SZÜLŐSÉG

Hagyjuk már a Légy jó mindhaláligot!

2015. május 9., szombat 16:37

A kamaszok általános véleménye szerint irodalmi szövegek nehezen érthetők, fontos dolgokról szólnak, régiek, és általában tanulságosak. Mielőtt elkezdenénk jajveszékelni, hogy ezeket a mai fiatalokat már egy jó könyv sem tudja lekötni, és csak a számítógép megy mindig, megnyugtatunk mindenkit: a diákok 86 százaléka olvasó, vagyis évente legalább egy könyvet elolvas, és szintén minden harmadik gyerek a „Z” generációból elit olvasónak számít, vagyis havonta lesz gazdagabb egy irodalmi élménnyel. Ez derül ki egy 2012-es kutatásból, melynek eredményeiről a legfrissebb Új Pedagógiai Szemlében jelent meg tanulmány.

Csak hát ezek a gyerekek nem azt szeretik olvasni, amit az iskolában eléjük tesznek. A magyartanároknak csak elenyésző része olvastat felső tagozaton nyolcvan évesnél (!) fiatalabb szöveget, 7-8. osztályban például 85 százalékuk még mindig a Légy jó mindhaláligot teszik kötelezővé, annak ellenére, hogy ez a mű nem csak érdektelen (és túl korai) a 13-14 éveseknek, de nehezen is érthető, ezért egyáltalán nem alkalmas iskolai, kötelező olvasmánynak. Így persze arra sem alkalmas, hogy megszerettesse az olvasást a gyerekekkel.

A másik baj az irodalomtanítással pedig az, hogy olyan, mint egy harminc évvel ezelőtti múzeum: a tanuló csak befogadója lehet ennek a művészetnek, de gyakorlója semmiképp, és ettől az egész elvonttá válik, nem pedig átélhetővé. Holott rajzórán rajzolnak, énekórán énekelnek a gyerekek az iskolában  – irodalomórán viszont nem írnak hexametereket, szonetteket, novellákat. Katarzis élmény, ami pedig az egész lényege lenne, egyre ritkábban éri őket, ezért az irodalom a legrosszabb értelemben vett iskolai kötelezettséggé silányult – állapítja meg a tanulmány.

Hogy az iskolai irodalomoktatás és az az élet mennyire elvált egymástól, az is mutatja, hogy az 1995 után született generáció, bármennyire is próbálják tőle elvenni a kedvüket az iskolában, mégiscsak olvas. Méghozzá (jé!) azokat a könyveket, amiket érdekesnek talál.

Hogy mást ne említsünk, generációs irodalomélménynek ott van rögtön a Harry Potter sorozat, vagy az Alkonyat könyvek – ezeket szinte mindenki olvasta, vagy legalább is tudja, hogy miről van szó. Ezeknek a műveknek közös jellemzője, hogy szórakozást és kikapcsolódást nyújtanak, és nem utolsó sorban meg tudják szólítani a korosztályt, az ő problémáikról szólnak.

Éppen ezért nem érezzük kimondottan telitalálatnak, hogy a másodikos gyerekek olvasókönyvében például kapálós történetek vannak, mivel a mai 8-9 évesektől a kemény fizikai munka szerencsére már olyan távol van, mint Makó Jeruzsálemtől. Ellentétben például a Harry Potternek azzal az igen tanulságos jelenetével, amikor Dudley-Mudley toporzékolva követelőzik, hogy idén miért csak 32 ajándékot kapott a születésnapjára, amikor tavaly 33-at.

"Tudod mama, én nagyon nem szeretek olvasni!" - jelentette be egyik délután kolleganőnk elsős lánya. A kijelentés azért volt kicsit meglepő, mert adott gyerek - az estimese után - mindig olvas még egy kicsit egyedül is, hol ebből, hol abból, csak úgy, levezetésképpen. Némi beszélgetés után aztán kiderült, hogy az "olvasni" a gyerek értelmezésében azt jelenti, hogy az olvasókönyvben lévő szövegeket elolvasni.

És arról se feledkezzünk meg, hogy az olvasásnak még mindig elég magas a presztízse, a gyerekeknek csaknem fele szerint az olvasás „rendkívül fontos dolog”.

A tanulmány egyik fő következtetése, hogy komoly munka vár irodalomtanárokra, ha szeretnének még élményszerű beszélgetést folytatni regények, novellák, versek apropóján akár a tanórán, akár azon kívül a diákjaikkal. Egyik napról a másikra a következő korosztály tagjai sem fogják elhinni azt, hogy az irodalom nem feltétlenül régi, és nem feltétlenül nehezen érthető.

Érdekességként elmondjuk, hogy kik azok, akik sokat olvasnak. A várakozással ellentétben nem azok, akik egyáltalán nem számítógépeznek. Sem pedig azok, akik napi 4-5 óránál többet ülnek a gép előtt.

Akik rendszeresen olvasnak, azok közül kerülnek ki, akik bizonyos határok között tartják a neten töltött időt, vagyis napi 1-2 óránál többet nem nézik a monitort. Természetesen a szülőknek is van felelősségük a dologban: azok a tinik, akiknek kisgyermekkorukban könyvből meséltek a szüleik, nagyobb eséllyel váltak olvasókká, mint azok, akiket betettek a tévé vagy a laptop elé mesét nézni.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2015.05.10 05:59:08Rónarider

    Rejtő +1
    De akár Karl May vagy J.F.Cooper

    Nem nagy világmegváltó érzelmeket kellene olvastatni a kölkökkel (amelyek jó része nyálas, romantikus hazugság), hanem csak szimplán kedvet csinálni az olvasáshoz, aztán majd nyaranta eldönti mit is szeretne ő elolvasni.

    A kőszívű ember fiait pedig 25 éve nem tudom elolvasni, pedig próbálkozom. Egy unalmas, vontatott haddnemondjam. Soha senki nem tudott meggyőzni miért is jó szabályosan végigszenvedni egy lexikonnyi könyvet, ha az nem érdekel.

  • 2015.05.10 06:42:50DFK

    Valóban, 80-100 éves szövegek érthetetlenek a mai alsósoknak. A múlt héten Petőfit kellett versszakonként maira fordítanom a másodikos fiamnak. Nem érzik a régies múlt időt és kifejezéseket. A kötelezők többsége túl korai.

  • 2015.05.10 08:29:49xtlight

    A kötelező tökéletes áttekintést nyújtanak a magyar lúzerirodalom évszázadaiból. Ez így volt 30 éve, és így van ma is. Csoda, hogy csupa búval baszott, élhetetlen ember alkotja ezt az országot?! Akasztófára küldeném, aki újra és újra jóváhagyja ugyanazt a listát.

  • 2015.05.10 08:51:15jog-ász

    egyáltalán honnan jött az, hogy ilyen regényeket kell olvasni általánosban??nem gondolom hogy Jókai vagy Mikszáth gyerekeknek írta volna regényeiket. 150 éve mit olvastak a 10 évesek??középkori kódexeket?

  • 2015.05.10 09:15:28Kegyetlen

    érdekes, h pár ember eldönti, h mi az általános műveltség, és a többségre erőlteti. Rejtőt, aki tud magyarul, semmibe veszi.

  • 2015.05.10 09:17:05BluE

    Én a Kisherceggel voltam úgy gyerekként, hogy zavaros mesének fogtam fel. De felnőttként újraolvastam és azóta is gyakran előveszem. Felnőttként értettem meg.
    Azt gondolom, hogy a kötelező olvasmányokkal az a baj, hogy felnőttek értik, mi a jó, és miért jó és azt gondolják jó lesz a gyerekek fejlődése érdekében. De a gyerekek (még) nem értik nekik ez miért jó, csak nyűgnek tekintik már eleve. Nem kelti fel az érdeklődésüket.

    Halkan jegyzem meg, hogy az a gyerek aki rühellte olvasni a Légy jó mindhalálig-ot, az rajong a musical változatáért. Lehet csak nehezen érthető nekik még akkor, amikor olvasni kell.

  • 2015.05.10 09:17:37MEDVE1978

    Abból kifolyólag tehát, hogy a világ ennyit változott, nagyon nehéz megnyerni egy gyereket az olvasás számára. Főként úgy, hogy archaikus, lassú, bonyolult szövegeket olvastatunk vele. Holott vannak olyan művek, amelyek érdekesek, lekötik a gyerekeket. Ha már nem kortárs, akkor is találni: nekem a Tarzan könyvek, Bradbury Marsbéli krónikái, Rejtő Jenő könyvei, a Shakespeare-ek egy része, Dante Isteni színjátéka, Örkény Egypercesei stb. mind óriási élményt nyújtottak. Vélhetően a mai fiatalokat is érdekelhetik ezek, attól függetlenül, hogy nem a magaskultúra részei. És itt jön a kérdés, hogy mi a cél. Ha az, hogy a gyerekek olvassanak és tanulják meg a szövegértést, akkor nyilván a fentiek célravezetőek. Ha viszont a kultúra változatlan módon történő egyfajta továbbadása, akkor a hatékonyság a kérdéses, viszont az eddigi módszer jó. Durván összehasonlítva: a jelenlegi módszerrel 100-ból 20-30 gyerek olvas majd felnőttként, belőlük 3-5 szépirodalmat is. Ha átállnának, akkor lehet, hogy 100-ból 40-50 gyerek olvasna majd felnőttként, de mondjuk csak 2-3 szépirodalmat.

  • 2015.05.10 09:19:57MEDVE1978

    Először nyilván azt kellene eldönteni, hogy melyek az irodalomoktatás céljai és milyen közöttük a sorrend. Nemrég a Magyartanárok Országos Egyesületének interjúját hallottam, az idei magyar érettségi nehézségével / könnyűségével kapcsolatosan. Ő azt mondta, hogy a cél kettős, egyrészt szövegértést és érvelési technikát, másrészt olvasási preferenciát, kulturális igényt akarnak közvetíteni. Szintén volt egy érdekesebb interjú egy magyar íróval, aki szerint a kortárs magas-kultúra haldoklik, elsősorban a gagyi univerzális térnyerése miatt. Egy nagyon érdekes eszmefuttatás volt a globalizáció, kapitalizmus, szórakoztatás egybefonódásáról és arról, hogy hogyan lesz a legjobban eladható "gagyi" a tömegek kedvenc szórakozása és emellett hogyan szorul háttérbe az "elit" művészet. Az író a Harry Pottert, Dan Brown könyveit és egyebeket is természetesen mind a gagyiba sorolta.

  • 2015.05.10 09:20:15MEDVE1978

    És itt kell visszakanyarodni az irodalomoktatás céljához. Ha az a célunk, hogy a gyerek "szeressen olvasni" nyilvánvalóan olyan könyveket kell adni neki, amelyek érdeklik. A technológiai helyzet az elmúlt 30 évben drasztikusan megváltozott. Én 37 éves vagyok és az életem alatt is hatalmas volt a változás. Kisgyerekként csak a könyvek voltak, a nyolcvanas évek közepe-végéig az egy állami TV csatorna, kevés műsorral. Természetesen, ha nem akart valaki unatkozni, akkor a könyvek felé fordult, hiszen érdekes történeteket talált, amelyekhez más úton nem tudott hozzájutni. Aztán jött a videó, a C64, a PC, az internet, a kábelcsatornák, a hordozható eszközök. Ha annak idején nyári szünetben elmentem a nyaralónkba, igazából csak a Bravo magazint és az elhozott könyveket tudtam olvasni ( értelmes TV adás csak egy esti sávban volt). Ha egy mai gyerek megy el, ott a mobilja, esetleg saját vagy apa/anya laptopja, amin ott a játék vagy a mesefilm vagy az internetes lehetőség gyakorlatilag bármire.

  • 2015.05.10 09:26:40lang.vince

    Alapvetően az a baj, hogy magukat kurva okosnak gondoló, düledező elefántcsonttornyukba gondosan bezárkózott bölcsészek találták ki, hogy mi legyen a kötelező olvasmány, aki ezt meg nem szereti az bunkó és aki Pottert, az is. Ezek a művek meg aztán javarészt vér, könny és szenvedés mindhalálig, vagy nagyon terjengősek, vagy mindkettő. Egy gyereknek nem a dekadenciára van szüksége, nem érdekli, hogy ki volt az irodalmárok által kikiáltott nagy iró, hanem optimizmusra, humorra, hitre, kalandra lenne igénye, pláne ebben az országban.

  • 2015.05.10 09:35:54CsakEgysrác

    Elkezdtem ezeket a kötelezö olvasmányokat annak idején olvasni, azon vettem észre magam, 10 oldalt elolvastam és nem emlékeztem mit tartalmazott a szöveg, (gondolom lementem alfába) :D Fogtam leraktam és tudomásul vettem,hogy ebböl irok egy 1 es dolgozatott :D Vuk elment, Pál utca fiuk elment de a többi......Kaland regény kokázat abba az idöbe nagyon ment, simán befaltam több könyvet is, heti 1 kb. Évekkel késöbb Gyürük ura simán megvolt 1 hét alatt, ami kb Arany Embert közeliti méretbe(ez is egy iszonyu unalmas könyv). Kopányi aga testamentuma hu de jo olvas el stb osztálytársak, háát nem tudom, ott is alfáztam sokszor :D Egri csillagok hu de jo, oké de kinek :D Gyürük ura, Harry Potter, Star wars simán felvehetnék kötelezö olvasmánynak mert jo, bármelyik disney mesét is. Inkább irnék Roobin Hood bol , mint unalmas Egri csillagaokbol.

  • 2015.05.10 09:39:37decoati

    Hogy a gyerek technikailag tud olvasni, az egy dolog. Hogy élvezi az olvasást, mivel érti a szerepeket, a párbeszédeket, a mondatstruktúrákat, bele tud helyezkedni a sztoriba, az egy másik dolog. Hogy mindezeket eszközként használva munkát végez, irodalmi, és stilisztikai elemzésekbe bonyolódik egy egyébként jó esetben is csak érdektelen szövegen, az meg egy harmadik. Az olvasás szetetete nem a harmadiknál kezdődik, mint ahogy a fizika sem a Maxwell-egyenleteknél.

  • 2015.05.10 10:17:45decoati

    (Másfelől meg tipikus alibi oktatás folyik irodalomból is. Ha a kölyök el tudja nyögni, hogy "búsdüle-dékei-denhuszt-nakrom-várameg-állék", akkor a tanár már elvégezte a dolgát, de a gyerek még nem kapott semmit. De hogy elvinnék egy jó Csongor és Tünde előadásra, hogy legalább a trocheusra rácsodálkozna...)

  • 2015.05.10 12:04:17eßemfaßom meg áll

    A Pál utcai fiúk fikázását nem értem, szvsz kimondottan jó olvasmány gyerekként, van benne kaland, szívatás, gyerekháború és a gittegylet - nemecskernő nélkül szegényebb lenne a magyar nyelv.

    A Kincskeresőt és Légyjót viszont törölte az agyam mára olyan borzalmasak voltak minden szempontból.

    Rejtőt nem hiszem, hogy be kellene dobni, a Monty Python se tud mindenkit megfogni minden zsenialitása ellenére se.

  • 2015.05.10 12:37:01laci_52

    Ha rajtam múlna, kötelező olvasmány lenne a középiskolában az Iskola a határon. Hibátlan regény!

  • 2015.05.10 13:05:17midnight coder

    Négy olyan kötelező olvasmány volt amit szívből gyűlöltem: a Kincskereső kisködmön, a Kőszívű ember fiai, a Pál utcai fiúk, és a Légy jó mindhalálig. Ebből kettőn nincs mit csodálkozni, lúzerekről szólnak lúzereknek. A Kőszívű ember fiai viszont azért érdekes, mert Jókai többi regényét nagyon szerettem, Pl. Az élet komédiásai, Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, stb.

  • 2015.05.10 13:07:21Haveravera

    Pythonozok. Észrevettük, de egy ilyen szar felület, ahol nem lehet hivatkozni és a blogmotor mindent benyel, nem lehet társalogni, mindenki csak a magáét tudja mondani.

    Gondolom, ez a szar szándékosan így lett kialakítva.

  • 2015.05.10 13:57:22Hurka Kolbasz 2

    "Akik rendszeresen olvasnak, azok közül kerülnek ki, akik bizonyos határok között tartják a neten töltött időt, vagyis napi 1-2 óránál többet nem nézik a monitort."

    Ez mekkora fasság... Én jóval többet nézem, lévén a munkám és a hobbim is, ennek ellenére az idő legalább felét olvasással töltöm. Persze nem kötelező fasságokat, értelemszerűen. Hanem wikipédia, vagy egyes témákra ráguglizott cikkek. Pl. 10 perce még Ada Kaleh, aminek egész véletlenül szépirodalmi kapcsolata is van. Papiros könyvet (tankönyvet leszámítva) talán gimiben olvastam utoljára, a nem épp szépirodalmi Dragonlance Legends trilógiát, ami akkor még magyarul nem volt elérhető, ahogy a Riftwar se, az első 2 részt leszámítva.

  • 2015.05.10 14:01:13Hurka Kolbasz 2

    "laci_52
    Ha rajtam múlna, kötelező olvasmány lenne a középiskolában az Iskola a határon. Hibátlan regény!"

    Neked. Másnak meg nem. Én ilyen fasságot nem olvastatnék a gyerekemmel. Ez különben se a ki tud ismeretlenebb szerzőt bemondani (igen, az nem az).

  • 2015.05.10 14:04:13Hurka Kolbasz 2

    "eßemfaßom meg áll
    A Pál utcai fiúk fikázását nem értem, szvsz kimondottan jó olvasmány gyerekként, van benne kaland, szívatás, gyerekháború és a gittegylet - nemecskernő nélkül szegényebb lenne a magyar nyelv.

    Rejtőt nem hiszem, hogy be kellene dobni, a Monty Python se tud mindenkit megfogni minden zsenialitása ellenére se."

    A pálottszájú az tényleg nem rossz, mert történik is benne valami, nemcsak nyavajognak mint a Kincskereső kisködmönben vagy a Vörös és feketében. Rejtő pedig nyugodtan lehetne tananyag - pont emiatt, a mai fiatalokat is képes lenne (talán) megszólítani. Azért csak talán, mert engem képes lett volna anno, de a mai tinivérfarkasos-emós kölyköket nemtom hogy képes-e egyáltalán valami is.

  • 2015.05.10 14:14:11Hurka Kolbasz 2

    "CsakEgysrác
    Elkezdtem ezeket a kötelezö olvasmányokat annak idején olvasni, azon vettem észre magam, 10 oldalt elolvastam és nem emlékeztem mit tartalmazott a szöveg,"
    Szerintem bűntetésnek szánták ezeket, vagy azt gondolták ettől nagyobb janinak fognak tűnni a tanárok mert azok ezt is tudják, mi meg nem.

    "Kaland regény kokázat abba az idöbe nagyon ment, simán befaltam több könyvet is, heti 1 kb. Évekkel késöbb Gyürük ura simán megvolt 1 hét alatt, ami kb Arany Embert közeliti méretbe(ez is egy iszonyu unalmas könyv)."
    A LOTR első 100 oldala halál unalom, én is itt buktam el, inkább megnéztem filmen. Pedig szeretem a fantasyt, DL-t, Riftwart végigolvastam, de az unalom az unalom. A Nagy indiánkönyvet is csak részleteiben tudtam elolvasni pont emiatt, bejött egy unalmas rész, leraktam, később se volt kedvem folytatni, belelapoztam máshol, az jó volt, folytattam onnan. A mai napig nem tudom a tejles sztorit, de a könyv mérete ma is elrettent az újrakezdéstől. :)

    Mondjuk nemcsak az irodalomban vannak nálunk hiányosságok, az én időmben pl. a történelem megállt 45-nél (56 az meg mi?), de a világtörténelem is csak dióhéjban volt ismertetve, a lényeg az unalmas kuruc-labanc békekötések, fegyverletételek dátumainak magoltatása volt. Ma tanítják pl. a Noche Tristét vagy a boxerlázadást? "Kicsit" fontosabb események.

  • 2015.05.10 14:14:25Hurka Kolbasz 2

    "CsakEgysrác
    Elkezdtem ezeket a kötelezö olvasmányokat annak idején olvasni, azon vettem észre magam, 10 oldalt elolvastam és nem emlékeztem mit tartalmazott a szöveg,"
    Szerintem bűntetésnek szánták ezeket, vagy azt gondolták ettől nagyobb janinak fognak tűnni a tanárok mert azok ezt is tudják, mi meg nem.

    "Kaland regény kokázat abba az idöbe nagyon ment, simán befaltam több könyvet is, heti 1 kb. Évekkel késöbb Gyürük ura simán megvolt 1 hét alatt, ami kb Arany Embert közeliti méretbe(ez is egy iszonyu unalmas könyv)."
    A LOTR első 100 oldala halál unalom, én is itt buktam el, inkább megnéztem filmen. Pedig szeretem a fantasyt, DL-t, Riftwart végigolvastam, de az unalom az unalom. A Nagy indiánkönyvet is csak részleteiben tudtam elolvasni pont emiatt, bejött egy unalmas rész, leraktam, később se volt kedvem folytatni, belelapoztam máshol, az jó volt, folytattam onnan. A mai napig nem tudom a tejles sztorit, de a könyv mérete ma is elrettent az újrakezdéstől. :)

    Mondjuk nemcsak az irodalomban vannak nálunk hiányosságok, az én időmben pl. a történelem megállt 45-nél (56 az meg mi?), de a világtörténelem is csak dióhéjban volt ismertetve, a lényeg az unalmas kuruc-labanc békekötések, fegyverletételek dátumainak magoltatása volt. Ma tanítják pl. a Noche Tristét vagy a boxerlázadást? "Kicsit" fontosabb események.

  • 2015.05.10 16:35:46Bánkbán

    Izlések és pofonok.. Biztosan van olyan gyerek, akinek tetszik a Légy jó.. (Igaz, én sem tartoztam ezek közé.) A gyerekeknek szerintem meg kell hagyni a választás szabadságát. Létre kéne hozni egy nagy listát nekik szóló könyvekből, irodalmi művekből. Ebben szerepelni kell a nemzetközi irodalom legjobbjainak is. A gyerek kedvére válogathat ezekből, sőt, esetleg le is töltheti magának. Ha tetszik, elolvassa. Leírja benyomásait a könyvről, ami alapján a tanára értékeli, pontokat kap. A végén ezt összesítik. - Így láttam ezt Németországban, nekem nagyon tetszett.

  • 2015.05.10 16:46:39opál13

    Sziasztok!
    Aki már találkozott az alábbi művel (azaz olvasta is), mondja el legyen szíves, hogy melyik korosztálynak ajánlja. Ha iskolában kötelezőként kellene olvasni, tanóra keretében feldolgozni, melyik évfolyam lenne az, akinek "adható", aki érti.
    Wass Albert: Tavak és erdők könyve.

  • 2015.05.10 17:16:55kuki123

    Mh érdekes kommentek és szemlélet, de bizony sok igazság van.
    Én mindet elolvastam(kötelező és ajánlott), így szereztem a büdös nagy karók(fogalmazás, versmondás) mellé értelmes jegyet művek bemutatásából. És mentettem meg az osztályt a felelésektől. mert már 15 évvel ezelőtt is a halál faszára elegük volt a középiskolás diákoknak a görög meg a 17-18-19-20. században íródott foshulladékból.
    Jó könyvek, de így belegondolva tényleg csak a nyomor, a szegénység az alázat, a megalázás,
    0 jövőkép ömlik ezekből a könyvekből, írásokból és már ezt toljuk 8-14 éves korúaknak...
    És utána se jobb középiskolában Homerosz (mekkora szar könyv istenem)
    Dante isteni színjáték, Ember tragédiája
    És akkor lányos könyvek sehol.

    Sok sok érthetetlen vers és értelmetlen karatyolás, meg eposzok, balladák
    Kibasznám mind a picsába, olvassa aki akarja (senki)
    Meg bemagolni a verset mer az aztán kurvára kell. Meg még feleltetni is belőle.
    Szégyen a magyar oktatási rendszer, és ha azt nézzük hogy egy ország jövője függ a most tanuló gyerekektől.

  • 2015.05.10 19:07:24Jarnyn

    Az is lehet, hogy a berögződés legalább annyira következik az irodalom szerepéből, mint másból.
    Azaz valójában új, ismeretlen művet "elemezni" lényegesen nehezebb, mint egy régi unalomig ismertet amire van pár hivatalos "elemzés" készen.
    S mennyire fél xy bevallani, nem olyan felkészült, mint amúgy az énképének szüksége lenne rá.
    Ugyanez igaz a szülőkre is, mennyivel kényelmesebb osztani az észt, hogy az xy mű mennyire "hasznos" vagy "mély" mintsem szembesülni vele, hogy amit a kölök tanul, ahhoz lövése sincs az illetőnek.
    Mivel nem olvasta.

  • 2015.05.10 21:42:12ThroughAlphaNoir

    Szerencsére felső tagozatban olyan irodalomtanárom volt, aki választani engedett minket egy adott listából, hogy mit olvassunk, nagyon örültem, és tényleg jó művek voltak ott. Ezt kellene mindenkinek követnie...
    Emlékszem, amikor a Kincskereső kisködmönt olvastam, mindenki szörnyűködött a végén, én meg mondtam, hogy "végre valami izgalmas is volt benne!" Ha van is valami mondanivalója, az nem jött át, a könyv nem segített benne

  • 2015.05.11 08:57:46Alterra

    joskarola, nagyon igaz, kár, hogy Te is elhagytad a pályát.
    Én már annak is nagyon örülnék, ha a régi művek egy részét elhagynák és mellé tennék a kortárs műveket. A felső tagozatos gyerekeim 5. óta nem találkoztak utóbbival, pedig ez is a műveltség része, nem?
    A tankönyv legvégén van valamennyi, de odáig nem jutnak el. De hetekig szenvednek Csokonaival, Kazinczyval.
    Legjobban azokat a gyerekeket sajnálom - tartok tőle , sokan vannak - akik otthon nem kapnak a kezükbe könyvet. Nekik zéró esélyük van, h megszeressék az olvasást. Pedig remek, igényes darabok vannak minden korosztálynak.

  • 2015.05.11 09:36:22retinax

    Keményen drogozó kisember: le a kalappal, hogy hajlandó vagy ingyen kijavítani a hibákat, tévedéseket. Mások ezért a munkáért pénzt kapnak, te meg szívességből csinálod, pedig nem is kérte senki. Felemelő látni ezt az önzetlenséget. Csak azt nem értem, hogy ha ilyen jó szíved van, akkor miért vagy mindig ilyen dühös?

  • 2015.05.12 11:33:03encir

    Móránál kevesen írtak szebben az emberi lelkekről. A Kincskeresőt a mai napig megkönnyezem. Annak biztos unalmas, nyomasztó, akiben csírája sincs az empátiának.

  • 2015.05.12 14:40:16kisQtya

    Aki rendszeresen olvas, az nem nézi naponta órákig a képernyőt..... Pfff...

    Kapaszkodjatok meg, én már néhány éve alig olvasok irodalmat papíron, ami nincs meg elektronikusan, azt beszkennelem, mert ülve/fekve/utazás közben is kényelmesebb ipaden olvasni, mint könyvet fogni.
    Hosszú utakon, vagy fáradtan pedig hangos könyv.

    Hol élnek ezek az emberek????? Ti. akik különválasztják a netet az olvasástól?????

  • 2015.05.12 15:15:38kisQtya

    Encir nem értek egyet a véleményeddel. Én épp azért nem bírom ezeket, mert túlteng az empátiám és nem "megkönnyezem", hanem konkrétan kiborulok tőle.
    A gólyakalifát 50 évesen, többszöri nekifutásra nem bírtam elolvasni.

  • 2015.05.12 15:34:08kisQtya

    Alterra! Én egy borsodi kis falucskában jártam általános iskolába. A magyar irodalomtanárom egy falusi néni volt a szomszéd faluból. Nagyon jó órákat tartott, de már ő is elmondta (40 évvel ezelőtt), hogy rosszul válogatják a kötelező irodalmat, igyekezett ezen a dolgon átsegíteni bennünket. (Szerintem tudta, hogy csak átlapoztuk a Kőszívűt és a párbeszédeket olvastuk, hogy haladjunk....)

    Viszont olyan pazar olvasókört és irodalom szakkört tartott, hogy megszerettük az olvasást.

    Ma már nincsenek ilyenek az iskolában.

  • 2015.05.12 15:49:11encir

    Kisqtya, nem mondod komolyan........azért a dolgokat a helyükön kell tudni kezelni. Többek közt ezért is jók az ilyen "megható" könyvek, mert igazi sérülés nélkül lehet beleélni magunkat a történetbe, ill. ha az élet elénk hoz efféle gondokat, normálisan tudunk hozzáállni.

    Idézet egyik kedvenc íróm könyvéből:
    "felháborodott, mikor Mimó nénit zokogva találták amiatt, hogy a fodrász rosszul vágta le a haját, egyvalamiben azért mégse volt igaza. Az élethez kétségtelenül kell bizonyos emberi méltóság és fegyelmezettség, és az is, hogy az ember normálisan reagáljon arra, ami éri, mindig tudva, mi igazán baj, és mi csak bosszúság, főleg háborús időkben, mikor tíz- meg tízezrek halnak meg világszerte, és igazán keveset számít egy sután levágott hajtincs;"

  • 2015.05.12 15:54:04encir

    Én nem veszem észre, hogy a mai gyerekek bármin is meghatódnának ... sokkal inkább, hogy mindenen és mindenkin röhögnek, mindenki lúzer és nyomi, ha nem a legújabb divatban parádézik (persze a szülők pénzén), még értelmesebb, elgondolkodtatóbb filmet se néznek, csak a trágár vígjátékokat vagy szuperhősös bugyutaságokat.

  • 2015.05.13 05:32:12jaegtoer

    *
    Úgy is van.
    L. Simont kötelezőnek. Ő kórtárs. Meg hugyi-bugyi vv-t.

  • 2015.05.13 09:21:54encir

    pythonozok: hát ez nagyon kellemetlen lehet a mindennapokban. Amilyen szinten ömlik ránk a nyomorúság.... elsírod magad egy koldus láttán?

  • 2015.05.13 10:03:18encir

    [link]

    Ilyeneket kell szervezni már az iskolásoknak, különben nem értik meg a szegények problémáit.
    Nos, ezt az érzékenységet lehet könyvekből IS megszerezni.
    És nem csak arról van szó, hogy most aztán jót sírunk a szörnyű sorsok láttán, hanem hogy objektíven, de megértően felmérjük a helyzetet és tudjunk segíteni.

  • 2015.05.13 19:15:46flash.gordon

    Nekem az a tapasztalatom, hogy a kötelező olvasmányokat az ellene tiltakozó szülő nem érti. Hogy a gyerek nem érti az egy dolog azért olvassa, hogy megtanulja. Én a nyolcvanas években nőttem fel egy panelben sok közöm nem volt akkor se a Kincskereső Kisködmön világához de fel sem merült, hogy nem olvassam el.

    Aki meg úg gondolja, hogy a Harry Potter egyenértékű Jókaival meg Mórával az olvastassa el otthon a gyerekével akötelező után.

  • 2015.05.14 00:38:53ZYLO

    A fiam iskola előtt, öt évesen már tudott olvasni. Nem erőltettem, egyszerűen érdekelte, hogy hogyan kell. Na, az iskola sikeresen kiölte belőle a kíváncsiságot. Végigszenvedtük együtt A Pál utcai fiúkat, az Egri csillagokat, A kőszívű ember fiait, a Légy jó mindhalálig-ot. (Párhuzamosan én is újraolvastam ezeket, hogy képben legyek.) Ezek a könyvek lehet, hogy irodalmilag értékesek, nem tisztem megítélni. De hogy nem 10-14 éves gyerekeknek valók, az biztos. (Talán a Pál utcai fiúk kivétel, de az meg korai ötödikben.) A gyerekeket nem köti le egy könyv, amiben 15-20 oldalon keresztül nem történik semmi.

    Harminc éve nekem is ezek voltak a kötelezők. Nagyon szomorú, hogy rutinból vagy lustaságból azóta is ugyanazokat a rossz kötelezőket olvastatják a gyerekekkel. Így lehet hatékonyan megutáltatni az olvasást - és senki nem vállalta fel, hogy változtasson ezen. :(

    Meggyőződésem, hogy akik a tantervet és a tankönyveket írják, nem láttak még gyereket közelről. Nem csak a kötelező olvasmányokkal van baj, hanem szinte minden tankönyv rossz. Fizika, biológia, technika egyformán. Tele vannak olyan mondatokkal, amiket egy gyerek nem használ, nem ért, nem tud megjegyezni. A szerzői munkaközösségben mindenki doktor - csak a gyerekekhez és a való világhoz nincs már semmi közük. Tipikus, hogy az ellenőrző kérdésre nincs is benne a válasz az anyagban. Fércmunka mind.

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta