokat mondani :o)
    Kedves ismerősömmel és a kislányával történt meg a hatvanas évek közepén. Tömött villamoson hazafelé a kislány arról mesélt, mi történt az óvodában. A Lenin bácsiról tanultak, stb, stb. Apuka nem túl lelkesen: "Aha." A Lenin bácsi nagyon jó bácsi, stb, stb. Apuka: "Aha." Egy idő után gyanús lett a kislánynak, és azt mondta: Apu, te nem szereted Lenin bácsit!

  • 2016.08.05 08:22:02Dr.Traktor

    MR3 Béla:

    Miért pina és fasz?
    Miért nem lehet nevén nevezni: vagina és pénisz.

    Ha a posztoló csak faszságokon tud kötekedni, akkor inkább ne is írjon semmit!

  • 2016.08.05 22:44:56R2D2 & C3PO

    Mai kérdés: Ő igazi? Ugyanis a kérdéses gyerek nem válaszolt, mikor megpróbált vele kapcsolatba lépni...
    Végül közölte, hogy nem, egy kép. ;)

    (Ja, persze vagyok ennyire paraszt. Tényleg jobban érdekel a saját gyerekem fantáziája, mint egy másik lelke. Evvan srácok. ;-DDD)

  • 2016.08.07 19:24:47Péter 2

    @wmiki: A tudomány nagyon egyszerű dolog: a világ tényleges működésének tudása. Hogy neked se esélyed nincs erre, se affinitásod hozzá, az a te saját bajod. De minket nem nagyon érdekel, hogy minden cikk alá belerondítasz a végletekig ostoba hozzászólásaiddal.

  • 2016.08.07 19:26:20Péter 2

    @MR3 Béla: egyszerű az oka: ez csak egy a többféle név közül. És ide nem ez a név való.

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta