Nem vagyok különleges, csak szeretek tanítani

Bognár Amália nem elégszik meg azzal, hogy ledarálja az anyagot, folyamatosan új módszereket keres és alkalmaz. Interjú a csodatanárral.

Ma már szinte minden gyerek zsebében ott lapul az okostelefon, ami éppen alkalmas arra, hogy az iskolai tananyagot érdekessé és izgalmassá tegyék vele – vélekedik Bognár Amália, akit pár hónappal ezelőtti cikkünkben csodatanárnak neveztünk.

Nem véletlenül, óráin kincskeresőznek, MineCraftoznak, és közben persze tanulnak, digitális jártasságot szereznek a tanítványai, és elsajátítják az internet biztonságos használatát is. A csornai magyar-történelemszakos tanár szerint egyébként egyáltalán nem gond, ha a gyerekek ügyesebben használják a kütyüket, mint a tanár, sőt, az sem biztos, hogy minden esetben az elektronikus eszközök után nyúlnának. Interjú Bognár Amáliával a tanárszerep változásáról, játékosításról, és a digitális írástudásról. 

Dívány: - Honnan jött, hogy nem elégszel meg azzal, hogy leadod az anyagot, hanem új utakat, módszereket keresel és alkalmazol a tanításban?

Bognár Amália: - Abból indultam ki, hogy olyan tanórákat és iskolát szeretnék, ahova szeretnek járni a gyerekek. Nyilván ez nem megy egyszerre, mint mindent, ezt is valahogy fel kell építeni. A motivációra fektettem hangsúlyt. Nemcsak digitális eszközöket használok egyébként, hanem olyanokat is bevetek, amelyekkel megmozgathatom őket az órán, vagy olyan kellékeket gyártok, amelyekkel valamennyi érzékükre hathatok. Fő célom az volt, hogy úgy tanítsam őket, hogy közben gondolkodó emberré váljanak, és az érzelmi világukra is hassak. 

A motivációt tekintve a digitális pedagógia jó útnak bizonyult, hisz olyan eszközt használtam, például okostelefon, amit ismernek és szeretnek.

Te is ismered és szereted?

Igen én is. Mivel ezt az eszközt választottam, nekem is ismernem kellett, és használnom is. A digitális pedagógia online jelenlétet is feltételez, hisz itt keresgélem az ötleteket, melyeket a saját órámhoz, a tananyaghoz, tanítványaim igényeihez, képességeihez és pedagógiai célomhoz alakítok át, és olvasom a szakirodalmat, vagy kollégáim tapasztalatait.

Érzékeled a szakadékot a „digitális bennszülöttek” és a „bevándorlók” között? Tudom, ma már utálják ezt a kifejezést, másképp kérdezek: nem tartasz attól, hogy a gyerek ügyesebb, mint a tanár?

Természetesen előfordulhat, de ha valaki akar fejlődni, a gondolkodásmódján változtatni, akkor megoldható ez is. Igazából erről szól az élethosszig tartó tanulás is. Nemcsak új ismereteket szerzek, hanem, ha éppen szükséges vagy szeretnék, változtatok a szemléletemen.

Az nem baj, ha a gyerek ebben ügyesebb, mint a tanár, nekem is javasoltak már programokat a tanítványaim, melyeket kipróbáltam, és eldöntöttem, hogy ahhoz az oktatási-nevelési célhoz, amihez fel akarom használni, passzol-e, vagy sem.

A tanárra szükség van, hisz ő rendelkezik a szaktárgyi ismeretekkel, pedagógiai és pszichológiai tudással, amellyel nevel és oktat. Csak korszerűbb gondolkodásra van szükség, ahol a tanár már mentorként jelenik meg. Mindez azonban hatalmas előkészületeket kíván, egy órát úgy felépíteni, hogy azon a digitális eszközök megfelelő hatást érjenek el, vagyis a diák elsajátítsa a tananyagot, fejlődjenek a különböző képességei. Nem gondolom egyébként, hogy a hagyományos módszerek nem működnek, csak mindig meg kell találni az adott osztálynak megfelelőt. Sok szempontot kell figyelembe venni, hogy a kellő hatást, eredményt elérjük. Nem is biztos, hogy mindig sikerül, de akkor jön a következő próbálkozás.

Ezeket a törekvéseidet segítik valamilyen módon? Az iskolád például támogatja? Vagy más források vannak, ahonnan inspirálódsz?

Az iskolavezetés hasonlóképpen gondolkodik, ezért támogatják az új módszertani ötleteket, de nemcsak a digitálisat, hanem bármelyiket, éppen most lett intézményünk Öko-iskola. A Csornai Széchenyis Diákokért Alapítvány támogatásának köszönhetően az idei évtől 12 tablettel dolgozunk már.

Ez egy KLIK-es (állami fenntartású) iskola ?

Igen, KLIK-es… Nem mindig látják az emberek, hogy mennyi mindent megteszünk a gyerekekért, nemcsak a tanítás során, hanem azon kívül is. A leghálásabbak még mindig a gyerekek…

Sok tanár egyszerűen feladja. Téged mi motivál, hogy ennyi plusz munkát beletegyél, amikor simán el lehet evickélni, sőt eredményeket is fel lehet mutatni ennél kevesebből is? Nem érzed magad magányos hősnek?

Sokszor félreértik a digitális pedagógiát, hogy" jaj, mert mindig azt nyomják", „úgyis állandóan a gép előtt ülnek”, „miért kell erre még biztatni is őket”! Nem látják azt, hogy pl. az internet helyes, biztonságos használatára is meg kell tanítani a gyerekeket. Fontos, hogy tudják, hogy hogyan nyilvánuljanak meg digitális környezetben, és, hogy lássák, tanuláshoz is használhatják.

Nem hinném, hogy magányos hős vagyok, éppen a Facebookon működő, pedagógusokat egybeterelő zárt csoportoknak köszönhetem, hogy látom, sokan vagyunk, nem adjuk fel, még ilyen körülmények között sem. Ha valaki nem digitális vonalon próbálkozik, akkor lehet, épp a saját készítésű eszközeivel éri el ugyanazt a hatást, hogy a gyerekek jól érzik magukat azon az órán, és sokat tanulnak közben. Én is készítek ilyeneket is.

Hogy jut idő ilyesmire az órán? Amikor a MineCraft órai használatáról olvastam tőled, rögtön az ugrott be, hogy a tanárok inkább anyagokat hagynak ki azért, hogy egy-két, szerintük fontos témát alaposan ki tudjanak tárgyalni. Erre a te óráidon nemhogy átbeszélitek pl. a János vitézt, hanem felépítitek a környezetét. Ehhez azért nagyon sok idő kell.

Fontos, hogy az eszközhasználat ne legyen öncélú. Tudom, hogy mi a tananyag, és ehhez kapcsolom hozzá az eszközt, a programot, a feladatot. Van olyan tevékenység, amit otthon oldanak meg. A MineCraft-nál is arra gondoltam, hogy úgyis játszik vele otthon, akkor 15 percig játsszon úgy, hogy olyan irodalmi vagy töris ismereteket kapcsol hozzá, amit már megtanult, ezzel már gyakorolt is.

Nálunk pl. itthon nagyon szigorúan szabályozzuk a gyerekeknek a digitális eszköz-használatot, éppen azért, mert giga időt lehet vele elszúrni, ráadásul nagyon gyorsan ráfüggnek egy-egy alkalmazásra, és akkor mást sem akarnak csinálni, csak azt.

A szülő felelőssége nagyon nagy. Látom, hogy sokan belecsöppentek az internet világába, és nem tudnak vele mit kezdeni, és így azzal a gyermekkel sem tudnak mit kezdeni, aki azt használja. A szülő igenis tudja, és nézze meg, hogy mit csinál a gyermeke a gép előtt! Érdeklődjön, kérdezzen, figyeljen!

Létezik internethasználati kisokos gyerekeknek? Valamiféle szabálygyűjtemény, leegyszerűsítve, amit minden gyereknek tudni kellene?  

Na, itt jön a pedagógus ismét, aki sokat tehet azért, hogy ebből ne legyen probléma. El lehet ezt rejteni sok-sok feladatban és a tanuló észrevétlenül is elsajátítja ezeket a szabályokat, ezért is kell digitális eszközöket használni tanórán. Természetesen ez a folyamat, míg eredményes lesz, készséggé válik, időt igényel.

Az óráidon a gyerekek a saját telefonjaikat is használják. Ez alkalmas eszköz?

Persze, én az internet adta lehetőségeket szeretném vele kihasználni. A tanári oldalamon elérik a feladatokat és már dolgozhatnak is. Ha valakinek nincs, vagy nem hozza el a telefonját, akkor párban ügyködhetnek, minden megoldható.

Úgy értem, elég nagy és olvasható egy telefon kijelzője? El tudnak navigálni? Tényleg átlátják, segít a digitális tájékozódásban, írástudásban? Én azt látom, hogy a felnőttek telefonon gyakran ügyetlenek, még azok is, akik laptopon elég ügyesek.

Na, a gyerekek nem ügyetlenek. Ha először találkoznak valamivel lehet, hogy igen, de a következő alkalommal biztos, hogy nem. Ami nagyon pozitív tulajdonság náluk, hogy mernek próbálgatni, nem félnek attól, hogy pl. elrontják, de meg kell tanítani őket, arra, hogy tudatosak is legyenek az eszköz vagy az internet használatakor.

Amúgy sok tévhittel ellentétben mással is szívesen foglalkoznak. Nagyon szeretik azt is, ha barkácsolással oldunk meg valamit, vagy zenével. Az a lényeg, hogy tevékenykedhessenek, és még az sem biztos, hogy mindig a digitális eszközt választják az eléjük tárt lehetőségek közül.

Van versengés köztük, hogy kinek van jobb eszköze? Nem lett a telefon az új Nike cipő?

Ezért is kell a pedagógus, nem szabad, hogy egy osztályközösségben ez felmerüljön. Úgy kell kialakítani az értékeket, hogy tudják, hogy az én tanórámon ilyet fel sem hozhatnak, mert Amál néni ezt nem nézi jó szemmel.

Hogy lehet barkácsolást vinni a töribe?

Építettünk például WC papír gurigákból, dobozokból középkori várost. Megtanultuk, hogy milyen ismérvekkel rendelkezik egy ilyen város, és már mehet is az építkezés.

Megint adja magát a kérdés, hogy van erre idő? Amikor az érettségin az évszámokra és hadmozdulatokra kíváncsiak?

A kreatív megoldások tartalmazzák az elsajátítandó ismereteket, nem igényelnek plusz időt. Néhány példa: irodalomórán minden vers bemutatásánál mutatok nekik neves színészek által elszavalt költeményt, de megzenésített verset is több stílusban. Az első világháborúnál kinyomtattam egy térképet és színes gombostűkkel jelöltük a szövetségeseket, és mindig léptettük őket arra, amerre támadtak, vagy visszavonultak. Tudták, de azt is, ki kivel szövetséges, ki semleges, vagy ellenség. Ebben a tanévben az egyik legnagyobb élményem az volt, hogy a nyolcadikosaim az általunk írt vers ragasztása közben (újságból kivágott betűket ragasztottak) Ady Párizsban járt az Ősz című versét énekelték. Több Ady verset tanultak meg a zenés változatok segítségével.

Az egész iskolában (Csornai Általános Iskola és AMI) ilyenek a tanárok, ez elvárás nálatok? Vagy azért különlegesnek számítasz?

Nagy iskola vagyunk, mindenki igyekszik, hogy a fenntartó, az iskolavezetés, a szülők és gyerekek igényeinek megfeleljen, még ha nagyon eltérő elvárások is vannak. Nem könnyű manapság pedagógusnak lenni.... Nem tartom magam különlegesnek, szeretek tanítani, és sokan vannak nemcsak a közvetlen környezetemben, hanem az országban is, akik akarnak, igyekeznek és mindent megtesznek a tanítványaikért!

Úgy érzed, hogy működik a módszered, eléred vele a céljaidat?

Igen, úgy gondolom, hogy a gyerekek többségnél elértem. Szeretném, ha motivált, vidám, felszabadult, érdeklődő, érzékeny, gondolkodó gyerekek kerülnének ki az általános iskolából a nevelésemnek köszönhetően.